A baloldal egyáltalán nem érti az Orbán-jelenséget

Török Gábor politológus beszélget Kovács Gábor újságíróval Budapesten 2014. szeptember 30-án
Török Gábor politológus beszélget Kovács Gábor újságíróval Budapesten 2014. szeptember 30-án
Vágólapra másolva!
A baloldali pártok a választásokon már régen nem azt a célt tűzik ki maguk elé, hogy megverjék a Fideszt. Az összes választás csak a belső küzdelem újabb állomása. Ha így fogják fel a mostani szavazást, akkor bármilyen furcsa, de az MSZP annál jobban jár, minél rosszabbul szerepel a baloldal, véli Török Gábor politológus.
Vágólapra másolva!

Miért pont most lépett vissza Falus Ferenc a jelöltségtől? Mi változott?

Érdemes elválasztani az eseti szempontokat és a strukturális okokat. Falus Ferenc visszaléptetése racionális lépés volt, ugyanakkor ha ezt nem epizódként szemléljük, hanem egy történet részeként, akkor a történet nagyon nehezen magyarázható. Ha az egész képet nézzük, akkor a válság, a hanyatlás jeleit láthatjuk Falus visszalépésében.

Biztos, hogy racionális döntés volt?

Kicsit úgy érzem, hogy tulajdonképpen teljesen mindegy volt, hogy Falus marad-e főpolgármester-jelölt. Az egyes lépéseket tudjuk racionálisan magyarázni, csak éppen az egésznek nincsen semmi értelme. A kérdés az, hogy hosszú távon van-e a baloldalnak érdemi esélye arra, hogy komoly szereplője legyen a magyar belpolitikának. Ezek a figurák, akár Bokros vagy Falus, minden tiszteletem mellett, ma már inkább csak tünetei a baloldal válságának.

Török Gábor politológus, a Corvinus Politikatudományi Intézetének egyetemi docense. Fotó: Szabó Gábor - Origo

Mi lesz Bokros sorsa?

Biztosan sokat fog profitálni abból, hogy egyedül maradt a pályán, mind ismertségben, mind szavazatban, de abban teljes elemzői konszenzus van, hogy nincs esélye megnyerni ezt a választást. Az ő politikai pályáján ez csak epizód lesz. Két hét hírnév jut Bokros Lajosnak, semmi több.

Hogyan juthatna ki a baloldal a válságból?

Az a helyzet, hogy nem tudom, van-e megoldás. Akik kicsit benne vannak a napi politikában, azok nem nagyon érezhetik, hogy a baloldal 2010-hez képest lejtőn lenne, hiszen 2010 óta permanensen lejtőn van. De ha átgondoljuk, hol tartottak 2010-ben, akkor véleményem szerint mérhetetlen nagy a romlás. Az MSZP 2010-ben még egyedül volt a baloldalon, és úgy tűnt, vissza tud állni a kétpárti váltógazdálkodás. Sőt szinte 2012-ig ez látszott, egészen Bajnai Gordon színre lépéséig. Utána egyre inkább azt lehetett érezni, hogy a korábbi helyzethez már nincs visszatérés. Ma azt látjuk, hogy a baloldal a hatodik választásnak vág neki teljesen esélytelenül, ráadásul széttagolt, iszonyatos belső ellentétek szabdalják, ötlettelen, koncepcióhiányos.

Miért erőltetik az összefogást? Nem lenne ésszerű külön-külön megméretniük magukat, hogy tisztázódjanak az erőviszonyok?

Ezt az EP-választáson már kipróbálták, nem hozott megoldást a problémára. A jelenlegi választási rendszerben csak úgy lehet nyerni, ha a saját oldaladon egyesíteni tudod a szavazókat. Ezért nem hülyeség, hogy a baloldali pártok az egységre törekszenek. Ugyanakkor az a politikai munka nincs elvégezve, ami ebbe az irányba vinne. Lehetne ennek a munkának egy fontos állomása a rombolás, én hiszek a kreatív destrukcióban, van olyan, hogy valamit előbb tönkre kell tenni, hogy utána működőképes legyen. De nem tudnak végigmenni ezen az úton sem. Naponta történnek olyan dolgok a baloldalon, amiről azt gondolom, hogy ez nem történhet meg; és aztán mégis megtörténik. Megoldás majd csak akkor lesz, ha ez a küzdelem valamilyen formában eldől.

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Előfordulhat, hogy a baloldal nem lesz képes összeszedni magát?

Akik ma a politikát figyelemmel követik, azok – legalábbis ami a demokráciát illeti – abban szocializálódtak, hogy a bal- és jobboldal között kiegyenlítettek az erőviszonyok. Ezért érezhetik sokan úgy, hogy nem normális az az aszimmetria, amit a mai politikai versenyben látunk. De ha körülnézünk a világban, azt látjuk, hogy bizony előfordul, hogy valamelyik oldal hosszabb-rövidebb időre elveszti a képességét arra, hogy jól politizáljon. Lehet, hogy most ez a korszak köszöntött be Magyarországon. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a politikai inga mozgása örökre megállna.

Mire számít az önkormányzati választásokon?

2010-ben a Fidesz szinte mindent vitt. Ez számukra azért jelenthet problémát, mert olyan viszonyítási alapot jelent, amihez képest nehéz jó eredményt felmutatni. Az igazi kérdés az, hogy mi lesz az értelmezése ennek a választásnak. Fontos lesz, hogy a kommentárokban 2010-hez hasonlítják-e majd, mert abból a Fidesz nem tud jól kijönni. Ha önértékén kezelik, akkor természetesen az lesz a percepció, hogy a Fidesz újabb hatalmas győzelmet aratott. De ha hinni lehet a közvélemény-kutatásoknak, akkor azért nem fog megismétlődni a 2010-es választás, a kormányoldal támogatottsága most mintha valamivel alacsonyabb lenne. Azt el tudom képzelni, hogy a Fidesznek nem lesz meg az összes megyei közgyűlésben az abszolút többsége. El tudom képzelni, hogy a fővárosban 19-nél valamivel kevesebb kerületet nyer meg. És talán arra is van esély, hogy ne csak egy, hanem kettő, talán három megyei jogú városban veszítsen.

Mi lesz az MSZP-vel?

A baloldal belső válsága miatt a baloldali pártok a választásokon már régen nem azt a célt tűzik maguk elé, hogy megverjék a Fideszt. Az összes választás csak a belső küzdelem újabb állomása. Ha így fogják fel a mostani szavazást, akkor bármilyen furcsa, de az MSZP annál jobban jár, minél rosszabbul szerepel a baloldal, persze csak egy határig. Erre a főváros a legjobb példa: a legrosszabb forgatókönyvek szerint a baloldalnak csak ott van esélye nyerni, ahol már most is van polgármestere. Az Együttnek és a DK-nak értelemszerűen egy sincs, mivel a legutóbbi választások után alakultak. Ha csak az MSZP-nek lesz polgármestere, az a belső küzdelemben számukra nagy győzelem lehet.

Fotó: Szabó Gábor - Origo

És a többiek?

Fontos különbséget tenni a megszerzett pozíciók és a kialakítandó értékelések között. Erre jó példa a DK esete: nyilván alapvető érdekük, hogy minél több pozíciót szerezzenek, de Gyurcsány Ferenc politikai programjához és céljaihoz egy nagy vereség nem jönne rosszul. Az Együttnek alig lesznek megyei közgyűlési pozíciói, de egyelőre nem látszik, milyen lesz az arány a DK és az MSZP között. Ami a Jobbikot illeti, nagy siker lenne számukra, ha jelentősen tudnák növelni a polgármestereik számát, különösen, ha sikerülne megnyerniük vagy majdnem megnyerniük valamelyik megyei jogú várost, Miskolcon van erre esélyük. Ha az MSZP-t meg tudnák verni, azt is győzelemként könyvelhetnék el.

Az LMP kimaradt...

Hát nem véletlenül, már nem is jut az ember eszébe. Az LMP számára nem lesz egy diadalmenet ez a választás. Kérdés, hogyan szerepelnek majd azokban a megyei jogú városokban, ahol el tudtak indulni. Az is kérdés, hogy egy többségi logikájú választási rendszerben lesznek-e egyáltalán olyan szavazók, akik az LMP mellé állnak. Fontos lesz majd megfigyelni, az ötszázalékos eredményhez képest hogyan teljesítenek.

Mi következik a választások után, ha feltételezzük, hogy minden a papírforma szerint alakul?

Október 13-tól új időszámítás veszi kezdetét a magyar politikában. Három és fél évig nem lesznek választások, ez sok mindenre lehetőséget ad, most jön a harmadik Orbán-kormány nulladik kilométerköve. Az Orbán–Simicska-konfliktusról sok minden ki fog derülni, amit a felek jól felfogott érdekből nem mutattak meg a választások előtt. A választások után azonnal ki fog derülni, mire akarja a kormány ezt a ciklust fordítani. Ha szerkezeti átalakításokra, kiigazításra vagy megszorításra készülnek, azt még az ősszel bejelentik, a Fidesz mindig a kormányzati ciklusok elején teszi meg a kemény lépéseket.

És a baloldalon mi fog történni?

A választások után kiderül, kinek mi a stratégiája a belső háborúban. Én arra számítok, hogy Gyurcsány Ferenc elő fog állni azzal, amit már megírt, ő lesz az élharcosa az egységgondolatnak, ami persze nagyon komoly problémákat fog okozni a többieknél. Ki fog derülni, lesz-e egyáltalán az MSZP-nek egységes vezetése. Mesterházy Attila szerintem még nem tett le arról, hogy a baloldalon belül komoly vezető legyen. Kérdés, hogyan folytatódik az Együtt eljelentéktelenedése. Igazából a baloldallal kapcsolatban két fontos kérdés lesz. Egyrészt, hogy elég lesz-e három év a belső hatalmi harc végigviteléhez, és ha igen, akkor a győztes vissza tud-e erősödni 2018-ig a váltópárti szerepbe. A Jobbik és az LMP nagyjából ugyanott tartanak, mint négy évvel ezelőtt. Bár igazából 2010-ben a jövőjük biztatóbbnak tűnt, mint most. Jelenleg se a Jobbik, se az LMP nem látszanak alkalmasnak arra, hogy a váltópárti jelleg kialakuljon körülöttük, pedig erre négy évvel ezelőtt még minden esélyük megvolt. Ahogy telik az idő, egyre inkább a rendszer részévé válnak.

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Legutóbbi blogbejegyzésében amellett érvelt, hogy Orbán Viktor kiváló politikus, és jelenleg nincs olyan kihívója, aki legyőzhetné. Ha holnap gründolok egy pártot, mit kell csinálnom a következő három évben, hogy legyőzhessem?

Először is mondjon le arról, hogy ez három éven belül biztosan be fog következni. A hosszú távú gondolkodás nagyon fontos a politikában. Ehhez érdemes megérteni az Orbán-jelenséget. A jó politikusnak van valamilyen célja, ez lehet hatalmi vagy szakpolitikai, és ennek eléréséért éveken keresztül mindent megtesz. Az Orbán-jelenség ennyi, nincs benne semmi titok; egyszerűen elhatározta 93 tájékán, hogy megcsinálja az egységes jobboldalt, mert ott látott politikai űrt. És mindent ennek a célnak rendelt alá. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy Orbán Viktor államférfi, az politikai megítélés kérdése. Erről van személyes véleményem, de az nem tartozik ide. Csak azt mondom, hogy tudja, hogyan kell politizálni.

Ami még nagyon fontos: Orbán tudja, és ez az egyetlen állandó dolog benne, hogy a politikának a választókról kell szólnia. A baloldal gondolkodásából ez teljes mértékben hiányzik. A nyilvánosság előtt nem lehet azt a nyelvet beszélni, ami a bennfentesek politikai világához tartozik. Orbán ezt a hibát sosem követi el, soha nem beszél taktikai kérdésekről, soha nem beszél valós politikai megfontolásokról. Ezt minden versenyképes demokrácia minden sikeres politikusa tudja, nincsen Orbán Viktorban semmi különleges, ami ne lenne benne például bármelyik amerikai elnökben. Ha ön most pártot akar indítani, akkor meg kell tanulnia a választók nyelvén beszélni és a választók fejével gondolkodni.

Ön Aszófőn 2010 óta képviselő. Miért indult el az előző választáson?

Akkoriban leginkább csak jó ötletnek tűnt, utólag kerítettem hozzá magyarázatot: tapasztalatot tudok szerezni arról, hogyan működik a politika kicsiben. És valóban sok mindent megtanultam például arról, hogy országos politikai döntések hogyan csapódnak le egy kisközösség életében. Segített megtanulni azt, amiről az előbb beszéltem, ha valaki politikusi pályára készül, akkor érdemes kipróbálnia magát egy ilyen kisközösség életében, ott látja meg igazán, mennyire nehéz munka ez.

Miért nem indul újra?

Van egy karikaturisztikus válaszom erre a kérdésre. Volt egy választási ígéretem, le akartam lassítani a főút forgalmát. Ez nem sikerült, úgy gondoltam, választási ígéretét nem teljesítő politikusként nincs jogom és okom újra indulni. Félig egyébként ez igaz, de összességében azért nem indulok újra, mert nem éreztem azt, hogy én még hozzá tudok tenni ennek a képviselő-testületnek a munkájához.

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Vannak még tervei a politikában? Lehet még politikus?

Most erre nem válaszolok kategorikusan nemet, mert ki tudja, mit hoz a jövő. Jelenleg úgy látom, hogy vannak a politikusi létnek olyan elemei, amikben bizonyára jó lennék, de összességében az az életforma, az a működési mód, ahogy egy politikusnak élnie és gondolkodnia kell, nagyon távol áll attól, ahogy én szeretek élni.

Pontosan mire gondol?

Alapvetően két dologra. Egyrészt az autonómiámról nem szívesen mondanék le. Ha valaki politikusnak áll, akkor értelemszerűen alkalmazkodnia kell mások, egy közösség véleményéhez, sokszor olyan dolgokról kell beszélnie, amikkel nem ért egyet. Ezt a játékot így játsszák, ez nem negatív kritika. Másrészt, és ez a súlyosabb probléma: az életforma. Politikusnak lenni állandó készültséget jelent, és állandó nyüzsgést. Ha szombat délután nem veszed fel a telefont, mert úgy érzed, fontosabb a kisfiaddal foglalkozni, akkor lehet, hogy elveszted azt három fontos hívást, amik miatt mondjuk megválasztottak volna valamilyen párton belüli pozícióba. Az igazán jó politikus bizonyos értelemben csak és kizárólag a politikával kell, hogy foglalkozzon. Én szeretem a telefonomat néha elhagyni, akár napokra is, szeretek más dolgokkal foglalkozni, például a családdal vagy a focival. Ez nem politikushoz való hozzáállás. Szerintem én a helyemen vagyok azzal, hogy megfigyelő vagyok, és nem cselekvő.