Nincs elég idő (Balla Demeter 1931-2017)

Vágólapra másolva!

Meghalt Balla Demeter a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar fotográfus, érdemes művész. A Phoo Magazin nekrológját közöljük.

Origo

Vágólapra másolva!

fotográfia Balla Demeter nekrológ

"Mindenkinek szabott ideje van itt a földön, Ezek egy része öntudatlan állapotban telik el, a többiben tudatosan vagyunk jelen. Tudatosan a pillanatban, és emlékek formájában a múltban. De van egyetlen embertípus, aki ezt az axiomát felrúgja. A fényképész. Ő mindazon pillanatok harmincad, hatvanötöd, százhuszonötöd részét rögzíti, ami másoknak csak úgy folyamatosan, gyakran nyom nélköl elúszik. Balla Demeter élete során félmillió fényképet készített. Az ő életéből félmilliószor hatvanad másodperc igazolhatóan megmaradt. De ő nem.

Azt hittem, mindig leszel. Tévedtem. 86 éves vagy. És már nem leszel 87. Szerettelek és szerettél. Nem atyaként, nem fiúként, nem a huszadik század magyar fényképművészetének egyik meghatározó alakjaként és nem a fotóival sokat foglalkozó fotómuzeológusként. Hanem Balla Demeterként, aki bonyolult, összetett személyiségednek olyan részébe engedtél szabad bejárást KK-nak, ami sokak előtt zárva volt. Ebben a részben a féltés, a szeretet, a minőség tisztelete, a bizalom és a feltétel nélküli elfogadás lakott, és ahová nekem hosszú ideje saját kulcsom volt. Az az este óta, amikor Zsolt felhívott, hogy elmentél, tompán és zsibbadtan ülök, mantrázom magamban, hogy elveszett az életem egyik meghatározó embere. Mindig voltál, és természetesnek vettelek, s most érzem, milyen mély a seb.

Évtizedekig láttam, hogyan élsz, hogyan lettél azzá, akivé lettél, hogyan lett belső világod egyre zártabb és ugyanakkor letisztultabb, s ez miként jelenik meg időskori fényképeidben. Olyan fotókat csináltál ekkor, melyek a természet által létrehozott formák nyers erejét, esztétikumát, szépségét voltak hivatottak megmutatni mindazoknak, akik tudják, sejtik, hogy az ember – bármely sokat is gondoljon magáról – mégis csak a természet része, annak kreálmánya, csak azzal együtt élhet, s azzal együtt fog elpusztulni is. Egyike voltál azon keveseknek, akik ezt a fényképművészet eszközeivel képesek voltak elmondani. Messziről jöttél, sokat láttál, és fényképeiddel mindent fontosat megmutatsz, amire csak van szemük a látóknak. Talán még annál is többet, mert képeiden nem minden látszik, de annál több érződik. Gigantikus életművet hagytál magad után. Magad után? De hát vasárnap még éltél, beszéltél és ma már csak a múlt idő és a hagyaték? Rossz ebbe belegondolni.

Belülről kifelé sugárzó személyiség voltál, erősen radioaktív, s ha valaki megtanulta dekódolni akadozó beszédedet, olyan tudáshoz juthatott, olyan emberi mélységekbe pillanthatott be, hogy beleszédült. Még életed utolsó heteiben is nyitva állt házatok mindazok előtt, akik meg akarták tölteni saját félig telt korsójukat kiapadhatatlannak látszó kutadból. Ennek vége. Ennek vége? Talán valamennyi átmenthető különféle áttételeken keresztül fotográfiáidból, könyveidből, verseidből, de azt már nem te adod, hanem nekünk kell elvenni mindabból, amit itt hagytál. Köszönöm, hogy voltál, hogy adtál és elfogadtad, amit adtam. Isten veled Döme."

Kincses Károly