Drogos prostituáltak rendőröket gyilkolnak Amerikában

Apacserőd Bronxban

Kábítószer, rendőri visszaélés és korrupció: Paul Newman méltatlanul elfeledett remekműve, az Apacserőd Bronxban kíméletlen képet fest az amerikai igazságszolgáltatásról és az integráció csődjéről. Az 1981-es mestermű az HBO Maxon tekinthető meg.

15 percre Manhattantől van egy környék, ahová még a zsaruk sem mernek belépni

– olvasható a szlogen a film angol plakátján és már az első jelenetben illusztrálják, miről is van szó, amikor egy drogos prostituált odavonaglik egy rendőrautóhoz, majd lelövi a benne ülő két járőrt. Az indítéka nem derül ki, valószínűleg csak a hatóságok iránti ellenszenve hajtja, illetve az, hogy tudja, büntetlenül megteheti, mert az egyenruhások teljesen tehetetlenek ezeken az utcákon.

Itt szolgál Murphy, aki éppen olyan közhelyes zsarukarakter, mint a neve: miután egy befolyásos bűnözővel ujjat húzott, lefokozták, kiábrándult a munkájából, a szájában folyamatosan ott lóg a cigaretta, esténként meg olcsó bárokban vedelve ereszti ki magából a gőzt.

Paul Newman drámai alakításában azonban mégis hihető és végtelenül átélhető figura, aki minden egyes ráncában és arcrezdülésében magában hordozza a tragédiáját.

Apacserőd Bronxban Forrás: HBO Max

Az Apacserőd Bronxban (másik magyar címén: A Bronx-erőd) a nyolcvanas évek egyik legkiválóbb és leginkább alulértékelt bűnügyi filmje, amelyet viszonylag kevesen ismernek és bemutatásakor az amerikai közönség nem is kedvelte túlzottan. Ennek egyszerűen megmagyarázható oka van, az alkotás a finálé egy apró momentumát leszámítva semmi reményt nem kínál a nézőnek, sorstragédiák sorozatán vezet végig, árasztja magából azt a fajta nihilizmust, amely korábban a Taxisofőr-t vagy a Francia kapcsolat-ot jellemezte. Csak míg a hetvenes években jól fogadták ezeket a társadalomkritikus, kilátástalansággal teli alkotásokat, addig pár esztendővel később a diszkógömbökkel tarkított, jóval optimistább korszakban már egészen másra vágytak az emberek.

Ez a film azonban nem a törvénytisztelő állampolgárokról szól, figyelmeztet egy felirat rögtön a legelején és így is van.

A főszereplőt és a szerelmét leszámítva egyetlen pozitív karaktert sem látni a történetben, mindenki lop, csal, drogozik, gyilkol vagy prostituáltakat futtat, de az ellenpólust jelentő rendőrök sem érdemelnek erkölcsi bizonyítványt, a fő konfliktust az jelenti, hogy az egyik zsaru megöl egy ártatlan civilt, majd eltussolja az esetet, de a többi egyenruhás sem sokkal tisztességesebb, végtelenül korruptak és cinkosok egymás visszaéléseivel kapcsolatban.

Murphy fiatal kollégájáról is hamar kiderül, hogy fontosabb számára a lojalitás, mint az igazság, így a korosodó zsarunak ebben az aljas és végtelenül fertőzött, bandaháborúk által sújtott dzsungelben egyedül kell helytállnia, de lényegében teljes mértékben tehetetlen, a bűnügyek felderíthetetlenek, a szemtanúk nem hajlandóak tanúskodni, vagy azért, mert rettegnek a következményekből, vagy azért, mert a környékbeliek – akárcsak a rendőrök – végtelenül összetartanak.

Ugyanez a kilátástalanság jellemzi a szerelmi szálat is. Murphy egy pillanatig megváltást remél, amikor megismer egy jólelkű nővért, aztán csakhamar kiderül, a lány – akárcsak a legtöbb kórházi dolgozó – ugyanúgy drogozik, mint az utcagyerekek. Amerikai szociológiai diploma kellene ahhoz, hogy megállapítsuk, ez a társadalomkép mennyire számított valósnak akkor, mindenesetre a film tálalása rendkívül hitelesnek érződik.

Apacserőd Bronxban Forrás: HBO Max

Daniel Petrie rendező stílusa leginkább Michael Mann azonos évben bemutatott Az erőszak utcái című krimijét idézi: elképesztően erős az atmoszférateremtés tekintetében, az akciójelenetek magabiztosak és izgalmasak, amikor pedig erőszakábrázolásra kerül sor, kíméletlen. Érdekes, hogy a direktor később teljesen más műfajokban gondolkozott, olyan vígjátékokat és családi filmeket rendezett, mint a Selyemgubó 2. - A visszatérés vagy az 1994-es Lassie.

Szintén érdekes az alkotásban Pam Grier feltűnése: a színésznő igazi szexszimbólumnak számított a hetvenes években, olyan blaxploitationekkel – azaz fekete közönséget megcélzó másodvonalbeli alkotásokkal – vált ikonná egy szubkultúra számára, mint a Coffy vagy a Foxy Brown, és az egyik első női akciósztár volt, aki nem csak a fizikumát, de a szexuális kisugárzását is kiaknázta. A hetvenes évek végén azonban el akart távolodni mindettől, drámai szerepekre áhítozott, ezért is különös, hogy ebben az alkotásban mégis egy lenge öltözetével az áldozatait elcsábító gyilkos és kábítószerfüggő prostituáltként láthatjuk. Grier vágya egyébként 1997-ben teljesült, amikor Quentin Tarantino felkérte a Jackie Brown főszerepére, amelyben elképesztő alakítást nyújtott, a pályáját azonban nem rehabilitálta mindez, azóta többnyire ócska produkciók mellékkaraktereiként láthattuk.

És bár az Apacserőd Bronxban esetében is alig tűnik fel a vásznon, mégis az alkotás legemlékezetesebb pillanatainak jelentős részei hozzá köthetőek, néhány szóval és mozdulattal megfogalmazza azt a romlottságot, erkölcstelenséget és reménytelenséget, azt a csupa nagybetűs nihilt, ami az egész filmet jellemzi.