Jobban szeretik a zsidókat hamu formájában

Nemes Jeles László
Vágólapra másolva!
Nemes Jeles László rendező, a magyar Oscar-díj nagy reménysége éppen a Saul fia című filmjét utaztatja a világ körül. Múlt pénteken Tokióból érkezett Budapestre, hogy elmesélje, mit tapasztalt eddig. Például kiknek nem tetszett a filmje, és a japánok miért izgulnak különösen az európai nácizmusra. A Budapesti Zsidó Filmfesztivál keretében a Művész moziban rendezett beszélgetésen kiderült az is, mit gondolnak a filmről a vén rókák: Heller Ágnes filozófus, illetve Réz András és Surányi Vera esztéták.
Vágólapra másolva!

Pénteken este a Művész mozi alagsori kávézójában mindenki Nemes Jeles Lászlóra volt kíváncsi. A rendező a Saul fia tokiói premierjéről érkezett a Nagykörútra, hogy arról elmélkedjen beszélgetőtársaival, hogyan ábrázolták filmen a zsidó sorsokat régen és most.

Réz András, Heller Ágnes, Surányi Vera és Nemes Jeles László a Művész moziban Fotó: Pozsonyi Janka

"Az életemet rendezte át"

Este hét órára zsúfolásig megtelik a mozi alagsorában lévő pici terem. Nemes Jeles László hullafáradtan érkezik, emiatt elnézést is kér a hallgatóságtól.

- meséli, és leszögezi, nem a gondolkodásmódját, hanem az életét rendezte át a Saul fia elképesztő sikere. "Most utaztam harmincezer kilométert két hét alatt, és megfogadtam, hogy ezt többet nem csinálom. El kell kísérni a filmet külföldre, nagyon sokan ezt kívánják meg és nehéz nemet mondani."

Mindenhova elkíséri a filmjét - Nemes Jeles László a Művész moziban Fotó: Pozsonyi Janka

"Iszonyatosan unják az emberek a holokausztfilmeket"

A holokauszt film műfaját sokan a biztos siker zálogának tartják, a rendező azonban más állásponton van:

"Szerintem iszonyatosan unják az emberek a holokausztfilmeket. Általában ezekben a filmekben a dramaturgiai értékeik miatt használják a holokausztot, tehát nem a holokauszt esszenciája vagy az ember, az egyén szituációja a lágerben, vagy a deportálások alatt az, ami érdekes, hanem hogy emeljék a drámai tétet."

Belső nézőpontot akart visszaadni - Heller Ágnes, Surányi Vera és Nemes Jeles László a Művész moziban Fotó: Pozsonyi Janka

Heller Ágnes szerint az a jó a Saul fiá-ban hogy nem konkrétan a holokausztról beszél, sokkal inkább körülírja azt. A holokausztot igazából körülíró filmek csak a hatvanas években készültek eddig, amikor már nyíltan lehetett beszélni a traumáról, azóta viszont kizárólag a Saul fiá-nál érezte ezt. Nemes Jeles még ennél is szűkebbre megy:

"Egyrészt én a halottakról akartam filmet csinálni, másrészt pedig az emberi sorsról a lágerekben. Úgy gondolom, ez inkább egy belső nézőpont, legalábbis ezt próbáltam meg valahogyan átadni."

"Hamu formájában jobban szeretik látni a zsidókat"

A film forgalmazási jogait szinte az összes ázsiai országban megvásárolták a májusi bemutató óta, a friss tokiói premier kapcsán teszik fel a közönségből azt a kérdést hogy milyen volt a film ázsiai fogadtatása úgy, hogy a holokauszt fogalma nagyon messze áll az ottani kultúrától.

"Nekem nem volt olyan érzésem hogy nem annyira ismerik. Én most csak újságírókkal találkoztam, körülbelül hatvannal, és iszonyatosan érdekli őket ez a dolog. Olyan könyvek voltak ott az asztalon, amik szerintem meg sem jelentek Magyarországon. Nagyon foglalkoztatja őket."

Az ázsiaiakat is nagyon foglalkoztatja a film - Saul fia Forrás: Mozinet

Surányi Vera szerint a Saul fia viszonyítási ponttá válik a holokauszt filmek sorában, innentől kezdve nem lehet erről a témáról másképpen beszélni. Akadtak azonban olyanok a nemzetközi sajtóban, akik másképpen reagáltak a film stílusára, erről a rendező így mesél:

"Franciaországban voltak újságírók, akiket az zavart iszonyatosan a filmben, hogy nem lehet gondolkodni közben, mert ők hozzá vannak szokva az intellektuális filmnézéshez. Ők egy bizonyos fajta újságírók, főleg a szélsőbaloldali kritikusok, akik jobban szeretik hamu formájában látni a zsidókat.

Agresszíven, programszerűen szedik szét a filmet,

és azt mondják, a szisztematizmus, amire épül, csak egy póz. Miközben nem jönnek rá arra, hogy a lágerről beszélünk ezzel a vizuális stratégiával. Auschwitzban sem lehetett gondolkozni, a gondolkodás a háború után jött csak."

"Már csak az öngyilkosságon gondolkoztam"

A film vizuális megvalósításával kapcsolatban is felmerültek kérdések, a beszélgetés moderatora, Rangos Katalin arra kíváncsi, hogy mennyire volt végiggondolva, mi látható a képen, és hogy hogyan készültek a láger világát élővé tevő hangok.

"Amennyire csak lehetett végig voltak gondolva" - kezdi válaszát Nemes Jeles. “Van a folyamatnak egy ösztönös része, és azt sem mondhatnám hogy mindent kianalizáltunk, de maga a stratégia a részleteiben ki lett dolgozva az operatőrrel (Erdély Mátyás - a szerk.) vagy az asszisztensemmel, hogy működjön, hogy a koncepció tényleg végigmenjen a filmen. Az egyetlen ahol nyitások vannak, amikor a főszereplő azt próbálja nézni, hol lehet a következő kapaszkodó, hogy eltemethesse a gyereket. Ezek kis alagutak a sötétben, limitáltak és rövidek."

Alaposan kitalálták előre - Röhrig Géza, Erdély Mátyás és Nemes Jeles László a Saul fia forgatásán Forrás: Mozinet

"A hang is egy hosszú folyamat volt, öt hónap Zányi Tamással, őrült komplex folyamat. Tényleg, már csak az öngyilkosságon gondolkoztam. Azért van ott a hang, hogy mindig referenciát nyújtson, hogy sokkal több van mint a kép.

A néző nem tudja azonosítani a hang forrásait, és ez a frusztráció olyan, mint a lágerben lévő személy szituációja.

A film nyelve bábeli, összefolynak a nyelvek, nehezen kommunikálnak egymással, Saul is nehezen kommunikál. Ha az ember például görög volt, akkor sokkal kevesebb esélye volt a túlélésre, mint ha valaki németül vagy lengyelül beszélt. A jiddishnek is van egy láger változata, amit nagyjából senki se ért, de megpróbáltuk ezt is beletenni, hogy minél reálisabb legyen."

Mindannyian egyetértenek abban, hogy olyan érzés volt nézni a filmet, mintha ők maguk is ott lettek volna a lágerekben, ők is átmentek ugyanazon a folyamaton amin a főszereplő. A beszélgetésben az is felmerül, hogy vajon az egész világon hasonló volt-e a nézőkre tett hatás:

"Igen eléggé hasonlóak a reakciók. Van egy pillanat az elején, amikor el kell engednie a nézőnek a feltételezéseit, vagy legalábbis újra kell értelmeznie azokat a koncepciókat, amik eddig léteztek a fejében" - mondja a rendező.

"Fizikai szerep legyen és ne intellektuális"

A főszereplő Röhrig Géza a színészet mellett íróként, műfordítóként és énekesként is tevékenykedik, a vele való találkozásról és a közös munka ötletéről így emlékezett vissza Nemes Jeles:

"Gézát majdnem tíz éve ismerem, együtt metróztunk New Yorkban, ahol nem tudtunk mit csinálni egy péntek estén.

Őt először egy másik szerepre néztük meg, az elején még nem volt evidens, hogy ő lesz a főszereplő.

Eredetileg Ábrahám szerepére merült fel a neve, és amikor a castingon beállt Saulnak, a casting directorral megjegyeztük, hogy milyen érdekes Saul lehetne, de akkor még voltak más színészi opciók is."

Konokság, magányosság, egyszerűség - Röhrig Géza és Nemes Jeles László október elején a New York filmfesztiválon Forrás: AFP

"Kétszer jött el New Yorkból, másodszorra már Saulként jött. Az elején még nem merte bevallani, hogy eljátszaná,

meg van benne alapjáraton ez a konokság, magányosság, egyszerűség és a szentség.

Azt kértem tőle, hogy minden, amit tudott, azt felejtse el, és hogy ez egy fizikai szerep legyen, és ne egy intellektuális karakter."

"Szentebb, mint bárki, aki ott a törvényt képviseli"

A hatvanas és a hetveneses évekbeli magyar filmek zsidóábrázolása mellett olyan nemzetközi filmek is felmerülnek a párbeszéd során, amik teljesen más stílusban és műfajban nyúltak hozzá a zsidóság és a holokauszt témájához is. Előkerül a Schindler listája, a Sophie választása, az Életvonat és Az élet szép is. Réz András szerint a holokauszt filmek kulturálisan kötöttek, más közegben készült filmek másképpen mesélik el a történetet, a Saul fia viszont univerzális nyelven szólítja meg a közönséget.

A beszélgetés egy pontján heves vita alakul ki arról, hogy egyes holokausztot túlélő családok hogyan kezelik ma a zsidóságot, hogyan mesélik tovább vagy hallgatják el az emlékeiket a fiatalabb generáció elől. A holokauszt után megszakadt a vallási hagyomány folyamatossága, és egyre kevesebben járnak a zsinagógába. Az ortodox hagyomány jelenléte és a családi trauma feldolgozása Nemes Jeles László életéből sem maradt ki:

"Dédnagyapám ortodox volt, és az a kérdés, hogy ha őt nem ölték volna meg, akkor én egyáltalán lettem volna-e, vagy aki helyettem lett volna, folytatta-e volna az ortodox hagyományt. Az ortodoxot egyáltalán nem tartom inkompatibilisnek a liberalizmussal, szerintem pont erről szól a film."

A törvény a legfontosabb - Nemes Jeles László a Művész moziban Fotó: Pozsonyi Janka

"A zsidóságban van egy olyan mondás hogy ’a törvény a legfontosabb, nincs fontosabb és szebb mint a törvény’. Van valami a judeaizmusban, ami nem a mágikus Isten, akinek mondhatjuk, hogy adjál ezt és azt, légy szíves Istenem, hanem az a kötelesség, hogy gondolkozunk, és hogy saját döntést is tudunk hozni, és ez a belső kötelesség szentebb, mint a legszentebb szöveg. Saulnak nincs köze a hagyományhoz, de mégis valahogy szentebb, mint bárki, aki ott a törvényt képviseli."