Brüsszel korlátozná a kínai befektetéseket a stratégiai ágazatokban

2018.05.16. 17:01

Kína az elmúlt tíz évben 318 milliárd dollárt fektetett be Európában főként a fejlett technológiai iparágakban. Az Egyesült Államok, Japán és Ausztrália már bevezetett a külföldi működőtőkére vonatkozó szűrőprogramokat, így Európa az egyetlen fejlett gazdasági nagyhatalom, ahol még viszonylag szabadok a befektetések. A Bloomberg felmérése szerint az EU 28 tagállamából legalább 15 már támogat egy törvényjavaslatot, amely korlátozná az Unión kívülről érkező befektetéseket.

Egyre nagyobb aggodalommal figyelik Brüsszelben a kínai vállalatok európai terjeszkedését elsősorban a magas technológiát igénylő szektorokban. A legtöbb kínai működőtőke eddig a vegyiparba, az autóiparba, a számítástechnikai vállalatokhoz, az energiaszektorba és a bányászatba érkezett, a félelem oka ezért elsősorban a legújabb technológiák külföldre kerülése.

A másik ok szintén stratégiai jellegű: Kína a világ második legnagyobb gazdasága, sőt, az úgynevezett vásárlóerő-paritáson számolva már az első, amely egyre inkább a magas hozzáadott értékű áruk exportjára koncentrál (erről szól a Made in China 2025 program), vagyis már középtávon is az uniós termékek potenciális versenytársa lesz ezekben a szektorokban is.

Egyrészt teljesen természetes, hogy egy gazdasági nagyhatalom vállalatai ugyanúgy terjeszkedni kezdenek a világban, ahogy más országokból kiinduló vállalatok is teszik, ám lényeges eltérés, hogy eddig kapitalista országokról volt szó, ahol döntő a magántulajdon, Kína gazdasága ugyanakkor csak részben működik piaci alapon, és viszonylag nagy az állami tulajdon aránya.

Az állami tulajdonú vállalatok terjeszkedése és az a tény, hogy egy nagyhatalomról van szó, sokakat óvatosságra int, amikor egy kínai vállalat befektetőként jelenik meg valamelyik országban. Brüsszelben egyre többen szorgalmazzák, hogy szigorítani kellene a külföldi befektetések szabályozását, leginkább a kínai működőtőke egy-egy iparágra fókuszálása miatt. A Bloomberg felmérése szerint

az EU 28 tagállamából legalább 15 már támogat egy törvényjavaslatot, amely szerint vizsgálnák az Unión kívülről érkező befektetéseket. A javaslat az Európai Parlament elé is kerülhet, ha megfelelő lesz a támogatottsága. Kína az elmúlt 10 évben 318 milliárd dollárt fektetett be Európában a nagy hozzáadott értékű ágazatokban, az ingatlanpiacon és presztízsértékű vállalatokban.

A kínai befektetések nagy ütközőpontja a KUKA német hi-tech gépgyártó vállalat megvásárlása volt 2016-ban: a négy milliárd dolláros üzletet sokan kifogásolták Németországban.Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Karl-Josef Hildenbrand

Az Egyesült Államok, Japán és Ausztrália már bevezetett befektetői szűrőprogramokat, így Peking számára Európa lett az egyetlen olyan fejlett gazdasági övezet, ahol viszonylag szabadok a külföldi működőtőke (FDI) beáramlásának lehetősége. Önmagukban egyébként nem a befektetések tényétől vagy volumenétől félnek az európai kormányok, hanem attól, hogy az adott országban a külföldi befektetők túl nagy arányban férnek hozzá a stratégiailag kiemelten fontos ágazatokhoz.
Az európai törvényjavaslat egy központi adatbázist hozna létre a múltbeli befektetésekre, és egy vészjelző mechanizmust működtetne a problémák kiszűrésére a legérzékenyebb ágazatokban, a végső döntést azonban az egyes tagországok kormányaira hagynák. A terv felmerülése után Kína felhívta Brüsszel figyelmét, hogy tartsa magát az WTO szabályzatához, és kerülje a diszkriminációt a befektetők megítélésénél.

A francia Engie energiaipari vállalat megszerzése is nagy falat volt a kínaiaknak, a 3,3 milliárd dolláros üzletet 2011-ben kötöttékForrás: AFP/Eric Piermont

Az Unión belül nem teljesen egységes a kérdés megközelítése: míg a központi, legnagyobb gazdaságok, mint Németország és Franciaország erősen szorgalmazzák a közös stratégiát a kínai befektetések ellenőrzésére, a közép-európai országok kevésbé aggódnak. Ez érthető, mivel a

legtöbb befektetés az öt legnagyobb gazdaságba érkezett, amiből a legnagyobb részt, 70 milliárd dollárt (a hamarosan az Unióból távozó) képvisel Nagy-Britannia.

Mindazonáltal a közép-európai országokban is történtek stratégiai befektetések, főként az új selyemútprogram építésének céljából, klasszikusan ilyennek számít például a pireuszi kikötő megvásárlása Görögországban, és természetesen Magyarországon is komoly befektetések vannak és lesznek is.

2008 óta összesen 670 kínai és hongkongi bejegyzésű cég fektetett be Európában, ezek közül 100 többé-kevésbé állami vállalat vagy befektetési alap, amelyek a befektetések értékének több mint felét, 162 milliárd dollárt képviselnek. További 30 olyan cég is van, amely kínai tartományok vagy önkormányzatok kezében van.

Az öt legnagyobb befektető állami cég, csak a hatodik helyen szereplő Tencent Holdings tekinthető a hagyományos értelemben vett magáncégnek.
Az aggodalmak oka leginkább ez a tény: sok állami cégen keresztüli befektetés által mégiscsak egy ország szerez befolyást egy másik ország vagy övezet gazdaságának nem kis hányadában, amit a szuverén országok egy bizonyos szint fölött nem szívesen látnak. Magántulajdonú cégek esetében ez nem merül fel, elsősorban olyanoknál, ahol a társaságban sok a részvényes, vagy sok befektetőt képviselő alap is jelen van.

A Rio Tinto bányaipari vállalatban a kisebbségi tulajdonrész megszerzése a legnagyobb európai vásárlásnak számít Kína szempontjából: a 14 milliárd dolláros adásvételt 2008-ban ütötték nyélbeForrás: AFP/Philippe Lopez

A Süddeutsche Zeitung a témában közölt elemzése azt emeli ki, hogy egy olyan nyitott, exportvezérelt gazdaság, mint a német, nem térhet ki a kínai befektetők elől egy olyan világban, ahol szabadon áramlik az áru és a tőke. Ráadásul Kína már Németország legnagyobb kereskedelmi partnere lett, évi 186 milliárd eurós forgalommal. A német export szempontjából döntő a kínai piac, elég csak az autóiparra gondolni, hisz olyan cégek, mint a Daimler, a Volkswagen és a BMW ma már minden harmadik autót Kínában adnak el.

Németországban azonban vannak, akik a politikai rendszerében kommunista ország befektetőire máshogy tekintenek. Az aggodalom nemcsak az, hogy túl sok hi-tech ágazatban vásárolnak fel cégeket, így az új technológiát is megszerzik, hanem hogy a folyamatok mögött sokan a kommunista párt kinyújtott karját látják.

A Pirelli hét milliárd dollárért került kínai kézbe, az állami tulajdonú ÚJ Selyemút Alap vette meg két évvel ezelőttForrás: NurPhoto/Xavier Bonilla/NurPhoto/Xavier Bonilla


A másik problémaforrás a kölcsönösség elvének betartatása, a befektetési lehetőségek ugyanis nem egyenlőek az Unió és Kína viszonylatában sem, mivel Kínában a külföldi befektetőkre szigorúbb szabályok vonatkoznak, és sokkal több ellenőrzésnek, esetenként fölöslegesnek tűnő eljárásnak vannak kitéve, mint amihez más országokban hozzászoktak. Mindenesetre

a kínai FDI értéke az Unióban az utóbbi tíz évben meredeken nőtt, és már eléri az évi 35 milliárd eurót, miközben az európai befektetések értéke Kínában ennek csak töredéke, évi 7-8 milliárd euróra tehető.
Sokan azonban éppen arra emlékeztetnek, hogy a kínai befektetések korlátozása mellett az uniós kutatási és fejlesztési területet kellene megerősíteni ahhoz, hogy a Made in China 2025 program keretében felemelkedő kínai vállalatok és hi-tech vállalatok ellenében versenyképes európai vállalatokat lehessen felsorakoztatni. Elemzők szerint a nyári kínai-uniós csúcstalálkozó előtt ezekben a főbb kérdésekben mindenképp egyeztetésre lesz szükség az uniós államok között.