Jacob Riis: a munkanélküli ács képein kelt életre a nyomor

Tentment Yard, How the Other Half Lives

Jacob Riis Dániából vándorolt ki Amerikába, és szakmájában, ácsként szeretett volna elhelyezkedni, de hosszú éveken át tengődött a legteljesebb szegénységben. Alkalmi munkákból tartotta fent magát, de közben riportokat kezdett írni a szegények életéről. Egyre nagyobb újságoknál dolgozott, majd úgy döntött, szeretné a puszta szavaknál érzékletesebben bemutatni a szegény emberek szenvedéssel telt életét. Néhány barátjával szövetkezve elkezdtek fotográfiákat készíteni New York nyomornegyedében, 1888-ban már a New York Evening Sun fotóriportere volt.

Jacob Riis a Puch testvérek képén Forrás: Europress/Getty Images/Hulton Archives

Jacob Riis a dániai Ribe-ben született 1849. május 3-án. Szülei 15 gyermeket neveltek, Jacob született harmadikként. Apja tanár volt, és szerette volna, ha a fiából irodalmár lesz, de ő inkább ácsnak tanult. Koppenhágában tanulta ki a mesterséget, és a tanulóévek alatt beleszeretett a műhely mesterének nevelt leányába, Elisabethbe. Tanulmányainak végeztével megkérte Elisabeth kezét, de az ácsmester hallani sem akart erről. Csalódottságában és a munkalehetőségek hiánya miatt Jacob Riis úgy döntött, Amerikába emigrál.

A bevándorlók már a XIX. század végén is milliószámra érkeztek New Yorkba, és a város túlnépesedését csak súlyosbította, hogy az amerikai polgárháború befejezése után az ország lakosai közül is sokan az iparosodott nagyvárosok felé vették az irányt a jobb megélhetés reményében. Riis 1870. június 5-én érkezett New Yorkba, zsebében a dán barátaitól kapott 40 dollárral. A Lower East Side-on, ahol Riis először próbált szerencsét, különösen nagy volt a zsúfoltság ez időben. A nagyjából egy négyzetmérföldes területen 334 ezren laktak, egy szobában akár 10-15-en. Az ifjú dán bevándorló itt találkozott először a nyomorral, amelynek bemutatásával egész későbbi életében foglalkozott.

Riis Amerikában is ácsként szeretett volna elhelyezkedni, sikertelenül. Hosszú éveken át tengődött a legteljesebb szegénységben, alkalmi munkákból tartva fent magát. Már ekkor is írt riportokat kisebb újságok számára. A South Brooklyn Newsnak és hasonló kis példányszámú lapoknak írt cikkei meghozták számára az anyagi biztonságot, olyannyira, hogy pár hónapra Dániába visszatérve feleségül vette Elisabethet. 1877-ben Riis a New York Tribune munkatársa lett, leginkább rendőrségi ügyeket dolgozott fel, de a nyomornegyed mindennapjait bemutató plasztikus írásai egyre nagyobb figyelmet keltettek. Jacob Riis szerette volna a puszta szavaknál érzékletesebben bemutatni a szegény emberek szenvedéssel telt életét, így néhány barátjával szövetkezve elkezdtek fotográfiákat készíteni New York nyomornegyedében. Évek fáradhatatlan kísérletezése után olyannyira elsajátította a fotósmesterséget, hogy 1888-tól már mint fotóriporter dolgozhatott a New York Evening Sunnál.

1. A Mulberry Bend látképe 1880 körül. Az alsó Manhattanben található területet a nyomornegyed legzüllöttebb részeként tartották számon. A borzasztó állapotú, túlzsúfolt épületeket részben Riis utánjárásának köszönhetően 1897-ben lebontották, és a helyén egy zöld területet alakítottak ki, a Muleberry Bend Parkot. A helyet ma Colombus Parknak hívják. Forrás: Preus Museum / Flickr

2. Három utcagyerek melegedik a Mulberry Bendhez közel eső Mulberry Street egy félreeső zugában. Jacob Riis újságírói irodája is itt volt a területet felügyelő rendőrőrssel szemben. A rendkívül magas bűnözési ráta miatt a "halál átjárója" néven is emlegették a helyet. Forrás: Europress/Getty Images/Hulton Archives

3. A Mulberry Street egyik hírhedt mellékutcája a Bandit's Roost, amit talán a zsiványok kakasülőjeként lehetne fordítani. A bűn virágzása természetes velejárója volt a munkanélküliségnek, a nyomornak, a lakosokat mérgező kilátástalanságnak. A kis területen összezsúfolódott különböző etnikumú emberek gyakran kerültek összetűzésbe egymással, és a rendőrség csak szélsőséges esetekben avatkozott be. Forrás: Preus Museum / Flickr

4. Egy Five cent a spot, vagyis egy ötcentes szállás. Ez a Bayard street közelében működő intézmény sok más tömegszálláshoz hasonlóan illegálisan működött, és a fekhelyen kívül szinte semmit nem nyújtott bérlőinek. Riisnek nem lett volna reménye hasonló képek készítésére egy akkoriban szabadalmaztatott találmány, a vaku felfedezése nélkül. A korai villanóporok magnézium és kálium-klorát keverékéből álltak, amit egy pisztolyszerű készülék segítségével gyújtottak meg. Forrás: Preus Museum / Flickr

5. A Short Tail banda tagjai konzerveket fogyasztanak a Jackson street-i móló alatt. A nyomornegyed központi kereszteződése, a Five Points (öt nagyobb út futott itt össze, innen az elnevezés) környékén garázdálkodó bandák közül a Short Tail lett az egyik legbefolyásosabb. A bűnözőcsoport később Eastman Gang néven évtizedekig meghatározó szerepet játszott New York alvilágában. Forrás: Preus Museum / Flickr

6. Ifjú bandatagok egy eszméletlen férfit zsebelnek ki. A terület másik hírneves bűntársasága a Five Points Gang volt. A XIX. század végére az ír bandáktól egyéb nációk leszármazottjai vették át az alvilág irányítását. Az Eastman Gang egy ponton kizárólag zsidókat tűrt meg sorai között, a Five Points tagjai pedig jellemzően olasz bevándorlók leszármazottai voltak. A harmadik legnépesebb banda pedig azokat tömörítette, akik a másik kettőbe nem fértek be, a Whyos a tagok csatakiáltásáról kapta a nevét. Forrás: Preus Museum / Flickr

7. Ifjak a Mulberry street egyik félreeső sikátorában. Az árva utcagyerekek számára az egyetlen esély a nyomorból való gyors szabadulásra az volt, ha apró bűntetteket hajtottak végre valamelyik banda számára. A Five Points Gang vezetője, Paul Kelly (eredeti nevén Paolo Antonio Vaccarelli) is előszeretettel vette igénybe ezeknek az utcagyerekeknek a szolgálatait. Az ő keze alatt felnőtt ifjakból olyan hírhedt bűnözők váltak, mint Lucky Luciano vagy Al Capone. Forrás: Wikimedia.Commons

8. Egy koldus, aki egy Ludlow street-i épület pincéjében élt négy társával. Jacob Riis nem kímélte magát, naponta megmerítkezett a Five Points mocskában. Fotói általában éjszaka készültek, és kendőzetlenül mutatják be az itt élők viszontagságos életkörülményeit. Riis azt vallotta, a nyomorgók saját rossz sorsuk áldozatai, így bűneik bocsánatosak. Forrás: Preus Museum / Flickr

9. Egy olasz rongyszedő asszony gyermekével. Jacob Riis cikkeiben nem elégedett meg az általa látott dolgok egyszerű lejegyzetelésével, általában igyekezett felkutatni a kiváltó okokat, megkeresni a felelősöket a szomorú események hátterében. Mindezért az oknyomozó újságírók úttörői között is számon tartják a nevét. Forrás: Preus Museum / Flickr

10. Gyerekek imádkoznak a lefekvés előtt egy Five Points-i árvaházban. Bár az ellátás szegényes volt, a hely szűkös, azért az itt nevelkedő gyerekek még mindig nagyobb eséllyel jutottak el a felnőttkorig, mint az utcán élő társaik. A XIX. század kezdetétől fogva több járvány is végigsöpört a területen. Tífusz, sárgaláz és tuberkulózis tizedelte a lakosokat. A kolera pedig újra és újra felbukkant, szinte évtizedenként. Forrás: Europress/Getty Images/Hulton Archives

11. Nebulók az Essex Market-i iskolában. A magas házak között nem jutott elegendő fény az apró osztálytermekbe ezért nappal is égtek a gázlámpák. Bár Riis képeivel és írásaival egyre nagyobb figyelmet tudott irányítani a nyomorgók szenvedéseire, úgy érezte, többet érhetne el, ha személyesen szólna a jobb módban élők tömegéhez. Erre praktikusan a vasárnapi misék után látott lehetőséget, de ezt a legtöbb templom visszautasította, attól tartva, hogy a tehetősebb híveik nem szívesen hallgatnának meg egy ilyen témájú beszédet. Forrás: Preus Museum / Flickr

12. Egy cseh bevándorló család készít szivarokat a bérleményükben kialakított műhelyben. Jacob Riis barátai segítségével végül talált egy templomot, ahol előadhatta beszédét. Az érdeklődés nem volt számottevő, a begyűjtött adományok összege sem volt jelentős, de Riis a további előadások egyikén találkozott a Scribner's Magazine szerkesztőjével. Forrás: Preus Museum / Flickr

13. Az egyik bérház belső udvara a Five Pointson. 1889-ben a Scribner's Magazine karácsonyi kiadásában egy 18 oldalas cikk jelent meg Riis tollából és a fotóiból készített rajzokkal illusztrálva, How the Other Half Lives (Ahogy a többiek élnek) címmel. A kiadvány olyan feltűnést és sikert aratott, hogy egy évvel később könyv formájában is kiadták, a korábbi rajzok mellett 17 árnyalatos (halftone) nyomtatási eljárással készült reprodukcióval a fotóiból. Ez volt az első ilyen eljárással készült fotókat tartalmazó könyv a világon. Forrás: Preus Museum / Flickr

14. Egy angol szénrakodó munkás és családja otthonukban. A How the Other Half Livesnek köszönhetően a nyomornegyed viszontagságos mindennapjait jóval szélesebb rétegek ismerhették meg. A könyv lelkes forgatói között volt New York egyik rendőrfőnöke is, Theodore Roosevelt. Az Egyesült Államok 26. elnöke élete végéig nagy becsben tartotta Riis munkásságát, és rendőrfőnök korában többször is vele tartott éjszakai kirándulásain a nyomortelepre. Forrás: Preus Museum / Flickr

15. A Five Points területén már a XVII. század vége óta éltek feketék. Az afrikai amerikaiak egyre növekvő és virágzó kolóniájában voltak szökött és felszabadított rabszolgák, és szabadnak szültetett feketék és mulattok is. A rabszolgaság eltörlésével számuk tovább növekedett, és a területre beözönlő bevándorlókhoz képest többségük relatív jómódban élt. A legtöbb táncháznak és italmérésnek, de a bérbe adott házak egy részének is fekete vagy mulatt tulajdonosa volt. Forrás: Preus Museum / Flickr

16. Bérlők és gyermekeik a Mulberry Bendről nyíló Baxter Streeten. Egy alkalommal a már életében is irodalmi óriásnak tartott angol író, Charles Dickens is ellátogatott a Five Points városi dzsungelébe. Élményeit az American Notes című útinaplójában rögzítette, itt New York e területét Kalkutta legsötétebb nyomortelepeihez hasonlította. Forrás: Preus Museum / Flickr

17. Család a Mott street egyik épületének tetején. Jacob Riis talán legnagyobb hatású cikkét a New York Evening Sun számára írta meg 1891-ben. Az öthasábos, hat képpel illusztrált (melyek később elvesztek) írás New York ivóvízkészletének állapotáról szólt. A cikkből kiderült, hogy több városrész mocska zúdul New York ivóvízkészletébe naponta, melegágyat képezve a kolera számára. A város a cikk hatására vásárolta meg a New Croton víztározót, amely a mai napig fontos ivóvízforrás. Forrás: Preus Museum / Flickr

18. Egy szénrakodó készül a sabbathra egy szenespincében. Jacob Riis életművét azért nem mindenki szemlélte csodálattal, gyakran kritizálták amiatt, hogy a Riis közbenjárására lebontott épületek lakosai, leginkább a Mulberry Bend szegényei egyáltalán nem akarták elhagyni rossz állapotú otthonaikat, mert tudták, sehol máshol nem lesznek képesek kifizetni a bérleti díjakat. Bírálói szerint sokat tett a nyomornegyed megszüntetéséért, de lakóinak további sorsa nem igen érdekelte őt. Forrás: Preus Museum / Flickr

19. Alvó utcagyerekek a Five Points egyik utcáján. Jacob Riis utolsó munkája az 1901-ben kiadott önéletrajza volt. 1905-ben felesége, Elisabeth meghalt, Riis két évvel később újraházasodott, és egy massachusettsi farmra költözött. Itt is halt meg 1914-ben. Theodore Roosevelt elnök beiktatásakor a "leghasznosabb New York-i polgárnak" nevezte őt. Kevesen küzdöttek nála kitartóbban a szegénység és a nyomor ellen a legnépesebb amerikai városban. Forrás: Preus Museum / Flickr