hirdetés

Ki a legjobb Batman-gonosz?

2012.08.18. 20:01

Most, hogy Christopher Nolan elkészítette Batman-trilógiája befejező részét, ismét lezárult egy korszak a Batman-filmek történetében. Legközelebb új rendezővel, valószínűleg új színészekkel, és lehet, hogy teljesen más felfogásban indul újra a sorozat. Eljött az alkalom, hogy végre rangsoroljuk a Batman-filmek állandóan változó főszereplőit: a szuperhős emlékezetes ellenlábasait. Kiderül, szerintünk hol nyúltak mellé leginkább a rendezők, és eláruljuk, hogy mi magunk Jack Nicholsont vagy Heath Ledgert tartjuk jobb Jokernek.

A LEGJOBBAK

8. Méregcsók (Uma Thurman, Batman és Robin)


A leghitványabb filmben is lehet találni valami jót. Ez a Batman és Robin esetében is így van. Az Uma Thurman által alakított Méregcsók ennek a filmnek az egyetlen olyan szereplője, aki nem csupán bosszankodást képes kiváltani a nézőben. Ő ugyanis annyira lehetetlen karakter, hogy a hitetlenkedés egy ponton átcsap rajongásba. Érthetően nem is lehet az eredettörténetét összefoglalni. Dr. Pamela Isleyt egy szerencsétlen, csapzott hajú, szemüveges biológusnak ismerjük meg, aki a szeretett növényei között érzi jól magát, és gyűlöli embertársait, mert azok annyi fájdalmat okoztak a magukat megvédeni képtelen élőlényeknek. Átalakulása után kicsinosodik, valamint átveszi néhány mérges növény tulajdonságát.


Legközelebb Gothamben tűnik fel, ahol Bruce Wayne-t próbálja meggyőzni a növények jogairól. Amikor ez nem hoz eredményt, testhez álló ruhát, illetve maszkot ölt, és ökoterroristaként próbálja eltörölni az emlősöket a Föld színéről. Tenyeréből bódító mérget fúj Batman és Robin arcába, akiket ezzel időlegesen elbolondít, aztán mindkettejüknek szerelmes szavakat sugdos a fülébe, hogy összeugrassza őket. "Mit nekem egy vén bőregér, gyere kölyök, a kertem csak rád vár." Elképesztően szórakoztató karakter, aki megérdemli, hogy valamelyik következő Batman-filmben megint foglalkoztassák. Persze, ennél azért komolyabb formában.

- - -

7. Pingvin (Danny DeVito, Batman visszatér)

A Batman hatalmas sikere után Tim Burton szabad kezet kapott a folytatás elkészítéséhez, ennek köszönhetően Pingvin karakterét is a saját ízlése szerint alakította át. A képregények keménykalapot, pápaszemet viselő, arisztokrata bűnözőjéből nem sok mindent mentett át. Az ő Pingvinje olyan, mintha az Addams Family szomszédságából költözött volna át Gothambe. Egy deformált testű szörnyeteg, akinek az ujjai összenőttek, és a szájából sötétzöld trutyi folyik. A karakter felvezetése egészen bámulatos. Hosszú perceken át nem látunk belőle semmit, csak riadt emberi tekinteteket, rázkódó fadobozt, a csatorna vizén hánykolódó babakocsit. Ugrunk az időben, és még ekkor is csak a kesztyűit látjuk Pingvinnek, ahogy dühödten fújtat, és szorítja a csatornarácsot. A felszínen Gotham lakói a karácsonyt ünneplik. Pingvin úgy érzi megfosztották a gyerekkorától, és ezért az egész városon kíván bosszút állni.


Danny DeVito alkatánál fogva nyilvánvaló választás volt a szerepre. A kitömött jelmez csak még jobban hangsúlyozza tömzsi alkatát. Pingvin akár még egy szánni való karakter is lehetne, de nagyon nehéz együtt érezni vele, azt látva, hogy gépfegyverré átalakított esernyővel tizedeli a tömeget, sárga kacsahajó fedélzetén jelenik meg az álarcos bálon, vagy éppen játéktermi autóvá degradálja a Batmobile-t. Pingvin ellentmondásos főgonosz, mert inkább meghökkentő, mint félelmetes. Segítői nélkül, egymagában nem is lehet Batman komoly ellenfeleként számba venni őt. De mégis itt a helye a legjobbak között, mert annyira egyedi és megismételhetetlen teremténye az emberi fantáziának, hogy aki egyszer is látta a Batman visszatér-t, az biztos, hogy még nagyon sokáig fog viszolyogva visszagondolni erre a szörnyszülöttre.

- - -

6. Madárijesztő (Cillian Murphy, Batman: Kezdődik!)

Egyedül Madárijesztő mondhatja el magáról Batman ellenlábasai közül, hogy mindhárom Nolan-filmben szerepelt. Ahogy minden mást, úgy őt is megpróbálta valószerűbbé tenni a rendező, és amíg a képregényekben a karakter egész testét elfedi a madárijesztő-jelmez, addig a Batman: Kezdődik!-ben már csak a fejére húz egy durva szövésű zsákot. A trilógia alapján elmondható, hogy a karakter egyik legfőbb erénye látszólagos jelentéktelenségéből fakad. Cillian Murphy véznasága, kisfiús arca egyáltalán nem azt sugallja, hogy ez az ember képes lenne őrültek házává átalakítani Gothamet, így aztán sokáig zavartalanul szövögetheti terveit.


A sötét lovag
-ban méltatlanul könnyen bánik el vele Batman, de aztán A sötét lovag - Felemelkedés igazságot szolgáltat a karakternek. Nem sokat szerepel a trilógia befejező epizódjában, de a rá osztott szerep - egy rögtönítélő bíróság fejeként, a francia forradalom legsötétebb napjait megidézve, elégedett vigyorral az arcán hatalmaskodik a város hajdani vezető rétege fölött - rávilágít arra, mi is Madárijesztő valójában. Egy igazi túlélő, aki, ha kicsit is borul a rend, máris képes megtalálni a számítását. A trilógia szempontjából Ra's al Ghul sokkal jelentősebb gonosztevő, viszont sokkal kevésbé izgalmas, tisztességgel elvégzi a forgatókönyv által ráosztott feladatot, aztán hátralép. Nem volt benne ennél több. Madárijesztő rövid, ugyanakkor változatos fellépései után viszont hiányérzet marad az emberben. Aki ilyen okosan tudja újra és újra feltalálni magát, az szerepelhetne többet is, és okozhatna még több meglepetést.

- - -

5. Bane (Tom Hardy, A sötét lovag - Felemelkedés)

Tizenöt évvel a Batman és Robin után Christopher Nolan visszaállította Bane tekintélyét a trilógia befejező részében. A rendező szándékát jól példázza, hogy az emberfeletti erővel rendelkező karakter szerepére olyan színészt választott, akinek nem csupán az izomzata példátlan, hanem választott hivatásának is egyik kiemelkedő alakja (Bronson, Eredet). A maszk és a torzított hang persze jelentősen korlátozza Tom Hardy játékát, de a lényeg így is ott van a vásznon: Bane pusztításra született. A nyers erő mellett intelligenciája is kimagasló: könnyedén tudja manipulálni embertársait. Követőinek a romboláson és a halálon kívül mást nem tud és nem is akar ígérni, mégis szemrebbenés nélkül követik őt. Látva Tom Hardy őrült tekintetét, szoborszerű kiállását, ez a vak hit egy pillanatig sem tűnik megalapozatlannak az emberei részéről.


Az utóbbi évek szuperhősfilmjei elkényeztettek minket, és manapság már elvárjuk, hogy dossziéban nyújtsák át nekünk az egyes szereplők aprólékosan kidolgozott háttértörténeteit, amelyek pszichológiai igényességgel adnak választ cselekedeteik mozgatórugójára. Ehhez képest Bane - legalábbis az utolsó pillanatig - üdítő kivétel. Az ő karaktere nagyon is egyszerűnek tűnik. A világ rettenetesen elbánt vele, de ő nem tört meg, és most bosszút áll. Sajnos a film zárlatában bekövetkező szükségtelen fordulat teljesen új mozgatórugókkal ruházza fel Bane-t. Hirtelen kiismerhetőbbé, és emiatt átlagosabbá, unalmasabbá válik. Ezzel együtt Bane nagyszerű karakter, azzal a megjegyzéssel, hogy nem kellett volna a könnycsepp a végére. Nolan ezt egy kicsit túlbonyolította. Sokkal érdekfeszítőbb volt addig, amíg csak szimplán a pusztítás dörgedelmes hangú félisteneként uralkodott Gothamen, és hajtotta a várost a végzete felé.

- - -

4. Macskanő (Anne Hathaway, A sötét lovag - Felemelkedés)

Akiknek még mindig a Neveletlen hercegnő ugrik be a színésznő neve hallatán, azok bizalmatlanul fogadhatták, hogy ő kapta ezt a fontos szerepet, de Hathaway már az első feltűnése alkalmával bizonyít. Amikor lehull róla az álca, egy pillanat alatt kilép a szobalány szerepéből, cinkosan elmosolyodik, upsz, és egy egyszerű lábsöpréssel olyan helyzetbe hozza Bruce Wayne-t, amilyenben még nem sokszor láttuk. A multimilliárdos vállalatigazgató magatehetetlenül fekszik a földön, Selina pedig akadály nélkül sétál ki az ajtón a zsákmányolt gyöngysorral. A Macskanő szerepeltetésével, a Nolan-filmekből egyébként fájóan hiányzó játékosság és humor is megjelenik a trilógia záró epizódjában.


A lezárás miatt szükségszerű volt ugyan, de azért így is kár, hogy a Nolan-féle Macskanő megjavul a film végére. Ezzel elvesztett mindent, ami a karakterét izgalmassá tette. De a lényeg ott van A sötét lovag - Felemelkedés első felében. Egy magát a nincstelenségből önerőből felküzdő nő portréja, akinek nem okoz morális problémát meglopni a gazdagokat. Ezt pedig talán le se kellene írni, annyira egyértelmű: Anne Hathaway észveszejtően dögös a fekete latexruhában.

- - -

3. Macskanő (Michelle Pfeiffer, Batman viszatér)

A Macskanő sajátos szerepet tölt be a Batman-univerzumban. A jó és a gonosz harcában ő egy nehezen elhelyezhető karakter, aki egyik oldalhoz sem sorolható be egyértelműen. A karakter komplikáltságát remekül fogta meg a Batman visszatér. Selina Kyle fülig szerelmes Bruce Wayne-be, viszont másik énje, a Macskanő Batman halálát kívánja. A férfi hegemónia szükségtelen és eltiprandó szimbólumát látja benne, és nem mellesleg komoly konkurenciát, aki mellett nem lehet ő Gotham egyedüli önbíráskodó álarcos figurája. Ez a kettős játszma sok humoros, illetve feszültségteljes jelenettel gazdagítja a filmet, hogy aztán stílusosan egy álarcosbálon derüljön ki számukra a másik titkolt énje. Ez talán a Batman-filmek legromantikusabb pillanata.


A forgatókönyv ugyan csak nagy vonalakban skicceli fel Selina Kyle átalakulását Macskanővé, de az őt alakító színésznőre Michelle Pfeifferre nem lehet panaszunk. Sebzett szívű, ügyetlen titkárnőként pillanatok alatt lopja be magát a szívünkbe, hogy aztán látva a Macskanő simlis dolgait, újra és újra kénytelenek legyünk átértékelni a hozzá fűződő viszonyunkat. Pfeiffer átlényegül, és mozgásban, viselkedésben, amiben csak tud, a macskákhoz hasonul. Zseniális pillanat, amikor az egymással hadakozó Batman és Pingvin közé szaltózik, a két ellenfél megrökönyödve nézi, ő csak annyit mond, hogy miau, és a háta mögött felrobban a szupermarket. Miután az összes értékemet leadtam a ruhatárban, inkább Anne Hathaway-jel mennék el egy álarcosbálba, de Michelle Pfeiffer az, akinek inkább sikerült megjelenítenie azokat a lényeges tulajdonságokat, amelyek összességükben kiadják a Macskanőt.

- - -

2. Joker (Heath Ledger, A sötét lovag)

Már rögtön a tökéletesen megszerkesztett bankrablós nyitójelenet megelőlegezi, hogy mire is képes Joker, ez az ördögien tehetséges bűnöző. Társai lenézik, őrültnek tartják. Ő azonban könnyedén túljár az eszükön, és ahogy halad előre a bankrablás, ő úgy gyilkolja le őket sorban. Joker azért is különleges karakter, mert nála az őrület nem jár együtt spontaneitással, céltalansággal. Egy sakknagymester előrelátásával tervezi meg a lépéseit. Lehet, hogy a híres ceruzás trükköt vagy a mindig változó történeteket a múltjáról ott helyben rögtönözte, de ezek az aprócska halálos tréfák is mindig tökéletesen illeszkednek a nagy tervbe: káoszt kelteni és aztán azzal szembesíteni Gotham lakóit, köztük Batmant, hogy ők sem jobbak nála.


Heath Ledger tragikus halála felgyorsította ugyan Joker legendává válását, de biztosan állítható, hogy ez a makulátlan alakítás e nélkül a sajnálatos esemény nélkül is elfoglalhatta volna az őt megillető helyet. Maximum kevesebb hisztériával és lassabban történt volna mindez. Mindannyiunkban élnek sztereotípiák, hogyan is néz ki egy őrült gonosztevő a filmvásznon. Heath Ledger ahol csak tudta, kikerülte ezeket a manírokat, és például Jack Nicholson alakításához képest kifejezetten visszafogott a játéka. Apró, de nagyon is meghatározó gesztusokkal operál, a leglehetetlenebb helyeken áll meg a mondat közben, csettintget a nyelvével, megnyalja a szája szélét. Már azzal képes felidegesíteni az embert, ahogy beszél és közben teszi-veszi magát. Ledger tényleg valami egészen rendkívüli és az addig látottakhoz képest példátlan színészi alakítást mutatott be A sötét lovag-ban.

- - -

1. Joker (Jack Nicholson, Batman)

Jogos ezek után a kérdés, hogy akkor miért nem Heath Ledger végzett a lista legelső helyén? Egyszerűen azért, mert a klasszikus őrült főgonosz értelmezések közül, amelyek aagyományaitól Ledger ugye eltért, a mai napig Jack Nicholson Joker-alakítása a csúcs. Magába sűríti és csúcsra járatja a megalomán gonoszokra jellemző összes létező manírt, sóhajt, vigyorog, teátrálisan szomorkodik, dühöng, idiótán vihog, táncol, ellenállhatatlanul udvarol, ha úgy tartja kedve, gyilkol, és ezt átkozottul szórakoztató végignézni. Nála tényleg nem lehet tudni, hogy milyen ocsmányságot fog a következő pillanatban művelni, nincs nagy terv, csak a hullámokban érkező vágy, hogy ideje megint valami gonoszságot művelni. Először Batmant is csak azért akarja eltakarítani az útból, mert sérti az egóját a denevérember népszerűsége.


És még nem említettük a Tim Burton-i fantáziát, amelynek köszönhetően elképesztően hangulatos helyszíneken játszhatja az őrültet Jack Nicholson. Nagyon is sokat hozzátesz a karakterhez, ahogy az embereivel közösen, csupán a hecc kedvéért leamortizálja a gothami múzeum legnagyobb becsben tartott festményeit, de egy sötét, groteszk képet látva megálljt parancsol: "Ez valahogy tetszik nekem, Bob, hagyd békén!" Vagy a végső helyszín, a katedrális harangtornya, ahol úgy keringőzik és bájolog Joker Vicky Vale-lel, hogy közben ügyet sem vet a közeledő Batmanre. Jack Nicholson minden megmozdulásában, ösztönösen ott volt a szüntelenül csak játszani akaró, elmeháborodott bohóc.

+ + + + +

A LEGBÉNÁBBAK

3. Mr. Fagy (Arnold Schwarzenegger, Batman és Robin)

Schwarzeneggernek voltak merésznek tűnő szerepvállalásai (Ovizsaru), amelyekkel aztán bizonyította, hogy van tehetsége a komédiázáshoz. Akár Batman ellenlábasaként is jól működhetett volna, mégsem így történt. Mr. Fagy első feltűnését ugyan még szórakoztatóvá teszi a meglepetés ereje: Schwarzenegger idétlenül kacarászik, ostoba tréfákat ereget ("Tudod, mi pusztította ki a dinoszauruszokat? A jégkorszak!"), és korcsolyapályát csinál Gotham természettudományi múzeumából.


Ezután azonban ő is menthetetlenül belesimul a Batman és Robin borzasztóan alacsony színvonalába: karaktere kínossá, unalmassá és önismétlővé válik. Gyorsan kifárad a karakter a víz különböző halmazállapotaival operáló poénokban ("Engem senki nem tehet hidegre!"). Az sem segít, hogy az eredettörténete is a lehető legtipikusabb: a felesége halálos betegségére keresi a gyógymódot, egy laboratóriumi baleset miatt azonban szörnyeteggé válik.

- - -

2. Bane (Jeep Swenson, Batman és Robin)

Sokszor és sok helyütt leírták már, hogy a Batman és Robin egy debil gyerekfilm szintjére aljasította a denevérember mítoszát. A helyzet sajnos még ennél is borzasztóbb, a film készítői valószínűleg olyan szedett-vedett tömegnek képzelhették a közönséget, amely képes nevetni egy két lábon járó, hörgő izomtömegen. Bane karakterét megtisztították mindentől, ami a képregényekben izgalmassá tette. Ami maradt, az egy öntudatlan, gombnyomásra működő gyilkológép, amit valami rejtélyes oknál fogva szuperkatonának neveznek. Pedig az hinné az ember, hogy egy laboratóriumi körülmények között kikísérletezett Übermenschnél az a cél, hogy nemcsak erőben, hanem intelligenciában is embertársai felé tornyosuljon.


Bane-t gyakorlatilag bárki eljátszhatta volna, aki kellően kimunkált izomzattal rendelkezik, hiszen a figura arcát a film teljes játékidejében maszk fedi, ráadásul alig szólal meg. A szuperkatona luchador maszkját végül egy 40 éves expankrátor, Jeep Swenson húzta magára, aki a Batman és Robin bemutatója után két hónappal szívelégtelenségben meghalt.

- - -

1. Rébusz és Kétarc (Jim Carrey és Tommy Lee Jones, Mindörökké Batman)

A Batman-filmek legbénább gonosztevőit azonban nem a sorozat leggyengébbik részében, hanem a Mindörökké Batman-ben találjuk. Alapvető elvárás, hogy ha egy filmben két fő antagonista is szerepel, akkor azok eltérő mentalitású emberek legyenek, és egymást kiegészítve harcoljanak a közös célért, a jó legyőzéséért. Jim Carrey és Tommy Lee Jones neve a stáblistán ezt ígéri. Ennek ellenére két hervasztóan jellegtelen és lényegi dolgokban nem különböző főgonoszt kapunk. Ezért is lehet, hogy velük kapcsolatban csupán egyetlen izgalmas kérdés vetül fel a film során: vajon melyikük tud mániákusabban nevetni? Jim Carrey még azt a bravúrt is véghez viszi, hogy azelőtt válik kibírhatatlanul idegesítővé, mielőtt álarcos gonosztevővé válna. Már az első percben megérdemelt volna egy józanító pofont, talán akkor még menthető lett volna Rébusz figurája. Vagy mégsem, mert nincs az a színészlegenda, aki egy kérdőjelekkel tarkított, zöld pizsamában képes meggyőzően alakítani egy gonosztevőt.


Tommy Lee Jones az Úszó erőd-ben ugyan bizonyította, hogy tud ő egyszerre félelmetes és szórakoztató gazember lenni, de az itt bemutatott alakítása humortalan és gyalázatosan túljátszott. Az arca bal oldalára felapplikált maszknak pedig végképp semmi keresnivalója egy szuperprodukcióban. Úgy néz ki, mintha egy búcsúban lőtte volna. Carrey és Jones együttes erővel, nagyokat vihogva húzzák le a Mindörökké Batman-t a majdnem nézhetetlen kategóriába.

Nézd meg premier előtt!
Most
Top 12 óra
Ajánlat
Ajánlat
Ajánlat