Tengeri kertekben termeszthetik a jövő táplálékforrását

Ángel León, a spanyol séf hírnevét innovatív tengeri ételek "feltalálásával" vívta ki. Nemrégiben pedig felfedezett valamit a tengeri fűben, ami a tengerről alkotott eddigi tudásunkat teljesen felforgathatja. A forradalmi történetről a The Guardian számolt be. 

Miközben León Spanyolország egyik leginnovatívabb szakácsaként újabb kulináris ízek után kutakodott, az otthonához közeli Cádizi-öbölben észrevett egy eddig általa nem tapasztalt jelenséget:

egy aprócska zöld gabonaszem tapadt a tengerifű tövéhez.

Ételekhez szokott észjárásával a séfnek egyetlen kérdés fogalmazódott meg a fejében: vajon ehető-e a tengeri gabonaszemecske.

Labortesztek sokaságát végezték el a szakács kérésére a gabonaszemen, amelynek eredménye megdöbbentő volt:

a növény gluténmentes, magas Omega 6 és 9 zsírsavtartalmú és gabonaszemenként 50 százalékkal több fehérjét tartalmaz, mint a rizs.

Egyediségéhez egy adalék, hogy édesvíz és műtrágya nélkül növekszik.

A találmány a séfet, akinek Aponiente nevű étterme 2017-ben a harmadik Michelin-csillagot is kiérdemelte, arra sarkallta, hogy

a közönséges tengerifüvet, mint potenciális szuperélelmiszert

beemelje a közbeszédbe, annak tudatában, hogy egyedi életciklusának messzemenő következményei lehetnek.

Egy olyan világban, amelynek háromnegyedét víz alkotja, ez a felfedezés alapvetően megváltoztathatja azt, ahogyan eddig az óceánokról vélekedtünk. Ez egy olyan új koncepció kezdete lehet, amelyben a tengereket, mint megannyi hatalmas kerteket gondozhatjuk, védhetjük és felhasználhatjuk."

- nyilatkozta León.

A mesterszakács további kutatásai során kiderült, hogy a növény Sonora-ban - Mexikó egyik szövetségi állama a Kaliforniai-öböltől keletre - élő őslakos nép étrendjének fontos alkotóeleme volt. A jelen felfedezésig ez volt az egyetlen ismert eset arra, hogy tengerből származó gabonát emberi táplálékforrásként használtak fel.

Ezután adódott a kérdés, hogy ez az évelő növény vajon termeszthető-e. A Cádizi Egyetem csapatával és a regionális kormány kutatóival együttműködve kísérleti projekt vette kezdetét egy 0,75 hektáros sós mocsár három kis területének adaptálására, amelyet León "tengeri kert"-nek nevezett el.

A projekt 18 hónappal később sikeres eredményre vezetett. León a növényt számos receptjébe beillesztette, megőrölte, hogy lisztet készíthessen belőle kenyérhez és tésztához, és Spanyolország klasszikkus rizses ételeinek ízesítéséhez is felhasználta.

A "tengeri kertben" León és csapata megfigyelhette, hogy

a növény valóban méltónak bizonyult az ökoszisztéma építőkője elnevezéshez,

az elhagyatott sós mocsarat virágzó, életteli teli hellyé varázsolta.

Tengerifű Forrás: Wikipedia

A növény más területekre is pozitív hatással van:

a trópusi esőerdőknél 35-ször gyorsabb szén-dioxid megkötésére képes, egyes környezetvédelmi szervezetek pedig a klímaválság elleni küzdelem "elképesztő eszközének" nevezték.

Az óceán által kibocsátott szén-dioxid 10 százalékát nyeli el évente, annak ellenérre, hogy a tengerfenék mindössze 0,2 százalékát fedi le. A növény tetőfedő anyagok szigetelésére, sőt a tenger gyümölcseinek csomagolására is felhasználható.

Spanyolország déli részén a csapat első tengeri kertje azt sugallja, hogy a potenciális átlagos termés körülbelül 3,5 tonna lehet hektáronként. Míg a hozam körülbelül egyharmada annak, amit el lehet érni a rizzsel,

León rámutatott az alacsony költségű és környezetbarát termesztés lehetőségére is.

León és csapata globális megközelítést terveznek projektjükhöz, megnyitva a lehetőséget az emberek számára, hogy kiaknázhassák a növényben rejlő potenciált a vízi ökoszisztémák fellendítése, a populációk táplálása és az éghajlati válság leküzdése érdekében. "Kinyitottunk egy ablakot" - mondja a séf. "Úgy gondolom, hogy ez egy forradalmian új módja annak, hogy tápláljuk magunkat."