Hidegebb óceánok öntik el a szárazföldet

Nem könnyű a globális felmelegedés folyamatainak a követése. Most ismét meglehetősen felemás eredmények növelik a kérdőjelek számát. Összességében melegednek ugyan az óceánok és egyre nagyobb területeket vesznek el a szárazföldtől, de az utóbbi években jelentős visszaesés következett be a felszínközeli vízhőmérsékletekben.

Meglepő eredményekre jutottak a NASA Sugárhajtás Laboratóriumának (Jet Propulsion Laboratory) kutatói. Miközben - a kutatók által szinte egyöntetűen elismert módon - zajlik a globális felmelegedés, az óceánok átlagos felszínközeli hőmérsékletében 2003 óta jelentős csökkenés következett be. A lehűlés mértéke egyébként csak töredéke az ezt megelőző 48 év felmelegedésének.

Az eredmények szerint a globális felmelegedés nem egy állandó sebességű folyamat, hanem időnkénti megugrásokkal jellemezhető, és ez a hűlési folyamat nagy valószínűséggel a természetes klímaingadozás számlájára írható. Hangsúlyozni kell, hogy az óceán egyébként még így is melegebb, mint az 1980-as években volt, és a legtöbb kutató várakozása szerint az emberi tevékenység által okozott klímaváltozás következtében az időszakos visszaesés után még tovább melegszik.

Mindenesetre a felfedezés nagy hatással lesz a világtenger vízszint-emelkedésének kutatására. Az emelkedés két fő okozója a tengervíz melegedéséből származó hőtágulás, valamint a sarki jégtakarók és a gleccserek olvadásából származó víztömeg. A mérések szerint az utóbbi évek vízhőmérséklet-csökkenése mellett is tovább nőtt a világtenger felszíne, és egyre nagyobb területeket hódít el a szárazföldtől. Ez arra enged következtetni, hogy a felszín növekedésében a hőmérsékletváltozásnál súlyozottan nagyobb szerep jut a sarki jégtakaró és a gleccserek olvadásából származó vízhozamnak. Ez a következtetés egyébként egybevág az Antarktisz és Grönland jégtömegének csökkenéséről készített legújabb becslésekkel.

A műholdas adatokkal kiegészített, hajókról és mérőbójákról történő megfigyelések során a felső 750 méter vastag vízréteg hőmérsékletét vizsgálták, mely a világóceánok átlagos vízmélységének mintegy ötödét teszi ki. A legnagyobb hőmérséklet-csökkenést 450 méter mélyen mérték. A mérési eredmények 1993 és 2003 között 0,09 fokos melegedésről szólnak, míg 2003 és 2005 között 0,03 fokos lehűlés következett be. Ez utóbbi csökkenés pedig mindössze egyötöde az 1955 és 2003 közötti hőmérséklet-emelkedésnek.

A kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy ez a hűlési folyamat nem példátlan, hiszen 1980 és 1983 között is volt egy rövid idejű hőmérséklet-csökkenés. Hosszabb idő alatt viszont egyértelműen folyamatos melegedésről beszélhetünk.

A tengervíz hőtartalmának megfigyelésével fontos információkhoz juthatunk a földi energiaháztartás változásának megértéséhez. Rendkívül fontos komponensről van szó, ugyanis az óceán ezerszer annyi hőt nyel el és tárol a napsugarakból, mint a légkör.

Mindenesetre a hűlés okai még nem világosak. A kutatás legnagyobb eredménye, hogy új adatsor áll rendelkezésre a klímamodellek tökéletesítéséhez. Az óceánok víztömege ugyanis döntő befolyással rendelkezik a klímaváltozás mértékére és lefolyására, ezért a vízhőmérséklet változásának jobb megismerése sokat segít majd a modellek finomításában.

Felhívjuk Olvasóink figyelmét arrra, hogy

Budapesten szeptember 28-án tartják a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia koncepciójának a szakértői értekezletét. Kérjük olvasóinkat, küldjék el hozzászólásaikat a [e-mail] címre.