Nem okoz gazdasági világválságot a klímaváltozás megfékezése

Az IPCC 2007-es harmadik jelentése is meghökkentő eredményeket hozott napvilágra. A tanulmány szerint minimális költségekkel elfogadható szintre lehetne szorítani a világ szén-dioxid-kibocsátását. Ezzel a jelentéssel a szervezet egy régi, gazdasági alapú félelmet szándékozik eloszlatni, és egyre közelebb hozza a környezetvédelmi elveket a konkrét politikai-gazdasági valósághoz.

A szakma és a közvélemény is izgatottan várta az ENSZ klímaváltozási testülete, az IPCC által február 2-án közzétett összefoglaló áttekintést, mely egy hatéves munka lezárása. A főbb megállapításokat már bemutattuk olvasóinknak, új cikksorozatunkban azonban részletes elemzéseket közlünk, nemzetközileg elismert hazai szakemberek tollából. Sorozatunk harmadik részében az üvegházhatású gázok kibocsátása és a világgazdaság kapcsolatát elemezzük.

A környezetvédelem több évtizedes története során a legtöbb - és valljuk be, jogos - kritika a mozgalom eszmerendszerének a modern élettől való elrugaszkodását érte. A világ gazdaságának törvényszerűségeit figyelmen kívül hagyó szélsőséges elképzelések ellentétben álltak azzal a hétköznapi életmóddal, amit a környezetvédők maguk is kénytelenek voltak folytatni. Hiszen ők is ugyanúgy használták azokat a mindennapi kényelmi berendezéseket, amelyek gyártása és működése közvetetten vagy közvetlenül felelős volt a környezetszennyezésért.

A környezetvédelem az IPCC megjelenésével végre magasabb fokú világpolitikai szerephez jutott, mint a korábbi években. E szerep eleinte a kormányokra történő nyomásgyakorlásban testesült meg, amellyel elsősorban a szén-dioxid és más üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését kívánták elérni. Nem véletlenül hátrált ki a kiotói egyezményből a világ legnagyobb ipari országa és ezzel együtt legnagyobb kibocsátója. Az USA és a többi - az egyezményt elutasító - ország félelme abból fakadt, hogy véleményük szerint a kvóták betartása az ő gazdaságukat veti vissza leginkább, így a piacokért folytatott globális versenyben mögöttük lévő országok tulajdonképpen teljesítmény nélkül közelítik meg vetélytársukat.

Az igazi áttörést Sir Nicholas Stern 2006-os tanulmánya jelentette. A híres közgazdász elsőként közelítette meg a klímaváltozás elleni küzdelmet gazdasági szempontokból. Az általa közzétett eredmény meghökkentő volt. Stern szerint a GDP két-három százalékos ráfordításával jelentős eredményeket lehet elérni a kibocsátások visszaszorításában. Ez a megállapítás elsőként szállt vitába azzal a feltételezéssel, amely szerint az egyezmények betartása gazdasági válságot szül.

Ilyen előzmények után hozták nyilvánosságra az IPCC 2007-es harmadik jelentését, amely célirányosan az üvegházhatású gázok kibocsátása és a világgazdaság közötti összefüggést dolgozta fel. A sok tényanyagot tartalmazó tanulmányból megtudhatjuk, hogy 1970 és 2004 között 70%-kal emelkedett az üvegházhatású gázok kibocsátása. A szén-dioxid, amely jelenleg a teljes kibocsátások 77%-át teszi ki, nyolcvan százalékos növekedést produkált a vizsgált 34 évben.

Talán nem meglepő, hogy iparáganként lebontva az energiaszektorban mérték a legnagyobb, 145%-ra rúgó növekedést. Dacára annak, hogy az energia termelésének hatásfoka folyamatosan fejlődik - azaz egységnyi energia megtermeléséhez egyre kisebb kibocsátásra van szükség - a népesség és a gazdasági növekedés összességében mégis fokozza a kibocsátást. A közlekedés is jelentős, 120 százalékos növekedésen ment keresztül, s ez majdnem kétszerese az iparban tapasztalt gyarapodásnak.

A gazdasági számítások alapja a szén-dioxid kibocsátásának technikailag is megvalósítható szintű mérséklése, amely által a 2030-ig terjedő időszakban a szén-dioxid légköri koncentrációja egy állandó, 535-590 ppm (milliomod rész) közötti értéket érhet el. A bizottság tanulmányában az ehhez szükséges gazdasági ráfordításokat számolták ki. Meglepő módon a klímakutatók és gazdasági szakemberek együttes munkájának eredménye nagyon közel állt a közgazdász Stern tavalyi, 700 oldalas tanulmányában részletezett számításokhoz. A fenti állandó szén-dioxid koncentráció eléréséhez szükséges kibocsátás-csökkentés az IPCC tanulmány szerint globálisan a GDP 0,6 százalékát emésztené fel. Ez a költség, a jelenlegi fejlődési ütemet figyelembe véve, a GDP növekedését kevesebb mint egytized százalékkal mérsékelné.

Kérjük, írja meg véleményét a [e-mail] címre, melyet felhasználunk a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS) kialakításában.