Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
2014 novemberében indult el az Uber Magyarországon. Ha minden a kormány tervei szerint alakul, akkor már nem sokáig lehet hívni olcsó taxit. Ahogy korábban írtuk, ez a városnak is árthat, mert nagyobb lehet a forgalom, több a dugó, és emiatt még a levegő is egyre rosszabb.
A betiltás viszont nem csak az Ubert érinti, sok lakástulajdonos most attól félhet, hogy a kormány minden hasonló szolgáltatást sorban betilt.
Az Uber előtt vált népszerűvé itthon az Airbnb lakásmegosztó szolgáltatás. Az üzleti modell ugyanaz, és valószínűleg nagyságrendekben az Uberhez mérhető forgalmat bonyolíthat a cég Magyarországon. Emellett van még itthon takarítószolgáltatás, ételmegosztás és még annyi minden jöhet a share-economynak (közösségi gazdaságnak) nevezett piacra. A lényeg mindegyiknél ugyanaz, idejét, tulajdonát oszthatja meg pénzért másokkal az ember ezeken a piactereken.
A megosztás
a legtöbb országban nagy üzlet lett.
A rendszer annyira jól működik, hogy az alkalmilag kiadott lakások a hotelekkel és hostelekkel versenyeznek, ahogy az alkalmi taxizás komoly fenyegetés a hivatásos cégeknek. Ez alapján tehát hamarosan betilthatják az Airbnb-t is, ha az utcára vonulnak a szállodások. Különbség csak az lehet, hogy egy luxuslakosztállyal nehezebb feltartani a belvárosi forgalmat, mint egy sárga kocsisorral. A kormánynál viszont a szállodásoknak lehet nagyobb lobbierejük.
Ráadásul, ha csak az adózás részét nézzük a történetnek, akkor
az Uber sokkal jobban állt az Airbnb-hez képest.
A cég az év elején minden sofőrjének előírta, hogy adja meg az adószámát. Ezután pedig maga küldte el a számlát az utasoknak a sofőr nevében. Az azóta kapott számlák egytől egyig bizonyítják, hogy
a sofőrök a teljes bevételük után befizetik az adót.
Ez általánosságban havi 50 ezer forint általány lehet, amit vállalkozóként teljesíteniük kell. (Jellemzően a kisadózók tételes adózása – kata – alapján adóznak ezek a vállalkozók.)
Az Airbnb ezzel szemben semmilyen formában nem ellenőrzi, hogy a felhasználói eleget tesznek-e az adófizetési kötelezettségeiknek. Egyes becslések szerint tavaly nyáron a felhasználók fele jelentette be az önkormányzatoknál, hogy kiadja a lakását. Mára ez az arány sokat javulhatott, hiszen a hosszú távú lakásbérleti árak emelkedésével sokan döntöttek úgy, hogy a kockázatosabb turistafogadás helyett a biztos havi bevételt választják.
Mindkét céggel szemben nyomós érv lehet a kormány részéről, hogy a bevételük után nem fizetnek semmit a magyar államkasszába. Az Uber ugyan alkalmaz itt néhány embert, akik után itt fizeti meg a járulékokat, de a céges bevétel Hollandiába megy, és ott is fizetik be a társasági adót. De az Uber legalább egy interjúban tett arra utalást, hogy szívesen befizetne itthon is a közösbe, ha erről megállapodást tud kötni a kormánnyal.
Megkérdeztük a Nemzetgazdasági és a Fejlesztési Minisztériumot is, hogy tervben van-e az Airbnb vagy más szolgáltatás betiltása is, de erre a cikk megjelenéséig nem válaszoltak, ha jön valami, akkor frissítjük a cikket.
A kormány álláspontját viszont a korábbi nyilatkozatokból ismerhetjük, számukra igazából nem az az érdekes, hogy a felhasználók vagy a cég adózik-e, hanem hogy
megfelel-e a magyar szabályoknak a szolgáltatás, vagy nem.
Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter korábbi nyilatkozatai szerint például a magánszálláshelyek szabályozása tökéletesen megfelel az Airbnb-nek is. Az azokra vonatkozó szabályokat kell betartaniuk az internetes lakáskiadóknak is.
Az Uber szolgáltatása ezzel szemben nem fér bele a hazai taxisrendeletbe,
így betiltják. Ezzel csak az a gond, hogy a kormány nyíltan kiáll amellett, hogy nem a valósághoz kell szabályokat alkotni, hanem a szabályokat kell betartatni, akármennyire túlhaladottak is. Ilyen szabály például, hogy a taxisoknak taxisvizsga is kell, és városismeret, amikor ma már a GPS mindent sokkal hatékonyabban meg tud oldani, mint az emberi emlékezet.
Az Airbnb tehát valószínűleg nincs veszélyben. De ott sincsenek megfelelő szabályok, amelyeket könnyen be lehetne tartatni a felhasználókkal. A rossz szabályok pedig magas költséget jelentenek az államnak is, hiszen az ellenőrzés pénzbe kerül. Tehát
az államnak az lenne az érdeke, hogy betartható, jó szabályok szülessenek.
Az Uber betiltása viszont ezzel ellentételes értékű üzenet lehet a cégeknek, hiába egy jó ötlet és szolgáltatás, ami mindenkinek kedvező, itthon csak azt nézik, hogy belefér-e a sokszor már idejét múlt szabályozási keretbe.
Más országok viszont ezzel ellentétesen cselekszenek. Litvánia például az Uber-jelenséget kihasználva megreformálja a teljes adózási rendszerét, hogy a kiegészítő tevékenységek után könnyebben lehessen befizetni az adókat, és a hatóságnak is könnyebb legyen nyomon követniük, hogy ki mennyit keres.
