Parázs viták zajlottak az augusztus végén befejeződő vadvédelmi konferencián Svájcban. A négy évtizede életre hívott, Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről (CITES), vagy röviden, a washingtoni egyezményhez kapcsolódó, lezárult találkozón ugyanis egyes országok a mostani szigorú szabályozás megváltoztatását szerették volna elérni. Ahogy az AFP és az Africanews írja, a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) országai azt javasolták, hogy szülessen megállapodás arról, hogy legalább a természetes úton elpusztult állatok agyarait értékesíthessék, illetve eladhassák az illegális vadászoktól és kereskedőktől elkobzott zsákmányt. Ezt a javaslatot azonban a többi ország kategorikusan elutasította. A döntés a konferencia zárónyilatkozatában is szerepel, vagyis az érintett országok továbbra sem adhatnak el elefántcsontot, erre vonatkozóan a korábbi szigor marad érvényben.
Mindennek azért lehet jelentősége a jövőben, mert több ország képviselője azt jelezte, kilépnek az egyezményből, ha szerintük jogos kéréseiket semmilyen módon nem veszik figyelembe a jövőben.
A 16 SADC-ország képviselői úgy vélik, a többség egyszerűen vak az afrikai problémákra.
"Azt látjuk, hogy az egyezmény kudarc a progresszív, egyenlőségen alapuló, és tudományos igényű fajmegőrzési stratégiák terén. Itt az idő, hogy komolyan felülvizsgáljuk, milyen előnyökkel jár számunkra a tagságunk az egyezményben" - mondta a genfi találkozón Tanzánia fenntarthatósági ügyekért felelős minisztere.
Egyes afrikai országok képviselői pedig azt mondták: úgy látják, a konferencia döntéshozatalában inkább érvényesülnek az állatvédelmi csoportok törekvései és azok nyomásgyakorlása, mint az, hogy kidolgozzák a tisztességes feltételrendszerét az afrikai vadkereskedelemnek, a kategorikus tiltás helyett.
Különösen Namíbia, Botswana és Zimbabwe képviselői voltak csalódottak a tagság döntései miatt.
E három ország álláspontja azért különösen lényeges, mert - az Origo ebben a cikkében mutatta be - ezek területén él az afrikai elefántpopuláció jelentős része. Botswana egyébként idén tavasszal újra engedélyt adott a kilövésekre, arra hivatkozva, hogy az elszaporodó állomány veszélyt jelent az emberekre - többször előfordult ugyanis, hogy a hatalmas állatok agyontapostak falusiakat. Zimbabwe pedig az idei év első nyolc hónapjából 15 halálesetről jelentett vadállattámadással összefüggésben, az elmúlt öt évből pedig több mint 200-ról, amihez még a mezőgazdasági károk is hozzáadódnak.
Botswana fenntarthatósági minisztere hasonlóan fogalmazott tanzániai kollégájához: "Hatalmas csalódás, sokkoló lezárás. Azt hiszem, a CITES egy meglehetősen idejétmúlt dolog" - mondta a miniszter, és azt is hozzátette, hogy a SADC-tagoknak "valami újra van szükségük".
A zimbabwei elnök pedig azt mondta a fórum állásfoglalása kapcsán, hogy arra kötelezik őket, hogy megvédjék az állatokat az orvvadászoktól, de megtiltják számukra is, hogy leöljék azokat az agyarukért, melyet később eladnának. A döntés megfúrhatja Zimbabwe terveit arra vonatkozóan, hogy a korábban elkobzott agyarak értékesítéséből teremtse elő a pénzt az elvárt vadvédelmi intézkedésekre.
A hararei vezetés ugyanis 600 millió dollár (kb. 180 milliárd forint) értékű készlettel rendelkezik.
A kormány eddigi terve az volt - az Origo ebben a cikkében írt erről -, hogy annak eladásából lesz meg a pénz új rezervátumra, több vadőr alkalmazására, új felszerelések beszerzésére. Ennek azonban a mostani döntés útját állhatja. A zimbabwei elnök közölte: 84 ezerre tehető a területükön élő elefántok száma úgy, hogy az ország vadvédelmi kapacitásai csak 56 ezer elefántra elegendők - a többinek kellene az új rezervátum, aminek viszont az elkobzott agyarak eladása adná meg az anyagi fedezetet.
Namíbia minisztere szintén azt nyilatkozta, felülvizsgálják CITES-tagságukat.
A washingtoni egyezményből véglegesen egyetlen tagország sem lépett ki 1973-as létrehozása óta. Az Egyesült Arab Emirátusok 1988-ban otthagyta a megállapodást, de 1990-ben újra csatlakozott ahhoz.
Az ugyanakkor biztos, hogy - papírforma szerint - ha egy állam elhagyja a társulást, akkor sokkal nagyobb mozgástere nyílna abban, áruba bocsátja-e vadállományát valamilyen formában.
Az érintett országok az elefántcsont kereskedelmének részlegességét szerették volna elérni, ám ezt a CITES többsége elutasította.
Így továbbra sem lehet elefántcsontot eladni a dél-afrikai országokból, illetve Swatiniből rinocéroszagyart, ahogy a zárónyilatkozat külön megemlíti.
Namíbia számára pedig tilos mind az élő vadállatok, mind a trófeák értékesítése. Ugyanakkor a döntés megengedi, hogy bizonyos, szigorú feltételek teljesülése esetén, növeljék a hím orrszarvúak kilövési kvótáját.
Állatvédő szervezetek máris üdvözölték a CITES döntéseit, egyúttal felszólították a SADC-országokat, hogy őrizzék meg abban tagságukat, és tegyenek meg mindent a veszélyeztetett fajokat érintő kereskedelem visszaszorításáért.
Ugyanakkor a kisebbségben maradt országok szerint nem pusztán a rinocéroszokról vagy az elefántokról van szó, hanem az emberi közösségekről is, amelyeket egyre inkább sújt a klímaváltozás és a vízhiány.
Botswana minisztere egyenesen a "dél-afrikai országok gazdaságáról" beszélt a döntés kapcsán és azt mondta, nem érzelmi alapon kell közelíteni a kérdéshez, struccpolitikát folytatva, azt gondolva, megoldódik minden probléma a vadállat-kereskedelem leállításával.
A konferenciáknak még egy fontos hozadéka lehet, ez pedig annak a rendelkezésnek az elfogadása, melynek révén - ahogy az Origo megírta - megszűnhet a befogott elefántok és más vadállatok kereskedelme. Így azok eltűnhetnek a cirkuszokból és más hasonló helyekről. Ugyanakkor a rendelkezés bizonyos, igen szigorú feltételek esetén, megengedi az állatok kereskedelmét akkor is, ha azokat ennek kapcsán kimozdítják természetes élőhelyükről.