Így játszva élesítheti az intelligenciáját

A sport életünk minden területén jótékony, de csak ha kitartóan, rendszeresen űzzük

Sokáig tartotta magát a közhiedelem, hogy az intelligencia és kreativitás szintje születésünkkor eldől, adottság, mint a szemszín. Ma sokkal inkább az az uralkodó nézet, hogy igenis növelhetjük a saját potenciálunkat, és mindez még élvezetet is adhat. Vagyis létezik önfejlesztő hobbi, amely szinte minden területen bombaformába hoz minket.

A hangszer

A zenei érzék szoros rokonságban áll a matematikai és a nyelvérzékkel. A hangszeres játék fejleszti a kreativitást, az analitikus szemléletet, a finommotorikát. Az Entrepreneur cikke szerint a két agyfélteke közti együttműködést is erősíti, azaz később nemcsak intuitívebbé válunk, hanem a memóriánkat és a problémamegoldó készségünket is fejlesztjük, életkortól függetlenül.

A mozgás

De csak ha rendszeres. Olykor-olykor felrántani a futócipőt vagy terembe menni nem elég, a sport akkor képes változást hozni az életünkbe, ha beágyazott szerepe és helye van a mindennapjainkban – akkor viszont aranyat ér. Csak a trend számít: kitartással néhány hónap elteltével jobban alszunk és okosabban eszünk, koncentráltabbá válunk, javul a memóriánk, éberebbé válunk és több fér bele a napunkba. Ennek mindössze az az ára, hogy hetente legalább háromszor tényleg sportoljunk, akár van kedvünk hozzá, akár épp fontosabbnak tűnik valami. Vagy esik az eső.

A sport életünk minden területén jótékony, de csak ha kitartóan, rendszeresen űzzük Forrás: Thinkstock

A nyelvtanulás

Sokan keresztrejtvénnyel vagy sudokuval próbálják élesíteni az eszüket – a nyelvtanulás ugyanezt a szerepet tölti be. Nem kell magyarázni, hogy nehezebb is, időigényesebb is egy-egy fejtörőnél, de a hatása is mélyebb. Aki beszél valamilyen idegen nyelvet, a cselekvéshez vagy végrehajtáshoz szükséges készségeit fejleszti, azaz olajozottabban tud tervezni és problémákat megoldani. Aki két vagy több idegen nyelven is eligazodik, reálisabban méri fel a környezetét és átlátja a folyamatokat. A vezetői pozícióknál általában elvárás a nyelvvizsga vagy legalábbis nyelvismeret, de az is lehet, hogy valójában fordítva áll a helyzet: aki már elsajátította azt a technikát, amellyel egy idegen nyelvhez közelítünk, olyan feladatokra edzi az agyát, amelyekkel vezetői állásra alkalmassá válik.

A kampányszerű tanulás

Mindenki ismeri ezt a szokást, aki szorgalmi és vizsgaidőszakra tagozódó rendszerben tanul – vagyis gyakorlatilag akinek van diplomája, sőt elvégzett akár két szemesztert akármilyen szakon. Sajnos amilyen természetesen szerzünk benne gyakorlatot, olyan gyorsan kimegy a fejünkből az így felhalmozott tudás. Abban a formában vagy csoportosításban ugyanis, ahogy egy adott megpróbáltatásra felkészültünk, ritkán használjuk ugyanezt az információhalmazt újra. Üdítő kivétel ez alól az előző pont, a nyelvtanulás, ott ugyanis éppen az a tipikus, hogy a már megtanult igeidőket, kifejezéseket, fordulatokat gyakran vagyunk kénytelenek újra meg újra együtt használni. Ha a munkánkban rendszeresen áttekintjük a folyamatokat, erre a készségre építünk. Ha tanulságokat keresünk, megfigyeléseket teszünk és jegyzetelünk ott, naplót írunk, tervezünk és összegzünk, a programszerű személyiségfejlesztésben lépünk előre.

Az agytréning

Minden feladvány fitnesz az elmének, a fejtörőtől a táblás játékokon át a kártya- és videójátékokig. Állítólag ilyenkor az voltaképpen újraszervezi magát: az idegsejtek új feladat előtt állnak, előttünk pedig ennek hála új szempontok tárulnak fel, új lehetőséget kapunk arra, hogy ok-okozati összefüggéseket értsünk meg.

A meditáció

A meditáció akkor kezdte meg tudományos – és később egyre inkább üzleti – diadalmenetét, amikor 1992-ben a Dalai Láma felajánlotta, hogy tanulmányozzák az agyhullámait elmélkedés közben. A kísérletben a szerzetesek az együttérzésre meditáltak, a monitoron megjelenő hullámok pedig azt bizonyították, hogy valamennyien éppen mélyen együttérző lelkiállapotba kerültek. Az eredményeket a Wall Street Journalben is publikálták, és ez óriási figyelmet váltott ki. A meditáció eszközzé vált az ambiciózus ember számára, aki mohón ráharap mindenre, amivel irányítani tud – az önuralom pedig idetartozik.

Forrás: Thinkstock

A könyv

Pontosabban az olvasás. Hogy online napilapot, vagy az Egri csillagokat, szinte mindegy is. Aki olvas, csökkenti a stresszt, javítja a közérzetét, erősíti az érzelmi intelligenciáját. Javul a problémamegoldó-készsége, árnyaltabban látja a jelenségeket, differenciál és könnyen tájékozódik, felismeri a törvényszerűségeket, emberismeretből pedig több ezer éve nem létezik jobb iskola. Arról nem is beszélve, hogy, mint mondani szokás, aki él, annak egy élete van, de aki olvas, annak annyi, ahány könyvet befejezett.

Mindent egybevetve azt mondhatjuk, lehetséges egyre jobb és jobb állapotba hoznunk az agyunkat, a legtöbb készségünk holtunkig fejleszthető. Amiben kimagasló a teljesítményünk, abban még erősebbé válhatunk, és abban is tudunk haladni, amiben egyébként nem fényeskedünk.