Még tavaly is több mint 300 közterületet neveztek át

A budapesti Úttörő utca ánevezése

2016-ban több mint 300 közterület neve változott meg az országban, ezek döntő része még mindig a rendszerváltozás előtti ideológiai légkört képviselte. 2013 óta van érvényben az a törvénymódosítás, amely megtiltja, hogy közterület vagy közintézmény 20. századi önkényuralmi rendszer megalapozásával vagy fenntartásával kapcsolatba hozható nevet viseljen. Az elmúlt négy év alatt tavaly decemberig közel 2200 névváltozást jegyeztek be: egyre kevesebb a politikai indíttatású elnevezés a közterületeken. 2011 és 2013 között Bécsben is felülvizsgálták a közterületi elnevezéseket, és decemberben kiegészítő táblát kapott 28 problémás utcanévtábla.

Közkeletű idealizmus, hogy az utcanév lexikoncikként vagy emléktáblaként működik, és megőriz valamilyen halványuló ismeretet a történelmi emlékezetben. A jó utcanév éppen fordítva működik: azáltal segít tájékozódni, hogy a köztudatban elevenen élő ismerettel kapcsol össze egy helyet. A név ugyanis csak egy jel, egy nyom: sosem maga az emlék, csak emlékeztet(ne) valamire. Ha azonban az adott elnevezés nem él a köztudatban, semmit sem jelent, semmire sem emlékeztet, csak önmagára.

Ez lehet az egyik magyarázata annak, hogy még mostanában is át kell nevezni Magyarországon például Zójáról, Kilián Györgyről vagy Hámán Katóról utcákat (és közelről sem tűnt el még az összes). Ez azonban önironikus módon azt is mutatja, hogy

hiába próbálta a kommunista rezsim „utcai címszavakkal” is beleverni a magyar nép fejébe a munkásmozgalom hőseit és a proletárdiktatúra ideológiáját,

éppúgy nem tanulta meg, ahogy a kötelező orosz nyelvet sem nagyon. Csak megszokta a hosszú évtizedek alatt – de nagyon.

Az Úttörő utcanévet 93 helyen cserélték le 2012 és 2016 között, de még 41 településen van ilyen utca vagy tér a választási névjegyzék szerint Fotó: Koncz Tamás - Origo

A helyi lakosság ugyanis a közterületek elnevezésének kérdésében hagyományosan pragmatikus és nem idealista. Kezdetben ugyanis – Európa városiasodásakor, a 12–14. században – az utcanevek még nem emlékeztettek semmire, csak a térbeli tájékozódást megkönnyítő praktikus információt közöltek. Nem kellett sem szabad-, sem esti, sem semmilyen egyetem ahhoz, hogy tudják, hogy a Ceglédi utca körülbelül hová vezet, hogy a Szerb utcában nagyjából milyen náció tagjai, a Kalácssütő utcában többségében milyen foglalkozásúak lakhatnak. Ha semmi ilyesmiről nem volt azonosítható az utca, a tér, jól megnézték, mi látható szinte minden pontjáról, és arról emlegették: legtöbbször korcsmák, fogadók cégérének emblémájáról, a legjellegzetesebb házról, tulajdonosáról, címeréről (ezek közt voltak az első családnevet viselő utcák). Az utcaneveket sehová sem írták ki, adták szájról szájra.

Gyaníthatóan az utcaneveknek ebből az alapvetően „szájhagyományozódó” jellegéből következik, hogy negyedszázaddal a rendszerváltozás után sem tűnik fel egy-egy városban, hogy

a Zója utca nem egy növényről kapta a nevét;

hogy Hámán Kató egyáltalán nem olyan értelemben volt tragika, mint Jászai Mari; hogy Korvin Ottó nem (Corvin) Mátyás király rokona volt; ahogy a Fejér megyei Mátyásdomb sem a királyról kapta a nevét, hanem az első titkárról, így eredetileg nem is 1847-ből származik, mint az óbudai Mátyás-hegyé, de még csak nem is 1896-ból, mint Mátyásföldé; a Felszabadulás utcanév pedig valójában nem a szabadságra emlékeztet.

Az ideológiai labirintus

Az utcák ideológiai labirintussá formálódása tulajdonképpen Buda töröktől való visszavétele után kezdődött. Az ostrom utáni helyreállításhoz számba kellett venni a romos háztelkeket, és a Habsburg császári, királyi hatóság német utcaneveket használt Pest és Buda telekkönyveiben, hiszen a lakosság is nagyrészt német nyelvű volt.

A közterületek első átnevezési, magyarítási hulláma az 1844 és 1849 közötti forradalmi időszakhoz kapcsolódik,

ekkor jelentek meg a politikai személynevek (Széchenyi, Batthyány, Kossuth) is a közterületek elnevezésében. És mivel a szabadságharc leverése után hatalmi szóra németesítették vissza a közterületeket (csak jóval az 1867-es kiegyezés, Budapest 1873-as egyesítése után lett általános az egynyelvű, magyar utcanévtábla), Magyarországon az utcanévadás sorsszerűen lett jelképes – mondhatni forradalmi – aktus.

Történelmi tiltás

Japánban egészen egyedi módszert választottak a zavarkeltésre az 1600-as évek elején a Tokugava sógunok (katonai kormányzók). Megtiltották, hogy Edo (a mai Tokió) utcáit elnevezzék, még azt is, hogy térképet készítsenek a városról. Így ugyanis a kétévente Edóba rendelt daimjók (hűbérurak) nehezen tudtak titkokban összejöveteleket, puccsot szervezni. Japán 1945-ös megszállása után az amerikaiak az ábécé betűivel, illetve számozással jelölték az utcákat Tokióban, de az 1952-es békekötés után a japánok az utcatáblákat is a megszállás mementóinak tekintették, és a legtöbb helyen leszedték őket.

Jellemző a marxista-leninista történelemszemléletre, hogy annyira szó szerint értették az „utcanevekből történelemi lexikon” metaforát, hogy

1948 után rohamosan terjedtek a dátumok az utcanevekben,

természetesen a nemzetközi munkásmozgalom dátumai. (Addig csak március 15-ről érezték úgy a magyarok, hogy olyan szerves része a nemzeti emlékezetnek, hogy érdemes közterületet is elnevezni róla). Már a Tanácsköztársaság is elsődlegesnek tartotta az utcanevek „lefoglalását” propagandacélra, ám az 1930-as évektől ebben alig maradt adósuk az egyre radikalizálódó nacionalista hatalom. Így lett a 20. század elején Leninváros és Marxfalva, majd később Budapesten Mussolini és Hitler tér, majd újra Lenin körút és Sztálinváros stb., hogy kommunista és fasiszta magyarországi személyi kultuszhoz kapcsolódó utcaneveket ne is említsünk.

Demonstráció 1989-ben Krassó György (56-os forradalmár, rendszerváltó) vezetésével a Münnich utca visszanevezéséért Nádor utcává Forrás: Fortepan/PHILIPP TIBOR

Nem véletlen tehát, hogy a rendszerváltozás máig egyik legegyértelműbb jelképévé vált a Münnich Ferenc utca visszanevezése Nádor utcára. Ebbe az aktusba ugyanis a magyarság tényleges felszabadulása sűrűsödött össze az 1848 óta tartó – bár más-más birodalom képében és korszakról korszakra más-más intenzitású, rövid függetlenedési kísérletekkel tarkított – elnyomás alól. Innen nézve azért érdemes különbséget tenni át- vagy visszanevezés, illetve az ideológiai átnevezés megszüntetése között.

Nádor utca: a legmagyarabb Habsburg és a nemzetáruló magyar

Münnich Ferenc Kádár Jánossal együtt – mindketten a Nagy Imre-kormány miniszterei voltak – titokban utazott 1956. november 1-jén Moszkvába, hogy tárgyaljon a szovjetek fegyveres beavatkozásáról. Ezt Münnich a forradalom kezdete óta szorgalmazta, és a szovjet csapatok november 4-i bevonulása után ő felügyelte a karhatalmi erőket és a Munkásőrség megszervezését. Kádár János mellett Münnich is aláírta azt a dokumentumot, amely bántatlanságot ígért a jugoszláv nagykövetségre menekülő Nagy Imrének és társainak, majd mégis letartóztatták őket szovjet fegyveresek. Münnichről 1968-ban neveztek el budapesti utcát (éppen abban az évben, amikor a szovjet csapatok megszállták Prágát többek közt magyar csapatok kíséretében).

Ráadásul azt az utcát nevezték el róla, amely az első hivatalosan átnevezett utcák között volt Pest-Budán, és amely József nádor 1847-es halála után lett Nádor utca, közmegegyezéssel. József főherceg ugyanis Széchenyi István nemzetépítő törekvéseit támogatta és képviselte, csak éppen Habsburgként, császári bátyja előtt is. Még az 1848-as áprilisi törvények első cikke is őrá emlékezik, az utókor pedig úgy emlegette – Széchenyi István állandó jelzőjének, „a legnagyobb magyar” mintájára – mint a „legmagyarabb Habsburg”.

Egyre kevesebb a politikai elnevezés

A rendszerváltozástól napjainkig összességében a közterületi nevek ideológiamentesítése zajlik, még akkor is, ha találni ellenpéldákat és rosszul sikerült átnevezéseket. Például Bíró Ferenc és Kalcsó Gyula 2002-es nyelvészeti szempontú tanulmánya 20 város (11 megyeszékhely és 9 kisebb település) 1993 és 2000 közötti utcaneveit hasonlította össze, és megállapította: 102 politikai személyiség – összesen 288-szor előforduló – neve tűnt el a városok közterületneveiből, és csak 10 új személynév jelent meg politikai indíttatásból. Elvétve fordul elő egy-egy politikával kapcsolatba hozható személynév a 2012 és 2016 között megváltoztatott, új közterületnevek között is, inkább művészek, tudósok, szentek neveit választják a települések, ha már személynevet választanak.

Az elmúlt négy évben és 2016-ban is leggyakrabban a Ságvári Endre és a Felszabadulás közterületi neveket cserélték le, akárcsak a 90-es években a Bíró–Kalcsó-féle tanulmány szerint.

A leggyakoribb új utcanév napjainkban is I. vagy Szent István királyé,

akárcsak a 90-es években.

A leggyakrabban lecserélt 10 közterületi elnevezés (2012–2016)
	Változás (darab)	Ennyi településen még ma is van a népszavazási névjegyzék szerint
1. Ságvári Endre	254	26
2. Felszabadulás	153	46
3. Sallai Imre	110	11
4. Zalka Máté	101	17
5. Lenin	101	7
6. Rózsa Ferenc	95	35
7. Úttörő	93	41
8. Fürst Sándor	63	11
9. Mező Imre	63	12
10. Hámán Kató	59	19

^{Forrás: GeoX – Országos utcatörzs – Közterület-adatbázis}

2013 óta, amióta törvény is szabályozza, hogy önkényuralmi rendszerrel összefüggő elnevezéseket nem viselhet közterület, összesen 2193 átnevezés, módosítás történt – a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának (KEKKH) tájékoztatása szerint. Az Origo által megkeresett térinformatikai cég, a GeoX közterületi adatbázisa is nagyjából ennyit tart nyilván (2223). A megyei bontásukból az is látszik, hogy

Pest (234) és Nagy-Jászkun-Szolnok (229) megyében volt összességében a legtöbb névmódosítás

az elmúlt négy évben, tavaly viszont Pest megye (70) után Veszprém (53) és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (52) volt a legtöbb átnevezés.

Persze a statisztikában benne vannak azok is, amelyeknél nem a közterület neve, hanem csak a jellege (utca, út, tér, köz, dűlő stb.) változott, de ez jóval kevesebb eset. A KEKKH nyilvántartásából azonban az is szembeötlik, hogy az új közterületek száma rohamosan, közel háromszorosára nőtt az országban az elmúlt négy évben, vagyis

egyre inkább az új területek elnevezése okozhat fejtörést,

semmint a régi nevek lecserélése.

Ha kíváncsi arra, hogyan lett hivatalosan Lukács Görgy utcából Lukács György utca, lapozzon!