A tábla, amellyel halottak üzennek

Spiritiszta szeánszok kedvelt eszköze az Ouija-tábla, melyet látnokok és médiumok - állítólag - a szellemekkel való kommunikációhoz használnak. A széles körben elterjedt nézet szerint a tábla nevét a francia és a német nyelv "igen" jelentésű szavainak ("oui" és "ja") összevonásából kapta. A tábla eredettörténetének mélyére ásva azonban ennél sokkal meghökkentőbb, profánabb és rejtélyesebb magyarázatok is kínálkoznak a név eredetére és jelentésére egyaránt.

Az Ouija-táblák eredete az amerikai polgárháború utáni időszakra, a kibontakozó spiritiszta mozgalom, a médiumok és a szeánszok éveire nyúlik vissza. A tudományos álláspont szerint - természetesen - a halottakkal való kommunikációnak nincs semmiféle igazolható alapja, így a spiritiszták és médiumok tevékenységét egyértelműen az áltudományok, a megtévesztő gyakorlatok körébe sorolják. Az amerikai halottlátók tevékenysége ugyanakkor egy sajátos társadalmi igényt elégített ki akkoriban. A polgárháborúban ugyanis rengetegen vesztették el szerettüket, és a médiumok segítségével úgy érezhették, újra kapcsolatba kerültek a számukra fontos személyekkel.

Sokkoló történetek: Ismerd meg az Ouija-tábla rémséges hatalmát Forrás: Shutterstock

A táblák eredetét és nevét magyarázó ismertebb változat szerint a szellemtáblát már 1891-ben szabadalmaztatták, pontosabban akkor kapta meg az előző évben benyújtott kérelemre a védelmet. A szabadalmat egy ügyvédként és feltalálóként is működő férfi, Elijah Bond nevére jegyezték be. Bár Bond ezt megelőzően több érdekes találmánnyal jelentkezett - például egy gőzkazánnal -, feltalálói munkássága egyértelműen a táblához kapcsolódik az utókorban. Ugyanakkor, bár a szabadalom az ő nevén volt, de annak két másik engedményese volt: Charles W. Kennard és William H. A. Maupin. Ennek pedig - mint mindjárt látni fogjuk - jelentősége van a tábla nevének jelentését illetően.

Elijah Bond sírja Baltimore-ban:

Aprópénzbe került a szellemekkel való kommunikációt gyorsító eszköz

Mindenesetre a táblára idővel akkorára nőtt a kereslet, hogy a gyártócégnek New Yorkban, Londonban és Chicagóban is bővíteni kellett a kapacitásait, hogy mind a szkeptikusoknak, mind a gyakorló médiumoknak jusson a táblából. Egy korabeli pittsburgi lap szerint a táblát 1,50 dolláros áron hirdették, és inkább játékként, családi szórakozásként pozicionálva azt próbálták megnyerni a vásárlókat.

Ez a tábla eredetének leginkább ismert változata. Van azonban egy másik történet is arról.

Eszerint a tábla karrierje Ohióban kezdődött. Gyakoroló spiritiszták elégedetlenek voltak a szellemek válaszadási hajlandóságával - azaz megunták a várakozási időt, amíg a túlvilági feleletek megérkeztek. A kommunikáció megkönnyítése és felgyorsítása érdekében megalkottak egy táblát betűkkel és számokkal, elképzelésük szerint azért, hogy megkönnyítsék azzal a szellemek dolgát. Nem sokkal később öt baltimore-i férfi Charles Kennard vezetésével összefogott, hogy levédesse a táblát és értékesítse azt. Bár nem azért, mert olyan mély meggyőződéssel hittek volna ezekben a gyakorlatokban.

Egyszerűen pénzt akartak a tábla értékesítésével keresni a médiumok és szeánszok 19. század végi aranykorában.

Ehhez azonban szükség volt egy jó névre, ha úgy tetszik, terméknévre. Ezért - állítólag részben viccnek szánva, bár ezt vélhetően már soha nem fogjuk megtudni - úgy döntöttek, magát a táblát kérdezik meg arról, hogy milyen nevet szeretne magának. Erre az alkalmat egy szeánszon jelölték meg, melyet Elijah Bond sógornője, Helen Peters vezetett. Peters állítólag médiumi minőségében írta fel az "ouija" szót a táblára. Amikor a jelenlévők megkérdezték, hogy mit jelent a szó, a tábla válasza állítólag az volt, hogy "sok szerencsét".

Titokzatosan hangzik?

További adalék a történethez, hogy ugyanez a furcsa szó volt beleírva Helen Peters medáljába, egy nő arcképe felett. Nem pontosan tisztázott, kiről készült a medálban lévő arckép, de vélhetően egy Ouida nevű nőjogi aktivistáról.

Helen Peters, a médium, férjével, Earnesttel:

Meggyőzött hivatalnokok

Ám ezzel még mindig nincs vége az érdekességeknek. A szabadalmaztatáshoz ugyanis az kellett, hogy a benyújtók igazolják a szabadalom működését a döntnökök előtt. A tábla eredettörténetének ez a legkevésbé feltárt része, és vélhetően áttörő újdonságot az idő múltával már nem is sikerül megállapítani erről a mozzanatról. Semmilyen feljegyzés nem szól ugyan róla, de

a táblát a szabadalom bejegyzése után úgy hirdették, mint aminek működését sikeresen demonstrálták az Egyesült Államok Szabadalmi Hivatala előtt. Azaz a tábla hiteles eszköz a gyártói szerint.

A szabadalom után és a tábla iránti kereslet növekedésével idővel az eredeti befektetők közül többen eladták részesedésüket. Így tett Bond is. Végül a gyártó Kennard Novelty Company az ügyvéd korábbi alkalmazottjának, William Fuldnak a kezében maradt. Fuldnak ekkorra már elég pénze gyűlt össze ahhoz, hogy kivásárolja a többi részvényest, így 1901-re ő lett a cég tulajdonosa. Fuld - mai kifejezéssel - újrapozicionálta a táblát mint terméket. A legutóbbi kutatások szerint valójában

hozzá köthető az "Ouija" elnevezés elterjesztése, addig a táblára inkább "beszélő táblaként" hivatkoztak.

Ahogy az is Fuld döntése volt, hogy a tábla nevének etimológiai háttereként az "igenes"-változatot terjesztette el, szemben Charles Kennard, a gyártócég alapítójának állításával. Kennard szintén a "sok szerencsét" változatot vallotta, de nála az "ouija" szó óegyiptomi eredetű volt, és nem a tábla "választotta" azt magának.

A beszélő tábláról szóló egyik első hirdetés 1891-ből egy magazinban:

Drámai séta a tetőn

A tábla korai történetének furcsa lezárása az 1920-as évek végére esik. A kutatások szerint a gyártócég alapításának a befektetők részéről egyáltalán nem a spiritiszta gyakorlatok iránti elköteleződés, hanem a pőre kapitalista szemlélet, azaz a pénzkeresés volt a célja.

Mégis, állítólag Fuld később rendszeresen konzultált a saját táblájával - vagyon azon keresztül? - döntéseit megelőzően.

Szintén állítólag, egy ilyen alkalommal a tábla felszólította Fuldot, hogy építsen egy másik gyárat a táblák gyártására. Később az üzletember tisztázatlan körülmények során leesett az új gyárépület tetejéről és meghalt. Az üzletet gyermekei vették át, és 39 évvel később adták el a Parker Brothernek.