Tömegverekedésekkel és bűnözőkkel diszkóláz a rendszerváltás környékén

Arató, B. Tóth, Cintula, Dévényi - sokaknak csengenek ismerősen ezek a nevek. A diszkók világával azonban nem csak az ott szereplő dj-k forrtak össze, hanem azok a szórakozóhelyek is legendássá váltak, ahol egykor tömegeket kerített hatalmába a diszkóláz. Igazi kulthelyek voltak ezek, amelyekhez sok száz buli és sötétben csattant csókok társultak, sokan itt találkoztak először az UV-lámpával, és olyan erős hangtechnikával, amelytől csak másnap délutánra tért vissza az ember hallása. Cikkünkben bemutatunk három olyan egykori diszkót, amelyek alighanem kitörölhetetlen nyomot hagytak törzsközönségük életében, bulizási szokásaiban és zenei ízlésében. És persze tömegverekedések, meg a hozzájuk kötödő bűnözők.

A Nyugatról indult diszkóőrület begyűrűzött Magyarországra is, ám a Kádár-diktatúra keretei között sajátos módon tombolt a diszkóláz. A szórakozóhelyeken tilos volt az alkohol, a drogoknak pedig hírét sem hallotta a fiatalság - ez utóbbit, ismerjük el, helyes volt - és a reggelig tartó bulizás is szinte ismeretlen fogalom volt.

A jelszó a kulturált szórakozásban rejlett, mert arra a kommunista diktatúra rájött, hogy kell egy szelep a gőz kiengedéséhez. Legalizálták hát a nyugati divatot, egy sokatmondó kiegészítéssel: a lemezlovasokat "népnevelőkké" léptették elő, és OSZK-engedélyhez kötötték tevékenységüket.

A nyolcvanas, kilencvenes években sokkal több diszkó volt hazánkban, mint napjainkban, és a fiatalok jelentős része legalább a hétvégén szeretett volna táncolni valahol. Persze, akkoriban még nem létezett internet, számítógép, sőt kereskedelmi televíziók sem. S hol voltak még az online társkeresők - viszont sokak véleménye szerint ismerkedni is könnyebb volt ezeken a helyeken, mint napjainkban.

Diszkótáncverseny 1979-ben Forrás: Fortepan / Urbán Tamás

Akkoriban egy nagy diszkó kétezer feletti létszámot jelentett, a közepes ezret, míg a kicsi ötszázat.

Összehasonlításképpen: ma egy nagy diszkó örül, ha háromszáz fővel meg tudja tölteni a helyet. Budapesten például legalább kerületenként volt egy nagy diszkó, napjainkban pedig összesen alig tíz ilyen nagyságrendű működik.

Emellett valahogy biztonságosabb volt akkoriban minden, így a szórakozóhelyek is. A tizenéveseknek 5-től 9-ig rendeztek tinibulit, míg a fiatal felnőtteknek 10 órától tartott az „ereszd el a hajam" – és már a kezdésnél is hatalmas volt a tömeg, nem úgy mint most, amikor az sem ritka, ha nyitás után három órával jön meg a közönség és vele a hangulat.

E rövid bevezető után ezen és a következő oldalakon bemutatjuk a Fortuna, a Hully Gully és a High Life diszkó történetét:

Fortuna Disco

A város egykoron egyik legmenőbb szórakozóhelyének számító, a budai várban működő Fortunát 1986-ban nyitották meg. A korszak legnagyobb és legvágyottabb diszkós úticélja 1994-ig üzemelt. Az odajárók igényesnek és trendinek tartották ezt a helyet, mint ahogyan saját magukat is: a „fortunások" a zenével egyetemben öltözködésben (501-es Levi's farmer, western csizma), táncban és hajviseletben (hátrazselézett frizura) is divatot teremtettek, pontosabban követni próbálták az amerikai filmekben látottakat, amihez akkoriban még baseballdzsekik is társultak.

Telt ház a Fortuna Discóban a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján Forrás: Facebook

Szinte mindenki feljárt a Fortunába, a celebek is. Szerdán, pénteken és szombaton telt meg a szórakozóhely, ahol a látogatók az akkoriban hódító ún. „italodiszkóra" ropták.

Bakai Mátyás lemezlovas számított a Fortuna egyik húzónevének, aki már a nyitást megelőzően saját törzsközönséggel bírt, és egyike volt a funky itthoni térítőinek –

később egyszerűen csak „fortunás zenének" hívták egymást közt az emberek az itt hallható dallamokat, amelyek hangzásvilága egy egész partinemzedék ízlésvilágát határozta meg.

A belépő hatvan forint, az átlagfizetés húszezer körül volt akkoriban. A fiatalok két táborra oszlottak: voltak a diszkósok és a rockkoncertre járók. Előbbiek közül azonban a Fortunát nem mindenki engedhette meg magának, hiszen az a krémek krémje volt a szórakozóhelyek között. A városi legenda szerint még a balatoni nyaralásból is felugrottak a szórakozni vágyók, csak ki ne hagyják az ottani bulikat.

Lapozzon! A következő oldalon elmondjuk, miért épült egy eredetileg templomépítésre szánt ingatlanon sztriptízbár és diszkó, továbbá hogyan zajlott le a maffiózók és a rendőrség összecsapása a felkapott budai szórakozóhelyen.