Tudja, hogy mikor volt Komáromnak saját pénze?

A második komáromi csata 1849 júliusában

Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc történetében külön, és talán kevésbé ismert fejezetet jelent a Komárom városához és a komáromi erődhöz kapcsolódó hadipénz története. Néhány város igen, de minden bizonnyal jóval kevesebb erődrendszer mondhatja el magáról, hogy ha rövid ideig is, de saját, helyi pénzt bocsátott ki. Az ok is egészen rendhagyó: az akkoriban forgalomban lévő Kossuth-bankók túl nagy címletet jelentettek a hétköznapokban, a katonáknak pedig ezért egy városi kávézás is gondot jelentett.

A pénztörténetben külön fejezete van a különféle szükségpénzeknek, a hadipénzeknek, illetve a pénzt helyettesítő eszközöknek. Ezeket - bár a fogalmak mind a pénzforgalom biztosításához kapcsolódnak, de nem ugyanazokat az eszközöket jelölik - általában háborus időkben, és az ahhoz jellemzően kapcsolódó, súlyos gazdasági visszaesések idején alkalmazták. A szükségpénzek klasszikus példái az első világháború utáni német notgeld-ek, de ilyennekkel lehetett Magyarországon is találkozni. A komáromi erőd saját krajcárait szintén a szükség - a váltópénz hiánya - hívta életre, bár legalább annyira tekinthetők a körülmények miatt hadipénzeknek is.

A második komáromi csata (1849 július) ábrázolása Forrás: Wikimedia Commons

Hiányzott az aprópénz a városból

Az osztrák seregek által 1848-49 fordulóján körülzárt Komárom szabadságharc alatti zárt világában is folyt az élet. A boltok, vendéglők és kávéházak rendszerint nyitva tartottak, a városháza előtti piactéren nyüzsgő élet volt, a sárga homlokzatú hatalmas Dumtsa-ház előtt esténként nagyobb csoportosulás vitatta az aznapi hadieseményeket, a Pest-Budáról vagy Debrecenből érkező híreket.

Akkoriban az úgynevezett Kossuth-bankók voltak forgalomban, a honvédsereg katonái is ebben a pénznemben kapták havonta rendszeres járandóságukat.

Ezzel nem is lett volna baj, csakhogy a bankjegyek csupa nagy címletűek voltak, és hamarosan megmutatkoztak az első nehézségek, amelyek a megfelelő váltópénz hiányából adódtak

- mutatja be azt a Dunatáj.

5 forintos Kossuth-bankó, 1848 szeptember 1-i kibocsátással Forrás: Wikimedia Commons/Grimm Vince

A probléma egyre égetőbbé vált. Olyannyira, hogy katonatisztek kezdtek egymással élénk vitába a Komáromi Értesítő 1849 januári számaiban arról, hogyan kellene a helyzetet megoldani. A megjelenő értékezések nagyon hamar eljutottak a váltópénz szükségességéig, vagy legalább egy utalvány kibocsátásáig.

Ennek ellenére, egy ideig nem történt semmi. Legalábbis a lap február 16-i számában Néhány szó az aprópénz tekintetében című írásában Árky Lipót őrmester így bosszankodik: „Naponként tanuja vagyok annak, hogy kávésaink és vendéglőseink csak egy fertály egyes bankó visszaadásainál czivakodásba keverednek a vendéggel. Ezen bajon bankóval segíteni kevéssel lehet, és ha lehetne is, ez már eléggé megvitattatott az Értesitőben."

Ezt követően az Értesitőben a váltópénzről már nem esett szó, ami részben érthető is, mert a vitát elnyomta a csatazaj.

Rövid időt élt meg és nagyon értékessé vált

A komáromi pénz végül 1849 áprilisában készült el és elsőként a 2 és 8 krajcáros került forgalomba.

null

null

A talán ismertebb 5 és 10 krajcárosok nyáron jelentek meg, akkor, amikor elkezdődött a körülzárt vár ostroma, illetve annak második hulláma. Az Értesítőt időközben felváltó Komáromi Lapok július 20-i számában megjelent a rendelet szövege a kizárólag helybeni vásárlásra használható 5 és 10 krajcáros váltópénz bevezetéséről, a beváltásól és az elfogadásról szóló részletes szabályokkal.

Sőt, a hamisításért halálbüntetés kilátásba helyezésével, melyet rögtön ítélő bíróság szabhat ki az esetleges elkövetőre.

A rendeletet Ujházy László kormánybiztos és Klapka György - az új várparancsnok - jegyezte (a kiállítás joga a várparancsnokságot illette).

null

null

A pénz ugyanakkor nem érme, azaz nem vert pénz volt, hanem bankjegy, a kormánybiztos aláírásával. A bankókat egy helyi nyomdában állították elő.

A bankjegyek nyomtatása 1849. július 13-tól szeptember végéig tartott, forgalmuk szigorúan Komárom városára korlátozódott.

Korabeli források szerint a váltópénzekből ebben az időszakban összesen 89 226 forint és 20 krajcárnyit nyomtattak.

A komáromi vár, illetve védőseregének kapitulációja 1849 őszén történt meg. Amikor már folytak a fegyverletételi tárgyalások, a Komáromi Lapok 1849. szeptember 21-én megjelent számában már szerepelt a várkormány által kibocsájtott pénzjegyek teljes értékbeni beváltása is. Ám megjelent Ujházy kormánybiztos bejelentése, miszerint a várkormányzat által kibocsátott kincstári utalványokat nem teljes értéken váltják át osztrák nemzeti pénzjegyekre: nyolc forintért csak ötöt fognak adni.

A bejelentés nagy felzúdulást keltett a városban.

A fegyverletétel után sokan elszegényedtek emiatt. A beváltáskor összegyűlt tetemes mennyiségű kincstári utalványt, Kossuth-bankót és helybeli váltópénzt a komáromi vár új osztrák parancsnoka, gróf Nobili máglyára rakatta és nyilvánosan elégette a vár előterében álló parkban.

A komáromi hadipénzből csak nagyon kevés példány maradt fenn, ha fel is bukkan időnként egy-egy darab internetes aukción, arra csak nagy összegekkel lehet licitálni.

A helybeni gazdaságban forgó, lokális pénzre - mint amilyen a komáromi pénz volt - számos példát lehet találni, békeidőből, illetve napjainkból is.