XXIV. fejezet

XXIV. fejezetA hágcsón fel hogy' kúsztam én,ki tudja? Járhatatlanfokain fel vajjon ki vitt?Tán szellem, láthatatlan.Repült e kamrácskán időnk!Megvallá itt a gyengédistennő, mit rég ápol őirántam: rokonszenvét."Lásd, volt idő - úgymond - mikorkedvencem volt a költő,ki Messiásról énekelt,s szent kobzán nem pörölt ő.Ládámon áll még - látod-é? -a Klopstock holmi szobra:kalaptartómként únja isott rostokolni, jobbra.Kedvencem most te vagy, fiú:ágyam fölött a képed!Köré, mint látod, friss babértnaponta újra tépek.De mélyen sebzett az a gúny,amelyről kötelességszólnom, s mely népem illeté.Ez többé meg ne essék!Bízom korodban: már ilyet tőled tán tűrni nem kell -megáldott tán hülyék iránt is némi türelemmel.De mondd, mi lelt, hogy Északonkedved utazni szottyant?s ilyenkor? Hisz' a télidőhozzánk máris betoppant!""Ó, istennőm" - feleltem én -,az emberszívbe' sokszorszunnyad el úgy az érzelem,hogy felserken - de rosszkor.Külsőleg jól ment tán sorom -de bensőm úgy szorongott, hogy e szorongás egyre nőtt és honvággyá borongott.A francia lég könnyű bár,de nyomott egyre jobban;kellett a német levegő,mert már-már fulladoztam.Csak tőzeg szagán járt eszemés hazai dohányon;remegett már a lábam is,hogy német földre hágjon.Éjente nyögtem, s vágytam én,hogy tán még láthatom szépházad, anyám, a Gátkapun(hol Lottchen ám a szomszéd)!S a nemeskeblű öregúr,kitől annyit kikaptam,s nagylelkűn óvott! érte isa lelkem majd' kiadtam.Szájából csak már hallanám,hogy »Adta buta kölyke!«E szó ma is, mint szép zene,mint jó muzsika tölt be.A német kéményfüstre, melykék fátyolként libeg le -s vágytam rád, alszász csalogány,és csöndes bükkligetre,sőt ama stációkra is,hol hordozám a bánatnehéz keresztjét, ifjúság!és töviskoronádat -mert sírni is jobb ott, ahollegforróbb könnyem áradt;tán honszerelem - gondolom -neve e dőre vágynak.Nem szólok róla szívesen:végtére csak betegség -s rejtse szemérmem emberekelől, ha megsebez még.Hisz' léha mind, ki publikumkönnyébe lelve kéjét,mutogat honfiérzeményt,bár rajt' ezer fekély ég.Orcátlan, rühes koldusok!Alamizsnát vadásznak:népszerűséget, garasost,Menzelnek és a svábnak!Bocsáss meg, istennőm, e lágyhangulatnak ma! Félek:gyöngélkedem. De gyógyulok -hisz' orvosságon élek.Gyöngélkedem... Ej, csakugyan, segíthetnél tehát, hafőznél nekem - de rummal ám! -egy csésze jó teát ma."<< előző rész    következő rész >>