Vágólapra másolva!
Dzsafar Panahi (A fehér léggömb, Pályán kívül) iráni filmrendezőt alkotásai miatt korábban bebörtönözték, húsz évre eltiltották a filmkészítéstől, és az országot sem hagyhatja el. A bátor rendező ennek ellenére fogta magát, és egy műszerfalra szerelt kamerával mosolyogva leforgatta az Arany Medve-díjas, egyszerre vicces, szeretetreméltó és felemelő Taxit. 
Vágólapra másolva!

Panahi filmjében taxisofőrként rója a teheráni utcákat, és imádnivalón lepcses szájú iskolás unokahúgától kezdve, a babonás, aranyhalakat szállító idős asszonyokig furikázza a helyi lakosokat. Természetesen egyáltalán nem véletlen, hogy mikor, ki, és mennyi ideig utazik a filmrendezővel, ahogy az sem, hogy eközben miről beszélgetnek.

Van itt ügyeskedő, betiltott amerikai filmeket árusító nepper, aki haverkodni kezd a rendezővel, mert az üzlete felvirágoztatását látja benne. Egy őrjöngve síró nő, akinek épp elütötték a férjét, és aki komikus módon csak akkor hagyja abba a jajveszékelést, amikor azon ügyeskedik, hogy kitaláljon valamit, mert férje halála esetén a törvények szerint ő semmit sem örökölhet és a házukból is kiteszik.

Taxisofőrként rója a teheráni utcákat - Taxi Forrás: Titanic Filmfesztivál

A rendező leghosszabban iskolás unokahúgát furikázza, aki imádnivalón vagány, szemtelen, és majd kicsattan az élettől. A kislány azt a házi feladatot kapja, hogy készítsen kisfilmet, ám a tanára szerint az a legfontosabb, hogy a cenzúra szabályainak megfeleljen. Amikor nagybátyja magára hagyja a filmező kislányt, rögtön példát kapunk arra is, hogyan lehetetleníti el a cenzúra az őszinte alkotást.

Panahi tökéletes ritmusban váltogatja az utasait és a sztorikat, és miközben sokszor kifejezetten humoros, és remekül szórakoztat, észrevétlenül olyan súlyos témákat villant fel, mint az Iránban gyakori kivégzések, bebörtönzések, a nők jogainak semmibevétele és a szigorú cenzúra. Azonban olyan ügyesen rakja össze az anyagát, hogy mindenféle didaktikus szájbarágás nélkül egyszerűen csak láthatóvá és átélhetővé válnak a problémák.

A film főszereplője azonban egyértelműen az önmagát taxisnak álcázó rendező, aki láthatóan jól szórakozik, és végig kedvesen, jó kedéllyel és nyugodtan igazgatja a történetet. Őt figyeljük, róla akarjuk megtudni, hogy miért nem omlik össze, miért nem csapkod dühében, mikor folyamatosan ellehetetlenítik az életét és a munkáját, és bármikor börtönbe csukhatják. Vajon mitől olyan bátor, hogy szabadsága kockáztatásával is filmet forgat?

Miért nem omlik össze, miért nem csapkod dühében? - Taxi Forrás: Titanic Filmfesztivál

A válasz pedig mindenféle erőltetett pátosz nélkül, a történetekből és Panahinak az eseményekre adott reakcióiból rajzolódik ki. Hiába akarják mindenáron elhallgattatni, mert a hivatása, a filmezés, a filmek, és az ország lakosai iránt érzett tisztelete, szeretete és elkötelezettsége miatt egyszerűen nem adhatja fel. Azonban azt is hamar egyértelművé teszi, hogy nincs egyedül. A Taxi nem csak az ő története, hanem mindenkié, aki hozzá hasonlóan nem hagyja magát megtörni, és nem hajlandó feladni a meggyőződését, a hitét és a lelkesedését.

- - - - - - - - - - - - - -

A Taxi című filmet még egyszer el lehet kapni a Titanicon: április 18-án, szombaton este héttől a budapesti Toldi moziban.