A cikknek már a címe is arra próbálja felhívni az Európai Unió vezetőinek a figyelmét, akik most a Brexit miatt aggódnak, hogy szálljanak végre magukba és próbálják elfogadni a közép-európai országok jogos kéréseit, mert az egykori Habsburg Birodalom nemzetei nem mennek sehova, hanem egy megreformált EU tagjai akarnak maradni.
Fischer jól látja, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia, mint az eredeti multikulturális és többnemzetiségű európai egység, ma különös módon és csendben kezd újjászületni, hála egykori népeinek. Jelenleg egy laza és fura szövetség van kialakulóban Magyarország, Lengyelország, Ausztria, Csehország és Szlovákia között, amit ő
„birodalmi tömörülésnek” nevez, amelyek most közösen szembenéznek a Brüsszelből jövő elnyomással.
Ennek a szövetségnek a magja az 1991-ben alakult „Visegrádi Háromszög", amelyből Csehszlovákia szétválása után Visegrádi Négyek lettek. A szerző szerint a V4 eredeti célja az volt, hogy felzárkózzon Nyugat-Európához és megszabaduljon a posztkommunizmustól.
Részletezi a különböző közép-európai szövetségek történelmi hátterét, külön kiemelve, hogy a magyarok és a lengyelek az elmúlt évszázadokban mindig erős szövetséget alkottak és
mindketten számtalanszor szembenéztek a német, illetve az orosz agresszióval.
Majd az Osztrák-Magyar Monarchia régióban beöltött pozitív szerepet mutatja be, amelyet nagyszerűnek nevez, minden hiányossága ellenére. Szerinte a régi Habsburg Birodalomból létre kellett volna hozni az Ausztriai Egyesült Államokat, amelyre komoly tervek is léteztek a XX. század legelején.
Az osztrákoknak az volt a nagy hibája, hogy beléptek az első világháborúba és ezzel megszegték az legfontosabb alapelvüket, miszerint: "Bella gerant alii, at tu, felix Austria, nube", azaz
Háborúzzanak mások, míg te boldog Ausztria csak házasodj.
Az idézet egyébként Hunyadi Mátyás magyar királytól származik.
A világháború szörnyű következményeként a Monarchia szétesett, de nem véletlen, hogy a '20-as években éppen Bécsben jelent meg Richard von Coudenhove-Kalergi osztrák-magyar gróf Pán-Európai Mozgalma, aminek az volt a lényege, hogy az egykori birodalom romjain létre kell hozni valamilyen európai konföderációt.
Egyébként Kalergi javasolta először Beethoven - Örömódáját Európa himnuszának.
A szerző szerint ma mindez azért vált aktuálissá, mert fordulat történt az osztrák politikában miután, Sebastian Kurzot kinevezték kancellárrá. Ezen az sem változat, hogy a Szabadságpárttal közösen fog kormányozni az ifjú kancellár.
Az Osztrák Köztársasággal a második világháború után kesztyűs kézzel bántak a szovjetek
és a nyugatiak is, ennek köszönhetően sokkal sikeresebb országgá vált, mint a többi közép-európai állam.
Fischer nézőpontja az, hogy jelenleg Ausztria a „birodalmi tömörülés" legfontosabb szereplője, Kurz pedig nagyon tehetséges politikus és nem egy Nigel Farage-szerű euroszkeptikus figura, függetlenül attól, hogy mit írnak róla a nyugati lapok.
2004-ben, amikor Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia csatlakoztak az Európai Unióhoz, úgy érezték, megfelelő közegbe kerülnek, nem vették észre azt, hogy nyugaton sem minden tökéletes, erre csak később jöttek rá.
Ennek ellenére
a birodalmi tömörülés nemzetei nem akarják elhagyni az EU-t, hanem meg akarják azt változtatni,
de ezt Brüsszelben nem látják, és hamisan azzal vádolják őket, hogy szét akarják verni az Uniót.
A vita fő tétje természetesen a migrációs válság,
Emmanuel Macron francia elnök, valamint a berlini döntéshozók nem fogadják el az egykori Habsburg nemzetek álláspontját, miszerint nem a bevándorlók integrációjára kell törekedni - ami amúgy sem lehetséges - hanem távol kellene tartani őket Európától.
Fischer azon véleményének ad hangot, miszerint az EU túl sokat fog veszíteni azáltal, hogy rákényszeríti akaratát a migránskérdésben Közép-Európára, és ha ez még nem lenne elég, politikai okok miatt (igazságügyi reform) Lengyelországot is támadja.
Az Unió sajnos nem működik demokratikusan, egyre inkább az számít, amit Németország diktál. A német törekvések pedig elsősorban az Osztrák-Magyar Monarchia volt tagállamai ellen irányulnak.
Ezen régió igazi vezetője Orbán Viktor magyar miniszterelnök,
akit az EU balos vezetése állandóan támad, leginkább az illegális bevándorlás témakörében.
A brüsszeli bürokraták hadjárata a választások után is folytatódni fog, ők azt híresztelik, hogy Magyarország ki akar lépni az Unióból, ami természetesen nem igaz, de ezen alaptalan és rosszindulatú pletykák mutatják meg legjobban, hogy
Brüsszelben még mindig nem értik Orbán karakterét, ő ugyanis soha nem futamodik meg, hanem harcol.
Külön-külön a „birodalmi tömörülés" országainak nincs esélyük a küzdelem megnyerésére, de ha összefognak, akkor győzni fognak – teszi hozzá a szerző.