Dorothea Helen Gray 1929-ben született Kaliforniában. Alkoholista szülei gyapotszedéssel foglalkoztak. Az apja súlyos tüdőbeteg volt, korán meghalt. Özvegy anyja nehezen tudta eltartani a nyolc gyerekét, sokszor napokra eltűnt.
Amíg nem volt otthon, Dorotheát gyakran bezárta egy szekrénybe, amikor hazaért, az alkoholmérgezéstől hányt, amit a gyerekeknek kellett feltakarítaniuk.
8 éves volt, amikor anyja is meghalt, 16 éves koráig nevelőszülőknél élt, ekkor találkozott egy katonával, Fred McFaullal. Két gyerekük született, az egyiket odaadták a rokonoknak, a másikat örökbe adták. 1948-ban elhagyta a férfi, nem sokkal később egy évre elítélték csekkhamisításért, de a büntetés felét elengedték.
1952-ben hozzáment második férjéhez, ez a házasság sem volt felhőtlen, mégis 14 évig éltek együtt.
Ezekben az években Dorothea prostituáltként dolgozott, később madam lett belőle, amiért 90 nap börtönt kapott.
A harmadik férje a mexikói Roberto José Puente volt, itt vette fel a Puente nevet. Ez a házasság csak két évig tartott.
Dorothea ápolónőként kezdett dolgozni, idős embereket gondozott. Az egyik betege, a 61 éves Ruth Munroe meghalt.
Öngyilkosságként könyvelték el az ügyet, de valószínű hogy ő volt Dorthea Puente első áldozata, túladagolta a nyugtatót.
Ezek után Sacramentóba költözött, ahol orvosnak és jogásznak adta ki magát. Sokat jótékonykodott, de az osztogatott pénz nem az övé volt. Puente idős embereket drogozott be, majd kirabolta őket.
Egy mozgásképtelen férfi azt mondta, hogy tehetetlenül kellett végignéznie, ahogy a nő kirabolja.
Dorotheát letartóztatták, és öt évre elítélték, de három év után kiengedték azzal a feltétellel, hogy soha többé nem gondozhat idős embereket.
Puente megszegte ezt a feltételt, és nyitott egy szállót, ahol öregeket gondozott. Szigorú házirend volt, a lakóknak oda kellett adniuk a nyugdíjukat a nőnek. Dorothea Puente nem volt olyan gondoskodó, mint aminek látszott. A szálló pár vendégénél túladagolta a nyugtatót. A kertben temette el a holttesteket, föléjük virágokat ültetett.
A megmérgezett emberek nyugdíját a haláluk után is felvette.
Hét embert temetett el a kertben.
1988-ban egy bejelentés érkezett a rendőrségre, hogy egy alkoholista férfi hetek óta nem adott magáról életjelet. Mindenki tudta, hogy a férfi egy szállóban lakott. A rendőrök megkeresték a szálló tulajdonosát, az akkor 59 éves Dorothea Puentét, aki együttműködő volt.
Egy szemtanú különös földmunkákról beszélt az otthon körül, ezért a rendőrök elkezdték felásni a kertet.
Nem sokkal később egy barackfa tövében rátaláltak rá egy holttestre. Másnap Dorothea eltűnt a városból. A nyomozóknak ez gyanús lett, ezért a nő is gyanúsított lett.
Később még hat holttestet ástak ki a kertből, korábban mind a hatan a szálló lakói voltak. A toxikológusok a halottak szervezetében kimutatták a Danmann nyugtató nyomait, ami halálos is lehet. Egy horgász talált még egy holttestet, őt Dorothea egy faládába tette, és a folyóparton hagyta.
1988 novemberében egy hotelben kapták el. Azzal védekezett, hogy
a szálló lakói természetes úton haltak meg, ő csak abban hibás, hogy haláluk után is felvette a nyugdíjat.
Kilenc gyilkossággal vádolták, három emberölés miatt életfogytiglani börtönre ítélték. A börtönben írt egy szakácskönyvet.
87 évesen halt meg.