Nemcsak a lokális közösségek számára, a közegészségügyi viszonyok javítása érdekében, hanem a mind nagyobb számú turista miatt is úgy döntött néhány éve a pekingi vezetés, hogy megreformálja az illemhelyeket az országban, illetve megépíti a hiányzókat. Az Asia Times helyzetjelentéséből kiderül, hogy jó néhány esetben a lovak közé ejtették a gyeplőt. Kérdés, szükség van-e önmagukat felnyitó-lecsukó fajanszokra és filmelőzetesek lapostévéken való vetítésére azokon a helyeken, ahová a király is gyalog jár.
Maga a nagyhatalmú kínai elnök, Hszi Csin-ping nevezte „toalett-forradalomnak” azt a kormányzati programot, melynek keretében országos vécéépítés és korszerűsítés indult meg.
Kína eddig, 3 év alatt, elképesztő összeget, több mint 800 milliárd forintnak megfelelő jüant fordított a megvalósításra.
Bár a kínai állami hírügynökség, a Xinhua, a fejlesztések modern jellegét emeli akkor, amikor arról számol be, hogy az illemhelyeken teljesen automata rendszerek gondoskodnak a szagtalanításról, a bidék elektronikus szenzorai nem igényelnek emberi beavatkozást, és a természet hívása közben, feltölthetők a mobiltelefonok és megtekinthetők a legújabb filmelőzetesek, egyesek szerint ez már sok a jóból.
Az új vécék közül számos halk zenével, gondosan megtervezett dekorációval várja használóit.
Szinte szériafelszereltséggé váltak a mobiltöltő pontok, ahogy a reklámok, vagy éppen a teljes automatizálás.
Épp ez utóbbi vet fel ugyanakkor aggályokat is a csúcstechnológiás illemhelyekkel kapcsolatban.
A pusztító című 1993-as, Sylvester Stallone főszereplésével készült futurisztikus akciófilmben a mellékhelységekben nincs vécépapír. Ezért az egyik jelenetben, a válogatott trágárságokat ismerő főhős, hosszasan hajtogatja a csúnya kifejezéseket egy beszédfelismerő berendezés szenzorába, amelynek feladata, hogy a káromkodásért büntetőcédulát nyomtasson – így, egy kellően cifrázott mondattal, már meg is van az ügylet biztonságos lebonyolításághoz szükséges papírmennyiség.
Kínában ennél sokkal kifinomultabb megoldást választották, egyszersmind elejét véve annak, hogy a hagyományos gurigás kiszerelésű vécépapír eltünedezzen felhasználási helyéről.
A WC-papír ingyenes, ám hozzájutni úgy lehet, hogy az illemhely bejáratánál kamerába kell nézni a látogatónak.
Az arcfelismerő rendszer felhasználói megerősítésre kiadja a papírt, és egyben eltárolja az arcról alkotott digitális képet.
Ennek jelentősége, hogy
ha a felhasználó 1 órán belül ugyanazt az illemhelyet felkeresi, takarékossági okokból, a rendszer – arcának felismerése után – nem ad ki újabb adag papírt.
A nyilvános vécék üzemeltetése a települések feladata. Több városvezetésnél is úgy érveltek, az arcfelismerő rendszerek a személyiségi jogok és adatvédelmi szempontból is sokkal jobb megoldásnak számítanak, mint a hagyományos CCTV kamerák. Ezekkel ugyanis akaratlanul is megsérthető a privát szféra egy, adott esetben különösen kényes műveletnél, míg az arcfelismerő kamerákkal nem.
A kritikus hangok szerint ugyanakkor az arcfelismerő rendszer legalább annyira aggályos adatvédelmi szempontból, mint a vécétér-figyelő kamerák. Arról pedig nem is beszélve, hogy
adódhatnak olyan helyzetek, amikor az illemhelyet egy órán belül többször is igénybe kell venni.
Kínában 2017 végéig mintegy 70 ezer WC-t építettek vagy újítottak fel. Idén 24 ezerre van terv, a következő 3 évben pedig további 64 ezer épülne, főként az idegenforgalom szempontjából kiemelt helyszíneken. A jelentések szerint több tartományban már tervezik azt, hogy a turisztikai helyszíneken keletkező szennyvíz feldolgozására és tisztítására, szerves, biológiai alapú megoldást vezetnek be.