Gyilkos állatbábukra buknak az amerikai tinilányok

Öt éjjel Freddy pizzázójában

Megszokhattuk már, hogy számítógépes játékokból nem igazán születnek jó filmek, azonban többnyire legalább meg is buknak a félresikerült adaptációk a kasszáknál. Nos, az Öt éjjel Freddy pizzázójában esetében nem ez történt: hiába lett végtelenül gyenge és hatástalan, az év legnagyobb horrorsikerévé vált.

Scott Cawthon lényegében az amerikai álom megtestesítője: gyerekkora óta számítógépes játékokat készített, de a siker csak nem jött el, filléreket keresett, a családját sem tudta eltartani, majd hirtelen egy végtelenül egyszerű, de annál zseniálisabb ötlet pattant ki a fejéből.

A 2014-ben kiadott Five Nights At Freddy's szimplább alapkoncepcióra nem is épülhetett volna: a játékos egy bezárt pizzériában dolgozó éjszakai őr szerepébe csöppen, a kísérteties helyen pedig az egykor gyermekek szórakoztatására szolgáló robotállatok minden este felélednek és vadászni indulnak a sötét, elhagyatott épületben. A nyomasztó és klausztrofób hangulatot ráadásul a végletekig gerjesztette a játékban, hogy a karakterrel nem lehetett szabadon mozogni, végig a portásfülkében ülve, kamerákon keresztül kell szemlélni, ahogyan a lények egyre közelebb férkőznek az éjjeli őrhöz, és az egyetlen eszköz ellenük az, ha a játékos a megfelelő pillanatban bezárja előttük az ajtót. Azonban nem lehetett egész éjjel zárva tartani az ajtókat, mert – lássuk be, nem túl logikus módon – akkumulátorral működtek, és bezárt állapotban fogyasztották a legtöbb áramot, így csak a gépszörnyek mozgásának pontos megfigyelésével, és a játékos gyors reflexeinek segítségével élhette túl a főhős a támadásokat. És ha mindez nem lenne elég feszült, ha a játékos elszúrta, az őr brutális jump scare kíséretében halt meg.

Öt éjjel Freddy pizzázójában Forrás: UIP-Duna Film

A Youtube-on élvezetes is nézegetni azokat a videókat, amelyekben a játékosok ordítva, a fülhallgatót elhajítva rémüldöznek, részben ezeknek a felvételeknek köszönhető az, hogy a mindössze kétszáz megabite-os program óriási siker lett, azóta is sorra készülnek hozzá a folytatások a mai napig.

Mindennek tükrében természetesen elkerülhetetlen volt, hogy filmes adaptáció készüljön a játékból, a horrorokra szakosodott stúdió, a Blumhouse Productionsnak egyébként is az a specialitása, hogy – ahogyan az az alapanyagul szolgáló játékról is elmondható – alacsony költségvetésből hatalmasat kaszálnak. Így történt ez most is, az Öt éjjel Freddy pizzázójában mindössze 20 millió dolláros büdzséből készült, mindennek már az első hétvégén a négyszeresét gyűjtötte össze csak Észak-Amerikában, ráadásul úgy, hogy a mozis premierrel egy időben odaát streamingen is elérhetővé vált.

Öt éjjel Freddy pizzázójában Forrás: UIP-Duna Film

A siker hazánkban sem maradt el, néhány nap alatt kilencvenezren váltották rá jegyet, a közösségi médiában olyat is lehetett olvasni, hogy sokan az állatkaraktereknek beöltözve ültek be a terembe, karneváli (vagy a premier dátumát illetően: halloweeni) hangulatot teremtve, azaz már-már hisztérikus rajongás veszi körbe a filmet.

És jó lenne most azt írni, hogy méltán, de sajnos a siker ezúttal sem a minőség fokmérője, sőt, amilyen brutálisan ijesztő volt a játék, annyira hatástalan lett a feldolgozás.

Az érhető, hogy a fiatal közönségréteget célozták meg a készítők, és mindent megtettek azért, hogy beleférjenek Amerikában a PG-13-as, azaz a tizenhárom éven felüliek számára szabadon látogatható korhatár-besorolásba. Ugyanis a tengerentúlon – és a statisztikák szerint ez Európáról is hasonlóképpen elmondható – a horrorokra legnagyobb részt a tinédzser lányok váltanak jegyet, ezért a stúdiók mindent megtesznek azért, nehogy a cenzorok szigora lecsapjon, és a célközönség a mozitermeken kívül ragadjon.

Az amerikai korhatár-besorolás pedig nagyon pragmatikusan (és igencsak primitíven) működik, csak az olyan aspektusokat veszik figyelembe, amelyek mérhetőek: mások mellett a szexet, a meztelenséget, a káromkodást, a vért vagy a függőséget kiváltó szerek megjelenését, holott azt, hogy az adott film mennyire nyomasztó vagy félelmetes, nem lehet számszerűsíteni. Miként a jump scare-ek hatásfokát sem lehet mérni, de ennek ellenére sincs az alkotásnak egyetlen olyan pillanata sem, amely megemelné a pulzust. A forgatókönyvírók ugyanis elvetették a játék minimalizmusát, és hatalmas hangsúlyt fektettek egy ócska dráma kibontására.

Öt éjjel Freddy pizzázójában Forrás: UIP-Duna Film

A filmben a főszereplő testvérét kiskorában elrabolták, soha nem került elő, mindez pedig a mai napig kísérti. És mindenhol rémeket vizionál, így amikor egy plázában meglátja, hogy egy kislányt ráncigál egy férfi, alaposan elveri az illetőt, majd kiderül, hogy a gyerek édesapját hagyta helyben. Az eset után jelentős hátránnyal indul a munkaközvetítőnél – ami esetünkben egy dohos iroda –, végül azonban felkínálják neki a címbeli, régen bezárt pizzériában az éjjeli őri állást, az étteremben pedig hamar kiderül, a látszólag némán porosodó robotállatok előszeretettel kóricálnak az épületben áldozatokra lesve.

A film legnagyobb erénye a fanservice-ben, azaz a rajongók kiszolgálásában rejlik. A horrorisztikus lények épp úgy néznek ki, mint a játékban, ugyanúgy mozognak, ugyanolyan hangokat adnak ki, és a helyszínt is az alapanyaghoz hűen, részletekbe menően dolgozták ki.

Mindez rengeteg kellemes percet okoz azok számára, akik annak idején a számítógép előtt rémüldöztek, ellenben az alkotás annál értelmezhetetlenebb lehet háttérismeretek nélkül. A történet ugyanis végtelenül egyszerű, nem bírja el a közel kétórás játékidőt, annak ellenére sem, hogy karakterdrámával cicomázták, viszont mivel horrorról van szó, a legnagyobb kudarcot az ijesztgetések folyamatos besülése jelenti.

A producerek azonban a bevételi mutatókat figyelve a pezsgőt kortyolgatják, és az említett negatívumokat pozitív tanulságként vonják le, elvégre üzleti szempontból bejöttek a számításaik. Így aligha várható, hogy a garantáltan érkező folytatások esetében változtatnak a recepten, és merészebbek lesznek. Aki éjjeli őrként kockázatmentesen rémüldözni szeretne, az továbbra is a játékra számíthat.