XIX. fejezet

XIX. fejezetÓ, Danton! Tévedtél nagyotés drágán megfizetted!Csizmája talpán elviszihazáját bárki bezzeg!Lám, az enyémre felragadt,míg útjait dagasztám,Bückeburg hercegség fele -no, ez már agyag aztán!Bückeburgban megálltam én,hogy lássam, honnan indultútjára egykor nagyapám.(Nagyanyám földje Hamburg.)De Hannoverben délbe' márcsizmám letisztíttattam,s körülnéztem: utazni szép,de lelj is hasznot abban.Nagy Isten! Volt ott tisztaság!Az uccán semmi sárfolt -de láttam jó sok palotát:mind-mind megannyi vár volt!S kivált a téren díszelegezekkel itt a sétány:a kastély ott áll, ott lakika király. Ritka szép ám!(Mármint a kastély.) Sarkainmindenütt állt a silbak;flintáján, veres zubbonyánrossz kilátások nyíltak.Ciceroném így szólt: "Agg nemeslakik itt, Ernő Ágost -szívós a lord, s mint egykoron,oly tory képet vág most.Idilli biztonságban él:nem őrzi száz drabantjaúgy, mint a polgár-félsz, mely ittbarátink drága rangja.Ha látom, dől belőle, milyszörnyű e tiszt unalma,amelyre elkárhoztatáHannover és uralma.ő angol élethez szokott;az spleenre se fakasztja,mint e sárfészek, hol magátutóbb még felakasztja.Tegnapelőtt is, jó korán,a kandallón lepém meg:beöntést forralt épp betegkedéllyel bús ebének."<< előző rész    következő rész >>