Brexit: tényleg kevesebb pénzhez jut Magyarország?

Thousands of protesters take part in a March for Europe, through the centre of London on July 2, 2016, to protest against Britain's vote to leave the EU, which has plunged the government into political turmoil and left the country deeply polarised. Protesters from a variety of movements march from Park Lane to Parliament Square to show solidarity with those looking to create a more positive, inclusive kinder Britain in Europe. (Photo by Gail Orenstein/NurPhoto)

Az Unió harmadik legnagyobb befizetőjeként több mint 15 százalék hiányzik majd az uniós kasszából a britek kilépése után. Amennyiben a leggazdagabb államok nem egyeznek meg a hiányzó rész pótlásáról, akkor ennyivel biztosan csökkenni fog az EU költségvetése. Érintheti ez a csökkenés a felzárkóztatási alappól is pénzhez jutó országokat, Magyarországot is.

Nagy valószínűséggel az uniós forrásokra leginkább rászoruló tagországokat komolyan érintheti a brexit, ha nem pótolják megfelelően más országok az uniós befizetéseket. Nagy-Britannia ugyanis a harmadik legnagyobb befizető államnak számít Németország és Franciaország után.

2015-ben az EU 118 milliárd eurós költségvetésébe 18 milliárd eurót fizetett be, és a kilépési tárgyalások egyik legkényesebb pontja, hogy a britek mikortól ne járuljanak hozzá a közös kiadásokhoz,

és mennyi „lelépési pénzt" hajlandóak a távozáskor megfizetni.

Az uniós költségvetéseket ugyanis hét évre tervezik, így a már korábban elfogadott 2014-2020-as ciklus lejárta előtt lépnek ki a britek.

A 2020-ig szóló beruházások zömét azonban már elfogadták, kérdés tehát, hogy ennek a pénzügyi terhét mennyiben lehet a britekkel kifizettetni.

A Jean-Claude Juncker EB elnök által korábban említett 60 milliárd euró körüli "kilépési számlának" azonban csak egy része adódik a költségvetésből, jelentős részt tesz ki a Nagy-Britanniában dolgozó uniós munkavállalók nyugdíja, és egy kisebb részt a Nagy-Britanniában működő uniós hivatalok (például az Európai Bankfelügyelet) áthelyezésének költségei.

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke szerint nagyon nehéz tárgyalások elé néznek. Forrás: MTI/EPA/ANP/Marcel Van Hoorn

A brit gazdaság a második legnagyobb európai gazdaságnak számít, amely az Unió GDP-jének 17,5 százalékát teszi ki, összehasonlításképp a németek 20,6, a franciák pedig 14,8 százalékkal járulnak hozzá az EU gazdasági teljesítményéhez.

Mivel a brexit már a 2020-ig tartó hétéves tervet is borítja, így felmerül a kérdés, hogyan pótolják majd az évi 18 milliárd eurós befizetést az uniós költségvetésből. Sigmar Gabriel német külügyminiszter már felvetette a németek magasabb arányú hozzáárulásának lehetőségét, ezt az álláspontot azonban sem a német pénzügyminisztérium, se a holland vezetés nem támogatta.

Amennyiben a leggazdagabb államok nem emelik meg a hozzájárulásokat a közös kasszához, akkor vagy minden tagállamnak többet kell befizetnie, vagy az egész 2014-2020-as keret csökken,

ami értelemszerűen az ezt követő költségvetésekre is majd érvényes lesz.

Az Európai Bizottság adatai szerint a jelenlegi hétéves ciklusban

Magyarország 21,5 milliárd euró (körülbelül 6700 milliárd forint) felzárkózási támogatást kap az Uniótól a föld alapú kifizetések nélkül. Összehasonlításképp Csehország 21,6 milliárd, Lengyelország 76,8 milliárd, Szlovákia pedig 13,7 milliárd euró uniós forrásban részesül ebben az időszakban.

Elemzők szerint a tárgyalások legnagyobb tétje az Európai Unió szempontjából az eurószkepticizmus terjedésének megállítása, míg a britek a kereskedelmi elszigetelődést szeretnék elkerülni.

Bonyolult és hoszú lesz az elválás. Forrás: NurPhoto/Gail Orenstein/NurPhoto/Gail Orenstein

Nagy-Britannia exportjának zöme az Unióba irányul, ezért a brit politikusok érthetően a szabadkereskedelmi megállapodáshoz leginkább közelítő eredményt szeretnének elérni de úgy, hogy az Unió engedélye nélkül új szabadkereskedelmi egyezményeket üthessenek nyélbe a jövőben, az elsők között vélhetően az Egyesült Államokkal.

Mindez jól leszűrhető a tárgyalásokkal kapcsolatban eddig elhangzott politikusi megnyilvánulásokból, melyekből a Bloomberg hírügynökség adott közzé egy összeállítást.

Angela Merkel német kancellár már tavaly júniusban például már arra figyelmeztetett, hogy

a brexit-tárgyalás nem szólhat az előnyök kimazsolázásáról".

Boris Johnson brit külügyminiszter szeptemberben a brit piac és a szabadkereskedelem előnyeit ecsetelve úgy fogalmazott, hogy „minden évben a britek isszák meg a legtöbb olasz pezsgőt, amire senki nem szeretne brit vámot fizetni. A britek fogyasztják a legtöbb olasz bort Európában."

Angela Merkel kemény tárgyalópartner lesz Forrás: Citizenside/(c) copyright citizenside.com/Citizenside/S.A. Struck

Az olaszok gazdasági fejlesztésért felelős minisztere, Carlo Calenda erre úgy válaszolt, hogy

a brexit után mi (olaszok) egyetlen országban adunk majd el kevesebb olasz pezsgőt, a britek viszont 27 országban adnak el kevesebb halat és csipszet."

A brit pénzügyminiszter, Philip Hammond már tavaly novemberben vehemensen érvelt a szabadkereskedelem mellett érvelt, mondván, „ a kormányunk az üzleti életet bátorítja: erősen támogatja a nyitott és szabad piacokat, a nyitott gazdaságokat és a szabadkereskedelmet".

David Davis, a brexitért felelős államtitkár tavaly szeptemberben úgy fogalmazott, hogy

ez lesz minden idők legbonyolultabb tárgyalása".

Idén januárban pedig Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke nevezte „nagyon, nagyon, nagyon nehéz tárgyalásoknak nevezte a kilépési procedúrát.

A máltai miniszterelnök, Joseph Muscat leegyszerűsítette a képletet, amikor úgy összegezte a brexitet, hogy

a jelenlegi helyzetnél úgysem tudnak jobb megállapodást kötni a britek.

Joseph Muscat máltai kormányfő realista: szerinte a jelenleginél csak rosszabb szerződést lehet kötni a britekkel. Forrás: AFP/Frederick Florin

A kilépés pártiak közül Iain Duncan Smith korábbi munkaügyi miniszter februárban kioktatta azokat, akik azt hangoztatták: nincs ingyenebéd Nagy-Britannia számára. Szerinte

a britek már annyit fizettek be az uniós kasszába, hogy már rég megvették az egész éttermet."

A bennmaradást támogató közül a legjózanabb hangot George Osborne volt pénzügyminiszter ütötte meg, aki arra figyelmeztetett, hogy

a legnagyobb exportpiacukkal továbbra is kereskedniük kell, ellenkező esetben a közös piac elhagyása a legnagyobb protekcionista lépés lesz az Egyesült Királyság történetében".