Kiderültek a jaffa szörp régi titkai

A rendszerváltás előtt Magyarországon a mainál lényegesen szűkebb volt az üzletekben és a vendéglátásban kapható üdítők választéka. Ekkor váltak népszerűvé a különféle szörpök. Ebben az időszakban született meg a jaffa szörp is, amely létrejöttét jelentős részben a szocialista hiánygazdaságnak köszönhette. Ehhez az is hozzájárult, hogy narancsot (már magát a gyümölcsöt) akkoriban csak nagyon ritkán lehetett kapni. A jaffa hamar népszerű lett, ráadásul annyira beívódott a köztudatba, hogy több generáció számára a mai napig ez a szó a narancsszörp szinonimája. 

Bár narancs alapú üdítőitalok már az 1950-es években kaphatóak voltak Magyarországon, elterjedésüket gátolta, hogy nagy részük nem friss gyümölcsből, hanem narancsolaj hígításával készült. Ráadásul abban az időszakban az eltarthatóság is problémás tényező volt, mindössze 7-12 napig őrizték meg eredeti tulajdonságaikat.

Ez a gyakorlatban annyit jelentett - a kor logisztikai sajátosságait figyelembe véve -, hogy mire a fogyasztókhoz eljutott a narancslé, abból többnyire - nem túl gusztusos módon - kicsapódott az olaj, amely a cukros víz tetején úszkált. Ez a jelenség, és az olaj fura íze vezetett ahhoz a téves nézethez, hogy az akkori gyümölcsleveket kátrányból állították elő (bár a színezéshez használt festékek valóban kátrányalapúak voltak, de ezeket a narancsleveknél nem használták).

A Szobon készülő jaffa szörp címkéje:

A jaffa szörp magyarországi megjelenését az alapozta meg, hogy 1962-ben a Magyar Népköztársaság kétoldalú áruszállítási kedvezményt kötött Izraellel, és ennek köszönhetően egy egyedi narancsféleség is feltűnt hazánkban. Egy majdnem mag nélküli, könnyen hámozható, lédús fajtáról volt szó, amely akkor már a kontinens jelentős részén komoly népszerűségnek örvendett.

Mi az a jaffa?

A jaffa szörpöt az 1964-ben megalapított szobi üzemnek köszönhetjük, ahol hazai, valamint import gyümölcsöt és zöldséget dolgoztak fel. Itt indult meg ennek az újdonságnak a gyártása: főzéses és a maga idejében modernnek számító technológiával kezdték ontani a szörpöket. Innentől kezdve sem olajkicsapódás, sem minőségi ingadozás nem állt fenn többé.

1844-ben egy véletlen mutációnak köszönhetően újfajta narancs jelent meg az Oszmán Birodalomhoz tartozó Jaffa kikötőváros környékén. Nagy sikert aratott, miután nem volt olyan savanykás, mint az addig általánosan elterjedt spanyol változat. A jaffa név tehát a Földközi-tenger egyik ókori kikötővárosából, Jaffából ered, amelyet a világ legősibb települései között tartanak számon. Napjainkban az izraeli Tel-Aviv része, és már időtlen idők óta híres a narancsültetvényeiről. A citrusfélék termesztése a 19. század utolsó negyedétől jelentősen felfutott, akkoriban a város körül 3-400 narancsültetvény pompázott. Noha azóta ezen a környéken visszaesett a narancstermesztés, de újabb országokban is meghonosították ezt a narancsfajtát. Így ma már az is előfordulhat, hogy a jaffa narancs nem az izraeli városból származik, hanem mondjuk Made in Spain felirat szerepel a naracsosládán.

Könnyebbséget jelentett, hogy szintén 1964-től kezdve már nem elsősorban a narancs érkezett az országba, hanem a könnyebben használható és kiegyensúlyozott minőségű sűrítmény.

Ezt követően a sűrítményalapú gyártás más italgyártó cégeknél is elkezdődött, ami a hazai kiskereskedelemben akkoriban szinte beszerezhetetlen narancsot, pontosabban annak jellegzetes ízét, elérhető közelségbe hozta az átlagemberek számára is.

Ez pedig egycsapásra elindította a jaffahisztériát az országban, ez lett a szocializmus egyik népszerű üdítőitala.

Különböző gyümölcsízesítésű szörpök a hetvenes-nyolcvanas évek kínálatából, köztük a rendkívül népszerű jaffa Forrás: Fortepan/Fortepan

Melyek voltak a legkedveltebb retró üdítők?

A szocializmus legnépszerűbb üdítői közé tartozott a Deit, a Márka, a Gyöngy, a Traubisoda, a Sztár és a Olympos. Ugyanakkor kevés volt közöttük az eredeti magyar termék, illetve márka, mert a Sztár szirupját például a Naarden cégtől kellett utánrendelni, az Olympos narancs- és citromlevek is csak a palackjaikba kerültek magyar földön, az Arany Gyömbérért pedig a Canada Drynak fizettek licencdíjat.

Hogyan lett népszerű a jaffa?

Egy további érdekes körülmény is közrejátszott a jaffa sikerében, noha elsőre inkább hátránynak tűnhet. Ezt a szörpöt ugyanis a piacra dobása után jó néhány évig csak 5 literes demizsonokban hozták forgalomba, míg a többi gyümölcslé, illetve szörp fél-egyliteres üvegekben vagy műanyagpalackokban volt kapható. Noha a boltok egy ideig – vásárlói nyomásra – kimérve is árusították az italt, ezt azonban közegészségügyi okokra hivatkozva később megtiltották.

Aki tehát ilyet vásárolt, az jó ideig nézegethette otthon a konyhában az izraeli gyümölcs nevét (ráadásul a demizsonokon nem is szerepelt a „narancs" kifejezés, csupán a jaffa szörp).

A demizsont vissza lehetett váltani, így az 5 liter sűrítmény 22 forintba került, ami alig a kétszerese volt egy betétdíjas üvegbe csomagolt félliteres egyéb szörpének, ez pedig nem csak a vásárlók, de a vendéglátóhelyek számára is igen vonzóvá tette az italt.

Így az emberek a boltban és a kocsmákban, vendéglőkben is azzal szembesültek, hogy ha narancsszörpöt kérnek, akkor jaffát ajánlanak nekik. Rendeltek hát egy jaffát a szó pedig a narancsszörp örök szinonimája maradt sokak számára.

(Cikkünk kiemelt képe illusztráció!)