A 22-es csapdájába kerültek az olajexportot uraló országok

2018.03.18. 09:38

Hiába állapodott meg a termelés visszafogásáról 2016-ban az OPEC és az Oroszország vezette tíz olajexportáló ország, a többség ugyan valóban csökkentette a kitermelését, az így megnyílt piaci rést azonban az amerikai palaolaj-export azonnal kitöltötte. A magasabb olajár mellett ugyanis már megérte újra felfuttatni a palaolaj-kitermelést, így végül az amerikaiak akadályozhatják meg az olajár drágulását. A harc az egyre bővülő ázsiai energiapiacokért folyik.

Gyakorlatilag a 22-es csapdájába kerültek a 2016-os OPEC-megállapodásban részt vevő olajexportőrök: hiába fogtak össze a kitermelés csökkentésében, az olaj árát ugyan sikerült feltornázniuk, de ezért hosszú távon hatalmas árat fizethetnek.
Az USA lehet ugyanis a nevető harmadik az Olajexportáló Országok Nemzetközi Szervezete (OPEC) és a tíz nem-OPEC ország (elsősorban Oroszország) blokkja közötti versenyfutásban.

Az olaj árának 2014-es beszakadása után közel két évig készítették elő azt a megállapodást, amelyben együttműködést vállalt a 14 OPEC-állam és tíz másik olajexportőr (Oroszország, Kazahsztán, Mexikó, Omán, Azerbajdzsán, Bahrein, Malajzia, Szudán, Dél-Szudán és Brunei). Nem véletlenül tárgyalták ilyen hosszan az egyezséget: mindegyik félnek ugyanis áldozatokat kellett hoznia annak érdekében, hogy a hordónként 40 dollár alá zuhant olajárat megtámasszák a termelés visszafogásával.

A Wall Street Journal legfrissebb adatai szerint a napi 1,8 millió hordóval visszavett termelésre vonatkozó vállalásokat a megállapodásban részt vevő olajállamok ugyanis zömében (80 százalék feletti arányban) teljesítették is, ennek eredményeként másfél éve araszolgat felfelé az olaj ára. Az OPEC-en belül a második legnagyobb exportőrnek számító Irak volt az egyik renitens ország, korábbi ígéreteit megszegve a maximumnál több olajat adott el. Hétfőn mindenesetre három éves rekordot döntött meg a folyékony arany ára, amikor átvitte a 70 dolláros hordónkénti szintet, de ez csak átmeneti emelkedés lehet, és valószínűleg a beharangozott hideghullámnak tudható be.

Az olaj előállításának korlátozásával „megspórolt" piaci kiesést az árak emelkedésével párhuzamosan egyre inkább kezdik kitölteni az amerikai palaolaj-kitermelők, amelyek tavaly már 600 ezer hordóval többet termeltek naponta, és rekordszintet értek el. Igaz, ehhez hozzá kell tenni, hogy az olajár mélyrepülése miatt a hagyományosnál sokkal drágábban kinyerhető palaolaj kitermelése egy jó ideig -az alacsony világpiaci árak idején - nem bizonyult kifizetődőnek, azonban ahogy az olaj ára kúszott felfelé, az amerikaiak egyre inkább vérszemet kaptak. Tavaly júniustól folyamatosan nő az amerikai kitermelés, ami ilyen árak mellett már stabil nyereséget hoz.

A Bloomberg adatai szerint az USA-ból érkező palaolaj legnagyobb piaca Ázsia, azon belül is természetesen Kína (57 százalékkal), melyet Dél-Korea követ 15 százalékkal, de Tajvan, Thaiföld, Szingapúr is a nagyobb vevők közé tartozik. Igen ám, csakhogy ezek az országok eddig a Közel-Kelet olajexportőreinek legfőbb piacai voltak, melyek most hirtelen veszélybe kerültek.

Olajkút IrakbanForrás: AFP/Haidar Mohammed Ali

A globális kereslet növekedése egyébként a legtöbb elemző szerint amúgy is felnyomta az energiaárakat (vagyis az OPEC megállapodás nélkül is), az új ázsiai piacokat azonban a jelek szerint kezdik újraosztani, és ez cseppet sincs ínyére az eddig vezetőnek számító olajnagyhatalmaknak, elsősorban Szaúd-Arábiának és Oroszországnak.

Az OPEC vezette megállapodásban részt vevő országok most nehéz helyzetbe kerültek: bár minél drágább az olaj, annál több bevételhez jutnak rövid távon, a piacaik egy részét azonban könnyen elveszíthetik, ami már közép-távon is komoly veszteséget jelenthet. Ráadásul pont azokról a piacokról van szó, amelyek a jövőben a népesség gyarapodása és a gyors gazdasági fejlődés miatt erőteljes növekedést produkálnak.

A Nemzetközi Energia Hivatal (IEA) friss előrejelzései szerint az amerikai palaolaj kitermelés ebben a hónapban újabb rekordszintet ér el napi 6,76 millió hordóval,

ezért megtorpanhat az olaj drágulása, sőt, az ING Bank elemzői szerint akár 57 dollárra eshet vissza a Brent ára az év második felében. A szaúdiak és az oroszok abban azonban jogosan reménykedhetnek, hogy a bővebb kínálat miatt egy erőteljesebb árcsökkenéssel az amerikaiak is csak saját maguk alatt vágják a fát, így óvatosan kell reagálniuk az olajkészletek növelésével, mert könnyen visszafelé sülhet el a rekordkitermelés.

Khalid-Al-Falih szaúdi és Alexander Novak orosz olajminiszterek még januárban abban állapodtak meg, hogy a 2016 októberi, többször is meghosszabbított kitermelés-csökkentési tervet valószínűleg jövőre is továbbviszik – de csak a piaci fejlemények függvényében. Piaci elemzők szerint amennyiben ugyanis az amerikai palaolaj elviszi a 24-ek piacának egy részét, úgy lehet, hogy be kell majd vállalniuk egy átmeneti árcsökkenést is annak érdekében, hogy az USA-nak már ne érje meg a palaolaj-kitermelés bővítése.

Mindenesetre az amerikaiak idén már egyértelműen a legnagyobb kitermelő pozícióját szeretnék megszerezni, elorozva a címet az oroszoktól (illetve a szaúdiaktól). Az IEA előrejelzése szerint az USA idén várhatóan napi 10 millió hordó feletti mennyiséget szeretne előállítani.

Oroszország és Szaúd-Arábia számára egyaránt fontos volt a 2016-os megegyezés, mindkét ország költségvetésének alapját ugyanis az energiaexportból származó bevételek adják, mondta az Origónak Anton Bendarzsevszkij, a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány (PAIGEO) igazgatója. Hangsúlyozta: Moszkva számára ugyan a 2014-es szankciók hatását tompította, hogy korábban, amikor még jóval magasabb volt az olaj ára, egy állami alapot hoztak létre. A pluszbevételeket félrerakták, de azt nem a gazdasági szerkezeti átalakítására költötték, később pedig az alacsony árakból adódó költségvetési veszteségeket kellett pótolni, és tavaly év végén elfogytak ezek a források. Ennek ellenére a szaúdiaknak még fontosabb volt a 2016-os megállapodás, ami abból is látszik, hogy 2015-ben ők keresték meg az oroszokat.

Anton Bendarzsevszkij, a PAIGEO kutatási igazgatójaForrás: PAIGEO

Szaúd-Arábia esetében a jelenlegi koronaherceg, Mohamed bin Szalmán számára alapvető érdek a magasabb olajár, mert szintén egy lábon áll a gazdaság, az olajból származik a bevételek zöme, és gyakorlatilag nincsenek adóbevételek. Másrészt óriási szükség van a pluszjövedelemre az általa már megkezdett reformok végigviteléhez. Anton Bendarzsevszkij kiemelte, hogy a két országnak a geopolitika terén több az ellenérdekeltsége, így például Szíria esetében is, ám ezeket a közös gazdasági cél miatt félretették. A kutatási igazgató aláhúzta: a korábban is fennálló érdekellentétek miatt annak idején Oroszország nem lépett be az OPEC-be, mostanra pedig a szervezet sokat veszített jelentőségéből.
Az 1950-es évek végén az olaj ára mai árfolyamon számítva 12-13 dollár körül alakult, a 60-as évekre ez az ár megduplázódott, majd 1975-re átlépte a mai árfolyamon vett 100 dollárt (akkor 11,65 dollárt). A 14 államból álló közösség adta korábban az olajexport 90 százalékát, és az olajtermelés 60 százalékát, most azonban ez az arány nagyságrendekkel csökkent, és a termelésben Oroszország vette át az első helyet.

Az amerikai palaolaj kérdésében elsősorban a kitermelési költségeket kell nézni - hangsúlyozta Anton Bendarzsevszkij. Míg Szaúd-Arábiában az olajhoz könnyebben hozzá lehet férni, és a szállítás is olcsóbb a tengeri útvonalak közelsége miatt, ezért a kitermelési ára hordónként 6-9 dollár, de az állami költségek hozzáadása miatt (az adók hiánya miatt) 29-30 dollár alatt nem éri meg az eladás.
Oroszországban ugyanakkor 9-14 dollár az olaj hordónkénti kitermelési ára, és körülbelül 27 dollár alatt számít veszteségesnek az eladás. Ezzel szemben az amerikai palaolaj önköltségi ára nagy szórást mutat: 25-95 dollár hordónként.

Ha tehát az OPEC eléri célját, és az olaj ára a 70-80 dollár közötti sávban mozogna, úgy az amerikaiaknak egyértelműen megéri már a palaolaj kitermelés felfuttatása. De a mostani adatokon is látszik, hogy az átlagot nézve sok kitermelőnek már 50 dollár felett is megéri az export. Így tartósan magas olajárak esetén nem is kérdés, hogy az USA lehet az OPEC és az oroszok vezette tízes blokk közötti megállapodás nagy nyertese.

A képet tovább árnyalja, hogy a világban jelentősen emelkedik a megújuló energia részaránya, az oroszok legfőbb piacának számító Németország esetében például ez már 30 százalék körüli szinten áll – közölte a kutatási igazgató. Mint mondta, előrejelzések szerint a megújuló energiafogyasztás 2050 után meghaladja az 57 százalékot globális szinten, a németeknél pedig nyilván ennél sokkal magasabb lesz az arány.
Hangsúlyozta: a jelenlegi lelőhelyek ismeretében az orosz olajkészletek még hozzávetőleg 21 évig tarthatnak, míg a gázkészletek 2090 körül fogyhatnak ki. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy Moszkva nem végezte el a szükséges szerkezeti átalakításokat a gazdaságban addig, amíg a magas energiaárak mellett erre lehetősége lett volna.
Most pedig az a veszély fenyeget, hogy az egyértelműen növekvő globális energiapiac egy részére 50-60 dolláros hordónkénti olajár mellett az amerikaiak csaphatnának le, elorozva a nagy olajexportőrök elől az új piacokat - tette hozzá a kutatási vezető.

Az mindenesetre az Energia Információs Adminisztráció (EIA) adataiból is jól látható, hogy az amerikai olajkitermelés idén év elején már átlépte a napi 10 millió hordós mennyiséget, ami túlszárnyalta az 1970-es évek elején felállított eddigi rekordot. Az EIA előrejelzései szerint ez a mennyiség tovább emelkedik az első negyedévben, ami azt feltételezi, hogy egyelőre a 60 dollár feletti nyersolaj-árszinttel kell számolni.