Kolontáron és Devecseren is minden vörös volt, közben maró szag terjengett a levegőben. Az emberek arcán a kétségbeesést látták. Ma, ha visszamennek a helyszínre, gyönyörű házakat, gondozott kerteket, boldog embereket látnak a településeken - mondta Turi Attila a vörösiszap-katasztrófa évfordulója alkalmából megjelent interjúban.
Ezek az emberek mindenüket elveszítették - emlékeztetett az építész, aki elmondta, hogy heti egy lakossági fórumon kellett részt vennie, ahol egy kétszáz fős terembe 300-350 ember is összezsúfolódott.
Lakást ígértek a károsultaknak, másfél-két hét után pedig meg is jelent a magyar kormány rendelete, amely nyomatékosította az ígéretüket
- fogalmazott.
A katasztrófa után három hónapon belül pedig már lezajlott az első közbeszerzés, és megkezdték az első ház újjáépítését. "Amint egy ház megépült, onnantól kezdve minden megváltozott. Nem volt több újságcikk, kritika, az emberek pedig megnyugodtak, a szemükben felcsillant a remény" - fejtette ki.
Megjegyezte, hogy az építkezésekhez a mintaház mellett sokat segített, hogy a bizonytalanokat elvitték a Beregbe. Megmutatták nekik, hogy korábban az árvízi katasztrófa után ez a kormány mit épített az embereknek.
Meglepődtek, mert sokkal silányabb házakra számítottak. Aztán másnap rengetegen jelentkeztek. A valóságnál nincs jobb példa
- emelte ki.
Turi Attila elmondta:
250 házat bontottak le, és csak 110 ház épült újjá,
hiszen a kárenyhítésnek, a megelőlegezésnek több módja is volt. Lehetett életjáradékra váltani, máshol is vásárolhattak ingatlant, de olyan esetről is beszámolt, hogy egyben kifizették a kárértéket. Az építész azt is kiemelte, hogy Kolontáron az emberek kétharmad része az újjáépítést választotta, míg Devecseren fordított volt az arány.
Egy ekkora tragédia esetén - amikor mindenük odavész - elsősorban az emberek lelkét kellett felépíteni - fogalmazott Turi Attila. Hozzátette, nem pusztán hajlékot akartak építeni az embereknek, hanem otthont szerettek volna adni nekik, és úgy érzi, ezt teljesítették.
Iratkozzon fel hírlevelünkre 
