Kínában és Indiában már 120 millió nő hiányzik a társadalomból

Festive Preparations Krishna Janmashtami Artists Statue Idol Deity Lord Krishna Goddess Radha Nagpur
An old woman artist busy in giving final touch to the idols of Lord Krishna and Goddess Radha, for the upcoming Krishna Janmashtami, at Chitaroli, in Nagpur, on August 05, 2018. The Times of India/Aniruddhasingh Dinore
Vágólapra másolva!
Hosszú ideje lappangó problémára, a világszerte súlyosbodó nőhiányra hívja fel a figyelmet az ENSZ jelentése. Eszerint ahhoz, hogy a nemek aránya a világ népességében egyenlő legyen, további 200 millió nőre lenne szükség. A probléma épp a Föld legnépesebb országait, Kínát és Indiát sújtja a legjobban: mindkét országban legalább 60 millió nő hiányzik a társadalomból az egészséges korfához.
Vágólapra másolva!

Kínában férfiak millióinak, főként a szegényebbeknek súlyos problémát okoz, hogy az egygyermekes politika nyomán kialakult torz nemi arányok miatt nem tudnak megnősülni. Nem is csoda, hiszen legalább 60 millió nő hiányzik a társadalomból. Indiában még rosszabb a helyzet, ahol 63 millió nőre lenne szükség az egészséges nemi arány kialakulásához. Nem újkeletű ez a jelenség,

Amartiya Sen indiai Nobel-díjas közgazdász már 1990-ben arról írt, hogy globálisan 100 millió, ezen belül Indiából 37 millió nő hiányzik.

A helyzet tehát azóta csak romlott, ráadásul épp abban a két országban, amely a Föld népességének mintegy 40 százalékát adja. „Ezek a számok egy szörnyű történet csendes tanúi, az egyenlőtlenség és a tagadás halálesetek sorához vezetett a lányok körében" – mondta ki az indiai szakember.

Indiában a nők csupán negyede dolgozik. Forrás: The Times of India/Copyright © Bennett, Coleman & Co. Ltd 2018. All rights reserved/Mahesh G

Az indiai nő-férfi egyensúly megborulásának okairól és következményeiről a Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet közölt átfogó elemzést, melyet itt olvashat.

A férfi áldás, a nő átok?

E furcsa demográfiai helyzet kialakulásához ugyanis elsősorban az a társadalmi-kulturális felfogás vezetett, amely a fiúgyermek születését részesíti előnyben, és csak azt tartja áldásnak. A fiú-preferencia miatt a lánycsecsemők életét kioltják, vagy már magzati korban elpusztítják. A patriarchális társadalmi berendezkedés miatt pedig a felnőtt nőket is eleve hátrányos helyzetbe kényszerítik, ami manapság különösen Indiára igaz. A nők háttérbe szorulásának főbb okai:

  • A családi vagyon és a termelési eszközök férfiágon öröklődnek.
  • A férfi állandó munkaerőt jelent szüleinek, a nő házasság után elköltözik, munkaereje kiesik.
  • Indiában vallási okok is közrejátszanak, a halotti szertartásnál ugyanis elengedhetetlen a fiú utód.
  • A lányok oktatása nem térül meg, nincsen a családnak belőle haszna.
  • A lányok kiházasítása rendkívül költséges, a hozomány megfizetése gyakran adósságba kényszeríti a családot.

Indiában még romlik a helyzet

Mindez odavezetett, hogy – a legutóbbi, 2011-es népszámlálás adatait alapul véve –

Indiában a teljes lakosságot tekintve ezer férfira 940 nő jut, ám a 0-6 év közötti korcsoportban még riasztóbb az eltolódás a fiúk javára, ahol ez a mutató 914-re tehető,

miközben 1961-ben még 941 leány jutott ezer fiúra. Ez azonban csak az átlag, mely mögött területenként nagy eltérések vannak.

A legszegényebb indiai családok nem engedhetik meg maguknak, hogy a nők otthon maradjanak. Forrás: NurPhoto/Sushavan Nandy/NurPhoto/Sushavan Nandy

A nők számában megmutatkozó hiány legfőképp India északi és nyugati államaiban jelentkezik, de a városi és vidéki lakosság nemek közötti megoszlásában is nagy eltéréseket találhatunk az utóbbi javára.

Az urbánus területeken 947, míg vidéken 926 a teljes népesség feminitási indexe

– derül ki a Pallas Athéné (PAGEO) Geopolitikai Intézet infografikájából.
Paradox módon az orvostudomány fejlődése is hozzájárult a jelenséghez,

az ultrahangos vizsgálatok elterjedése nyomán ugyanis rohamosan nőtt a szelektív abortuszok száma.

Becslések szerint Indiában 11,8-14,1 millió női magzat esik áldozatul a szelektív terhességmegszakításnak. És ha még engedik is megszületni a lánygyermeket, sokkal nagyobb az esélye a csecsemőkori halálra, ugyanis nem kapja meg azt a törődést és orvosi ellátást, amit fiútestvére élvezne. A The Economist cikke szerint csak emiatt hal meg naponta 600 indiai leánygyermek.

A falun élő nők főként a mezőgazdasági munkákban segítenek. Forrás: NurPhoto/STR/NurPhoto/Str

Annyiban azért javult az ottani nők helyzete, hogy egyre többen tanulhatnak és egyre tovább, bár az egyenlőtlenség ezen a téren is kirívó:

a 15 és 24 közötti nők 49 százaléka nem vesz részt semmilyen oktatásban, képzésben, és nem is dolgozik, míg ez az arány csak nyolc százalék a férfiak esetében.

A tanultabb nők számára is gondot jelent elhelyezkedés, mivel átlagosan 19 évesen mennek férjhez, és ezután már szinte lehetetlen munkába állni, ha csak a család anyagi helyzete meg nem kívánja ezt. A hagyomány ugyanis azt diktálja, hogy az összes házimunka 90 százalékát a nők végezzék el, ami heti 40 órás munkának felel meg. Épp ezért

az indiai nőknek csak 26 százaléka dolgozik, ami visszaesés a 2005-ös 35 százalékhoz képest, és jelentős elmaradásról tanúskodik a globális szintű 50 százalékos arányhoz viszonyítva is.

A problémát már felismerte a kormány, ezért – többek között – hivatalosan betiltották a nem ultrahanggal történő megállapítását, a gyermekházasságot, a hozomány gyakorlatát, illetve egymáshoz közelebbi béreket szorgalmaznak a nők és a férfiak számára.

Kínában fordult a kocka

Kínában a régi felfogás mellett azzal billent végképp a fiúk oldalára a mérleg nyelve, hogy a túlnépesedéstől tartva államilag szabályozták a népességszaporulatot, és 1979-ben bevezették a híres egyke-programot. Márpedig ha csak egy lehet, akkor az „természetesen" legyen fiú. Így aztán

miközben a világon születéskor 100 lányra átlagosan 106 fiú jut, addig Kínában ez a szám 120.

Érdekes módon a romló arány ma már a nők malmára hajtja a vizet: a lányok válogathatnak, és a gazdagabb férjjelölteket részesítik előnyben.

Kínában sokkal több nő dolgozik Indiához viszonyítva. Forrás: Imaginechina/He jinghua - Imaginechina/He Jinghua

Egy felmérés szerint a kínai hölgyek 68 százaléka nem hajlandó hozzámenni olyan férfihoz, akinek nincsen saját lakása.

Nem véletlen, hogy a fiús szülők is őrült költségekbe verik magukat: jövedelmük 38 százalékát teszik félre, és akár el is adósodnak azért, hogy méltó ajándékokat adjanak a mennyasszony-jelöltnek.

Így viszont a szegényebb vidékeken a férfiak feleség nélkül maradnak, ami asszonyrabláshoz, prostitúcióhoz, bűnözéshez vezethet, vagyis feszültséget, frusztrációt gerjeszt a társadalomban.
Részben a sok csecsemőgyilkosság és a nemek arányának eltolódása miatt az egyke-politikának már 2015 óta vége, de a következményekkel még hosszú ideig számolni kell, csakúgy, mint Indiában.

Az idősgondozás megoldatlan

Mindkét ázsiai országot sújtja az elöregedés és a gyermekvállalási hajlandóság visszaesése, amin természetesen nem segít a nemek arányának eltolódása. A súlyos nőhiány hatással van ugyanis a munkaerőpiacra, hiszen a munkaképes korú lakosság száma egyre csökken. Emiatt lassulhat az olyan szolgáltató ágazatok növekedése is, ahol elsősorban nőket alkalmaznak. Ha egyáltalán vállalhatnak munkát: a The Economist által idézett tanulmány szerint

A másik probléma abból adódik, hogy ebben a két országban nincs állami nyugdíjrendszer, az idősekről elsősorban a család gondoskodik.

Kínában ezt az alkotmány is előírja, de nemrég Indiában is törvénybe iktatták az idős szülőkről való gondoskodás kötelezettségét.

Mindez növeli a lakosság nyugdíj- és egészségügyi ellátással kapcsolatos költségeit is, miközben a nőhiány miatt is egyre kevesebb aktív dolgozó jut egy nyugdíjasra.