Erre nem sokan számítottak: itt az Ehrengard - Egy csábítás története!

Ehrengard - Egy csábítás története

Mióta a Netflix nemcsak kínálja, de gyártja is a filmeket, igyekszik magához csábítani egy-egy nemzetközi hírnevű, lehetőleg Oscar-nyertes rendezőt (vagy olyat, aki Oscar-díjas filmet rendezett, esetleg írt). A teljesség igénye nélkül ilyen Martin Scorsese, a Coen testvérek, Guillermo del Toro, Alfonso Cuarón, Alejandro Gonzales Iñárritu, Steven Soderbergh, Noah Baumbach, Aaron Sorkin vagy Jane Campion. És ilyen a dán Bille August is, aki Karen Blixen utolsó elbeszéléséből a Netflix jóvoltából készített könnyed kosztümös romantikus komédiát.

A sokat kritizált, produkciós vállalatként a fesztiválszereplésekért és Oscar-gálákért komoly harcot vívó (utóbbi esetében: 2014 óta 56 film 132 jelölésből 22 díjat "produkáló") Netflix nem rejti véka alá: a neves rendezők (legtöbbször nagy múltú stúdiók által elutasított "szerelemprojektjei") számára adott gyártási lehetőséggel saját, vezető (és a mozipiaccal is versengő) streaming-pozícióját kívánja bebetonozni.

Reklám és csak mellékesen a művészet presztizs-értékű pártolása – ez a fordított sorrend egyébként is régi hollywoodi hagyomány, ahogy a Netflix minőségi mutatója (vagyis hogy a mintegy ezer saját gyártású játékfilm töredéke adja a minőséget, a többi osztozik a középszeren és a gagyin) sem feltétlenül rosszabb a patinás amerikai stúdiókénál (az önigazolás mindkét oldalon a feltörekvő tehetségek kis költségvetésű támogatásában keresendő, a "küldetéstudat" pedig a rétegtémák felülreprezentálásában).

Ehrengard - Egy csábítás története Forrás: Netflix

A Hódító Pelle (1987) című alkotásával a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díját, illetve a cannes-i Arany Pálma-díjat elnyerő, illetve az Ingmar Bergman (saját szülei házasságát megörökítő) forgatókönyvéből készült Legjobb szándékok című filmjével ugyancsak Arany Pálma-díjas (ezzel a kétszeres cannes-i fődíjas kevesek, összesen 9 alkotó között szereplő) Bille August a legújabb nemzetközi húzónév a Netflix számára, még akkor is, ha a 74 éves skandináv rendező neve a közel 250 millió streaming-előfizetőből csak keveseknek cseng ismerősen. És nincs ez másként a film irodalmi alapanyagául szolgáló, azonos című elbeszélés, az Ehrengard – Egy csábítás története szerzője, Karen Blixen esetében sem – holott a (házassága révén) dán bárónő regényeiből két Oscar-díjas film (Távol Afrikától, Babette lakomája) is született.

Tehát a Netflix elsősorban előfizetőinek (dán, skandináv, esetleg európai) cinephile keveseit célozta meg August filmjével, és persze – fentiekből következően – az újabb Oscar-szezont, bár a díjakra kevés az esély, leszámítva a II. Margit dán királynő által tervezett lenyűgöző kosztümöket és díszleteket (ami önmagában kuriózum, még akkor is, ha a képzett művész dán uralkodónak nem ez az első ilyen munkája). Félreértés ne essék: ahogy az alapmű, úgy August filmje is elegáns, az illúziót a valósággal egybefűző, könnyed mese a csábításról és a művészi látásmódról.

Bille August és II. Margit dán királynő az Ehrengard látványterveivel Forrás: Netflix

Ám míg az 1962-ben, 77 éves korában meghalt Blixen élete utolsó (a mintegy Choderlos de Laclos 18. századi levélregényét, a Veszedelmes viszonyokat kilúgozó) elbeszélésében az irodalmi stílbravúr kárpótolta az olvasót, hogy a csábítás és alkotás természetére vonatkozó álromantikus gondolatok épp csak a felszínt kapargatják, addig a filmváltozat leginkább egy rutinos mester késői adaptációs ujjgyakorlata, amelyben látszólag az érdekelte a leginkább, hogy miként tudná képeskönyv-látvánnyá alakítani Blixen körmönfont mondatait, betartva a producerek által előírt másfél órás játékidő-keretet.

Magamévá tehetném-e valaha is annál teljesebb mértékben, mint hogy megragadom és megörökítem a vásznamon ifjú testének minden vonalát és árnyát, hogy a világon senki se választhasson el bennünket soha, de soha többé?

– írja levelében a festő Cazotte (Mikkel Boe Følsgaard) az őt korábban az örökösödési lánc érdekében kerítési feladattal megbízó, majd a címszereplő, állhatatos udvarhölgy Ehrengard (Alice Esther Bier Zandén) tisztességére fogadó Nagyhercegnőnek (Sidse Babett Knudsen ), a fiktív 18. századi birodalom, Babenhausen uralkodónőjének, hogyan festi meg vágya tárgyát, annak tudta nélkül.
Csakhogy, amint az már a történet elején kiderül: ahogy a portréfestéshez, úgy a csábításhoz is idő kell. Márpedig August számára a 94 perces játékidő nem bizonyult elegendőnek sem ahhoz, hogy szereplői portréját megfesse, sem ahhoz, hogy a nézőt igazán elcsábítsa (utóbbi az 1982-es filmváltozat rendezőjének, Emidio Greconak sem sikerült igazán).

A remekül induló, rögtön a csábítás ígéretétől felhevített film az első 20 perc, a nem túl bonyolult alaphelyzet felvázolása után fokozatosan veszít izzásából, végül a cselekmény aprócska csavarjai sem mentik a teljes kiégéstől.

Ehrengard - Egy csábítás története (Mikkel Boe Følsgaard) Courtesy of Netflix © 2023 Forrás:Christian Geisnas/Netflix

Igaz, a szinte teljes életművét irodalmi adaptációkra alapozó August legjobb filmjeinek nyersanyaga nem a rövid elbeszélés, hanem a nagyregény, ezekből készítette a Bergmant is lenyűgöző, a látvány líráját a – feszült, jellemzően családi dráma bemutatására szolgáló, – lassan kibontott cselekmény epikájába illesztő filmjeit (Hódító Pelle, Legjobb szándékok, Jeruzsálem), sőt, hollywoodiasabb nagyfilmjei zömét is (Kísértetház, A hó hatalma, A nyomorultak, Éjféli gyors Lisszabonba).

Ha August izgalmas filmet készít, akkor az mindig hosszú. A jó munkához idő kell – tudja ezt Blixen festő hőse, és tudja ezt maga August is, de az Ehrengard mégsem a rendező ars poeticéja, és nem csupán a tőle megszokottnál rövidebbre szabott játékideje miatt. A súlyos családi drámákhoz, nehéz emberi sorsok bemutatásához szokott dán rendező mintha nem tudna mit kezdeni a velejéig ártatlan tündérmesével. Ami nem különösebb baj, az Ehrengard könnyed és ártalmatlan film, csodálatos látvánnyal, szép és jó színészekkel kísért másfél óra könnyű kikapcsolódás, ami garantáltan nem terheli meg a lelket. Ez persze manapság erény is lehetne – épp csak azok csalódhatnak, akik August és Blixen neve miatt mazsolázzák ki a filmet a streaming-kínálatból, ami viszont a Netflix szempontjából cseppet sem melléfogás, hiszen már a dán uralkodót is a művészeik közé sorolhatják.