Lakatlan ferences kolostorból indult az erdélyi csoda

Böjte Csaba, vagy sokaknak Csaba testvér erdélyi ferences szerzetes, aki a papi hivatáshoz kacifántos úton jutott el. Autóvillamossági szerelőként kezdte, majd bányász lett, csak ezután jelentkezett papnak. Az élete 1992-ben változott meg gyökeresen, amikor dévai szolgálata idején oltalmába fogadott pár kallódó utcagyereket, és a város lakatlan ferences rendi kolostorába költöztette őket a hatóságok legnagyobb nemtetszésére. Tekintse meg Szabó Gábor, az Origo fotósának képriportját!

Nem sokkal ezután hozta létre a Szent Ferenc alapítványt, aminek égisze alatt egyre hivatalosabb formában futott árvaháza. Amikor Böjte atyáék kinőtték a régi kolostort, adományokból vásároltak először egy, majd újabb és újabb ingatlanokat. Jelenleg Románia-szerte 50 intézményt működtetnek, ebből van bentlakásos intézet, szociális kollégium, vagy iskola mellett működő napközis hely is. Csaba testvér eddig mintegy ötezer gyereknek segített életük rövidebb vagy hosszabb szakaszában, az ő és az alapítvány célja az út- és példamutatás, tiszta ruha- és megfelelő étel nyújtása, iskoláztatás, illetve az életre és munkára nevelés.

Amit viszont nehezen oldanak meg, az a megfelelő orvosi ellátás; Románia egészségügye komoly megszorító intézkedések következtében hiányosan működik, főleg a gyermek-orvoslás terén. Az alapítványhoz tartozó gyerekek közül sokakat évekig nem kezeltek, vagy fel sem ismerték betegségeiket, mert az itthon ismert átfogó szűrővizsgálatokra az országnak nincs pénze. Ezen a helyzeten próbál dr Erdei Zsuzsanna egy maréknyi magyar önkéntes és önkéntes orvos társaságában változtatni, akik szabadidejükben látogatják Böjte atya házait és végeznek különböző vizsgálatokat, tesznek szakmai ajánlásokat, fogadnak magukhoz gyerekeket Magyarországi gyógyíttatásra.

Erdei doktornő Budapesten gyermekorvos és Csaba testvérrel 2001-ben találkozott egy Bosnyák téri lelkigyakorlat alkalmával. Azóta, ha teheti évente többször is ellátogat az alapítvány házaiba. Hétvegente és szabadsága terhére végzi azt a munkát, ami itthon teljesen természetesnek vesz mindenki, de amire Erdélyben olyan nagy szükség van. Az idei nagyszalontai kivizsgálásra én is elkísértem, hogy megnézzem, hogy néz ki egy tábori körülmények közt végrehajtott kivizsgálás-sorozat és hogyan is zajlik az élet egy alternatív gyerekotthonban.

Nagyszalontán régebben 100 feletti gyerekszámmal működött az alapítvány, mára ez 80 körülire csökkent. A gyerekek 8-10 fős szociális családokban élnek kisebb házakban, nevelőszülők gondozásában, akik saját családjaikkal szintén ott laknak. Nincs megkülönböztetés, az ő gyerekeik együtt élnek a befogadott gyerekekkel, mindenki ugyanannyira veszi ki a részét a napi teendőkből, szórakozásból. Nehéz megállapítani, kinek van biológiai, kinek fogadott családja, a faji és más sztereotípiák sem működnek. A legtöbb bentlakó nem teljesen árva, hanem működésképtelen, vagy egyenesen destruktív családból érkezik, ők sokszor itt tudják meg, milyen az, ha valaki normális helyen nő fel és hogy milyen gyereknek, vagy kamasznak lenni. Fotó: Szabó Gábor - Origo

Szemben egy állami árvaházzal, Csaba testvér intézményeibe önkéntes alapon kerülnek a gyerekek, akiket családjaik, rokonaik bármikor meglátogathatnak, a bentlakók pedig bármikor hazamehetnek. A gyerekek persze örülnek a rokonoknak, főleg ha azok édességgel megpakolva jönnek vizitre, de ahogy a nevelők elmondták, a hétvégére vagy szünidőre hazautazók közt sokan szereznek olyan testi vagy lelki sérüléseket, amiket az alapítvány sajnos nem képes kivédeni. Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ahogy Dr Erdei Zsuzsanna elmondta, Romániában nincs gyermekorvos az alapellátásban, családorvos van, aki sokszor csak felnőtt általános képzésben részesült. Kötelező szűrővizsgálat sincs, így sokszor nem akad fenn a rostán egy komolyabb elváltozás sem. Árvaházi gyerekeknél még rosszabb a statisztika, velük szinte senki nem foglalkozik, önkéntes alapon orvosok, vagy a kirendelt általános orvos kezeli őket, ha már komoly a baj. Fotó: Szabó Gábor - Origo

Erdei doktornő két-három havonta utazik ki, de rengeteg a gyerek és a doktornő önmagában kevés lenne mindegyikük vizsgálatára. Ezért ha teheti, önkéntesekkel, más orvosokkal összefogva utazik. Sajnos ez is kevés, van gyerek, akinek a betegségéről évek óta tudnak, de a pénzhiány, vagy egyes helyi orvosok apátiája lehetetlenné teszi a gyógyulásukat. Ha akúttá válik a helyzet, Erdei doktornő elhozza a beteget Budapestre, de előfordul, hogy egyes nehezen behatárolható eseteknél évekig húzódó szélmalom-harcot folytat a helyi orvosokkal. Fotó: Szabó Gábor - Origo

A hétvége, iskolai szünet nem csak a kivizsgálások vagy a rokonlátogatások ideje, ilyenkor a gyerekek aktívan részt vesznek a központok működésében. Van olyan hely, ami teljesen önellátó, bár a nagyszalontai központban ez nem lehetséges, mégis sokmindent maguk is meg tudnak csinálni. Ha adományban érkezik egy raklapnyi padlizsán, a szombat a helyi specialitás, a zakuszka készítésével telik, amiben az otthon apraja-nagyja részt vesz. Fotó: Szabó Gábor - Origo

A szalontai központ régen laktanyaként funkcionált a város külterületén. Hely akad bőven, így munka is. A gyerekek segítenek a feladatok elvégzésében, amíg páran paprikát vagy padlizsánt pucolnak, mások bútorokat költöztetnek át a házak közt, vagy takarítanak, mosnak maguk után. Fotó: Szabó Gábor - Origo

Vannak, akik speciális feladatokat látnak el, ezek a fiúk például a nyulak és más állatok büszke felelősei és első számú ismerői. Fotó: Szabó Gábor - Origo

Az etetés, itatás, almozás, az állatok fészereinek rendberakása is az ő feladatkörük. Fotó: Szabó Gábor - Origo

A zakuszka készítéséhez a padlizsánt meg kell sütni, nagyüzemben itt egy lakkozását veszített vasajtó szolgál sütőlapul. A tüzet a nagyok tartják karban, ők vigyáznak arra is, hogy a kisebbek ne jöjjenek túl közel. Fotó: Szabó Gábor - Origo

Közben a központ üres lakásában felállított tábori rendelőben tovább folyik a szűrővizsgálat. Az általános orvosi szűrésen kívül önkéntes mér vérnyomást, magasságot és vizsgálja a gyerekek látásélességét. Fotó: Szabó Gábor - Origo

Sajnos a gyerekek előéletéből származó éhezés, vagy a kényszermunka olyan elváltozásokat okozhat, aminek következtében sokan nem fejlődnek kellőképpen testileg vagy szellemileg. Akad olyan óvodás, aki koránál akár két évvel is elmaradottabb, vagy kiskamasz, aki soha nem látott oktatási intézményt belülről. Szerencsére a normális étrend, a megfelelő mozgás, taníttatás és az orvosi ellátás gyors változást hoz egy fejlődő testben. Fotó: Szabó Gábor - Origo

Az udvaron tovább folyik a munka, amiből mindenki zokszó nélkül veszi ki a részét, ha szükséges, a városi fiú ugyanúgy megeteti a disznókat, mint falubeli társai. Fotó: Szabó Gábor - Origo

Vasárnap a gyerekek a nagyszalontai katolikus templomba járnak magyar misére. Sokan közülük ministrálnak is, van aki papi pályára készül. Fotó: Szabó Gábor - Origo

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Mise után a gyerekek megebédelnek, az ünnepi étel elkészítésébe az ügyeletes házak lakói is besegítenek, és tálalják fel társaiknak. Fotó: Szabó Gábor - Origo

Végül több mint egy nap elteltével a zakuszka is elkészül és a hétvégének is vége. Mi visszaindulunk Budapestre a gyerekek pedig a nevelők segítségével lassan rákészülnek a másnapi iskolára, pont ugyanúgy, mint szerencsésebb kortársaik. Fotó: Szabó Gábor - Origo