3 társasjáték felnőtteknek

A modern kori társasjátékok jó része felnőttek számára készül: ne erotikus, vagy trágár tematikára gondoljunk, hanem azokra a játékokra, amiket komplexitásuk vagy konfrontatív jellegük miatt az idősebb korosztály tud elsősorban befogadni. Nem mindegy azonban, hogy mézet gyűjtögetünk egy mezőn, ahogy az egyik családi társasban kell tennünk, vagy éppenséggel emberi füleket a csatamezőn (bizony, ilyen is van!) Három ilyen, magyarul is elérhető, felnőtteknek való társast mutatunk be.

Viticulture - egy könnyed borászkodás

Mi is lehetne egyik fő témája egy felnőtteknek szóló társasjátéknak, ha nem az alkohol. Pontosabban a bor, illetve annak elkészítése.

A Stonemaier Games széles körben híres euro játékainak egyike a jól tematizált és könnyed munkáslehelyezős mechanikával rendelkező Viticulture. A játékosok feladata egymással versenyezve borok készítése, szüretelés, metszés, munkások alkalmazása. Mindezt Toszkánában, vagy akár - köszönhetően a sokféle kiegészítőnek - a Rajna völgyében is megtehetik, sőt, borkóstoló vendégeket is fogadhatunk privát események keretén belül.

A játék évekre tagolódik, minden évben ugyanazon a négy évszakon megyünk végül. Tavasszal meghatározzuk a játékossorrendet, majd nyáron végrehajtjuk munkásaink lehelyezésével a különféle akcióinkat: építhetünk, telepíthetünk, kártyákat húzhatunk, illetve játékostáblánk dűlőire ültetvényt is ültethetünk. Ősszel idénymunkásokat fogadunk fel, akikkel télen fogjuk leszüretelni a szőlőinket, és elkészítjük a borokat: szőlőtípusként vörös, fehér, rozé készülhet, de akár pezsgőre is szakosodhatunk. Borainkat aztán természetesen eladva győzelmi pontokat kapunk - aki előbb ér el a húsz pontot, ihat egy jó vöröset annak örömére, hogy nyert.

Nagy előnye a könnyen tanulható szabályok, a gyors és pörgős játékmenet, a kiváló hangulat és tematika, bár a borkészítés nem szimulációs jellegű, de nem is ez volt a cél. A gyönyörű játéktábla, a legkiválóbb minőségű komponensek miatt adott a jó szórakozás, de ezt tovább emelhetjük, ha minőségi és hangulatos kiegészítőket szerzünk be a Viticulture társasjátékhoz.

Blood rage - viking tombolás

Más, sokkal erőszakosabb témát dolgoz fel Eric Lang játéka, a Blood Rage. A játékban négy viking klán - Farkas, Holló, Kígyó, Medve - vezéreinek bőrébe bújhatunk, hogy harcosaink segítségével meghódítsuk a Ragnarök előtt még épségben maradt tartományokat, falvakat kifosztva, az ellenség harcosait elpusztítva, mindezt a dicsőségért.

A vikingek (vagyis igazából a dánok) számára a fosztogatás és az esetleges ezzel járó halál is nagy dicsőségnek számított. Hitük szerint az isteneik örömüket lelték abban, hogy a halandókat csatába vezessék, majd ott dicsőségükre küzdhessenek. Fenrir farkas kiszabadulása után a Ragnarök, azaz az istenek alkonya közeledett és fontos volt, hogy dicsőségük minél nagyobb legyen, amikor ez bekövetkezik. A játékot a területfoglalás alapvető mechanikája mozgatja, némi draftolás (kártyák egyszerű és véletlenszerű húzása helyett válogatás) hivatott a szerencsefaktort minimalizálni. Klánjaink egyformák, csak színükben és a kiadóra (CMON) jellemző kiemelkedő minőségű harcosaink modelljeiben van eltérés. A papír komponensek is nagyon szépek, de érdemes beszerezni a minik.hu társasjáték kiegészítőjét, amivel még hangulatosabbá varázsolhatjuk a végítélet előtti csatáinkat.

A játék három fő korszakra oszlik - minden korszak elején az Istenek ajándéka fázisban kerülnek hozzánk lapjaink, amikkel harcolhatunk, mitológiai szörnyeket idézhetünk seregünkbe, illetve különféle fejlesztéseket hajthatunk végre klánunkon. A lapokat nem véletlenszerűen kapjuk, hanem egyet kiválasztva tőlünk balra továbbadjuk, majd a másik játékostól hasonló módon kapott lapok közül ismét egyet megtartva tovább adjuk - szintén balra. Ezt draftolásnak nevezzük és a szerencsét igyekszünk kiküszöbölni vele. Miután lapjainkat kiválasztottuk, a kezdőjátékos körével megkezdődik az öldöklés és a versengés. A játékostábla három régiót tartalmaz - a Világfa tartománya - Yggdrasil körül. Ezeket a régiókat és a bennük lévő tartományokat foszthatjuk ki. Fosztogatásunk jutalma lehet düh, szarv vagy fejsze szimbólummal ellátott token, ami képességeink fejlesztésére használható. Ezek sorban az akcióink számát, csapatunk létszámát, illetve a győztes csatákért járó dicsőség számát növelik. Yggdrasil az egyetlen olyan tartomány, amit kifosztva mindhárom jutalom a miénk lehet, ámde ezt a tartományt nem foglalhatjuk el közvetlenül, csak egy külső tartományból menetelhetünk be oda.
Mivel minden akciónk ‘düh’-be kerül, érdemes jól gazdálkodni ezzel és a lehető leghamarabb minnél többet szerezni belőle. Talán ez a legfontosabb tanács a játékkal ismerkedők számára. Valamint jó stratégia lehet egy-egy isten kártyáira specializálódni, mert általában ezek jól működnek együtt. Ahogy haladnak a korszakok és egyre több tartományt súlyt vulkánkitörés és földindulás, úgy szűkül le a játéktér, egyre több konfliktushoz vezetve ezáltal. Ne feledjük, a dicsőséggel nyerjük ugyan a játékot, de ezt többféle, esetenként trükkös módon is elérhetjük - elég ha Loki mesterkedéseire gondolunk.

A Blood Rage kiváló szórakozás még akkor is, ha nagyon konfrontatív játékélményt ad. A másik seregeit legyőzve sem érezhetjük magunkat biztonságban és sokszor csak hajszállal, de lecsúszhatunk a győztes helyről, ha a másik játékos csellel élt ellenünk. Vicces és izgalmas is egyben.

Brass - szén, sör és vonatok 

Sokkal békésebb területre, az iparosodás korába repít minket a Brass: Birmingham. A macskaköves utak, a kikötők, vonatfüstös kereskedelmi utak korszaka ez, valahol a gőzkorszak vége felé. Ebben a listában a Brass számít a legösszetettebbnek, és bár kitűnő szabálykönyve van, érdemes akár videókat is nézni róla. Összetett, de megéri az időt rászánni, mert izgalmas és nagyon élvezetes. Hálózatot fogunk építeni a komor, füstös játéktáblán.

Ehhez vonatainkat és épületlapkáinkat fogjuk használni. Ha ismerjük a Peaky Binders sorozatot, nagyjából ahhoz hasonló környezetet képzelhetünk el. Egyrészt saját hálózatunk hoz nekünk majd pontokat, de ha tudunk kapcsolódni másik játékoshoz, akkor általa is pontokhoz juthatunk. Legfontosabb erőforrásunk a szén, amit sok megkötéssel jár szerezni, a bányáinkból is csak kereskedő által tudunk hozzájutni. A vassal már könnyebb dolgunk van, a tábláról bárhonnan elvehetjük, a harmadik nyersanyagunk pedig a sör, amit kocsmák és kereskedők révén szerezhetünk meg. Két korszakot ível át a Brass: a csatornakorszak, majd a vasútkorszak, ezen korszakok végén számítjuk majd a pontjainkat. Ezek a korszak infrastruktúráját tükrözik - előbb csatornákon, majd a vasúthálózat kiépülte után már az újnak számító vonalon is folyt a kereskedelem. A játékot az nyeri, aki a legtöbb pontot szerzi a két korszak végén. Ismét egy olyan játék ez tehát, ahol egymás ellen dolgozunk, de talán kevésbé, mint a Blood Rage-ben, sőt, akár ki is aknázhatjuk a másik játékos infrastruktúráját.

A fenti három társasjáték valóban kiváló szórakozás lehet felnőtteknek is, témájuk és komplexitásuk a modern társasjátékok kiemelkedő címei közé emeli őket. Amellett, hogy kiváló szórakozást nyújtanak, barátainkkal minőségi időtöltést adnak, és akár napokra beszédtémát egy-egy érdekesebb helyzet, győzelem vagy éppen peches veszteség után. Hangulatukra pedig igazán nem lehet panasz.