Régi-új képek

Vágólapra másolva!

Nem volt csodagyerek, de érdekelte a csoda, mondta egy vele készült interjúban. Jó mondat. Az esztergomi ferences gimnázium fotószakkörét vezető Lőrinc atya akarva-akaratlan elindította egy úton, ahonnan mostanáig, egyetlen pillanatig sem lépett félre - írja róla Kincses Károly fotótörténész. De Stalter nem csak ezért sajátos figurája a magyar fotóséletnek.

Origo

Vágólapra másolva!

fotóművészet fotográfia fotóriport

Stalter György önmagát frusztrált gyermekként mutató korai fotósorozatai, később készült polaroid aktjai, testképei, majd szociografikus, sokszor kegyetlen riportjai a sintérekről, a kanálmanufaktúráról, a börtönök lakóiról, s mindezek betetőzéseként Horváth M. Judittal közösen készített Más Világ című könyvük a cigányokról. Nos, ezek a látszólag nagyon különböző témák mind egy ember vállalt és vállalható alkotásai.

Stalter szociálisan mindig érzékenyen reagált a körülötte élők, a tágabb világa dolgaira. Ezt megszoktuk tőle. Megszoktuk? Azt mondja magáról: „Én úgy gondolom, hogy egy komoly, magát fotográfusnak nevező személy az elképzeléssel indul útnak. Ez egy munka, ami nem jókedv és hangulat kérdése. A fotográfia lényege szerintem, hogy te az éneddel, a tudatoddal meg szeretnél mutatni valamit, és úgy, ahogy azt te gondolod."

Mostani kiállításában a már ismert öt sorozatából: Tólápa, Cigányok, Balkán utca, Manufaktúra és Börtönlakók olyan eddig nem ismert negatívokat szedett elő az archívumából, amelyek talán még sosem voltak lenagyítva. Mellé raktunk néhány olyat, amelyek eligazítják a nézőt, előhívva emlékezetük mélyéről az egykor látott képeket. És ezt a kettőt kiegészítettük az öt teljes sorozatot digitális formában megjelenítő monitorokkal, azon nem titkolt célból, hogy együtt, egységben legyen látható, mit és hogyan fényképezett Stalter György 1982 és 1995 között. 20-30 évvel ezelőtt készült, de ma nagyított fotográfiákról van szó, ám ha valaki azt hiszi, vadonatújak, az sem lehet a véletlen műve.