Micimackó és Malacka felfalta Fülest, rátámadt Róbert Gidára, majd tinilányokat mészárolt
Micimackó: Vér és méz
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Miután tavaly felszabadultak A. A. Milne klasszikus meséjének szerzői jogai és bárki kedve és ízlése szerint dolgozhatja fel azt, a számos huszadrangú horror rendezője, Rhys Frake-Waterfield élt is a lehetőséggel: a Micimackó: Vér és méz-ben szadista gyilkológépként jelenik meg az eredetileg szeretnivaló medve. Felesleges volt meggyalázni az eredeti történetet, mert Vér és méz valószínűleg a legrosszabb film, amelyet az utóbbi években mozikban láthattunk.
Van egy jelenet az 1995-ös A texasi láncfűrészes gyilkos visszatér-ben, amelyben Renée Zellweger karakterét leüti és foglyul ejti az őrült család és amikor a nő magához tér, nem az az első dolga, hogy megpróbáljon elmenekülni vagy felvegye a harcot, hanem kétségbeesetten konstatálja, hogy elvesztette fél pár cipőjét. Akkor azt hittük, ez minden idők talán legostobább filmes pillanata, de a Micimackó: Vér és méz rendezője, forgatókönyvírója és producere, Rhys Frake-Waterfield valószínűleg megkérte a ChatGPT-t, hogy kreáljon számára random hasonlóképpen buta jeleneteket, majd összefűzte azokat egy egész estés filmmé.
Pedig
az alapötlet akár zseniális is lehetne: miután A.A. Milne klasszikus gyerekkönyvének szerzői jogai megszűntek és megnyílt a lehetőség, hogy mindenki a saját szájíze szerint adaptálhassa az aranyos karaktereket, a számtalan ócska, B-kategóriás horror rendezője, Frake-Waterfield úgy döntött, mészárlást rendez a Százholdas pagonyban.
A történetben Róbert Gida egyetemre megy, a magára maradt gyermekkori barátai, Micimackó és Malacka pedig éhezni kezd, ezért megeszik Fülest, majd bosszút forralnak nem csupán a fiú, hanem általánosságban az emberek ellen, így legyilkolnak mindenkit, aki az erdőbe téved. Így amikor Róbert Gida öt év után visszatér a pagonyba, hogy bemutassa menyasszonyát az állatkáknak, azok pacsi helyett azon nyomban megfojtják a szerelmét, a srácot pedig kikötözik és válogatott eszközökkel kínozni kezdik. Közben bulizni vágyó tinilányok is érkeznek az erdőbe, akiket szintén sorra lemészárolnak a mesehősök.
A produkció filléres, mindössze százezer dolláros költségvetésből készült, animációra nem volt pénz, így Micimackót és Malackát két tagbaszakadt, műanyag állatmaszkot viselő férfi alakítja. Az olcsóság azonban nem lenne probléma, ha érezni lehetne, hogy értelmesen készült a film, azonban a forgatókönyv és a kivitelezés olyannyira slendrián, hogy a kreativitás szikráját sem érezni raja. Frake-Waterfield szemlátomást nem egy okos alkotó, maximum egy ügyes vállalkozó, akinek szikrányi humorérzéke sincs. Miként valószínűleg a legkisebb szándék sem volt meg benne arra vonatkozóan, hogy a maga B-kategóriás módján egy élvezetes filmet készítsen.
Azt megszoktuk a slasherekben, hogy a szereplők ostobán viselkednek, a Micimackó: Vér és méz leendő áldozatai azonban felülírják butaságban a sok éves átlagot. Jól illusztrálja ezt az a jelenet, amelyben az egyik lány otthagyja a barátnőit és kimegy egyedül jakuzzizni a kertbe, szexi szelfiket készít, majd amikor az egyik képen meglátja, hogy a háttérben a Malacka lesi, esze ágában sincs bemenekülni a házba, hanem úgy dönt, egy perverz kukkoló nem ronthatja el a szórakozását és tovább pezsgőzik a kádban; ki is végzik csakhamar. Amikor pedig a barátnői megtalálják a holttestét, majd meglátják, hogy a ház ablakára valaki vérrel felírta, hogy tűnjenek el onnan, akkor természetesen nem így tesznek: inkább bezárkóznak, majd különválnak az épületben, amelybe már rég behatolt a két vérengző fenevad.
És a filmnek minden egyes jelenete hasonlóképpen ostoba, a karaktereknek pedig nincs egyetlen olyan mondatuk, amelyet a való életben, egy valódi ember kiejtene a száján. És még kreatív gyilkosságokat is hiába várunk, az alkotók nem csak pénz-, de ötlethiányban is szenvedtek, így a nyers brutalitásra helyezték a hangsúlyt szellemes megoldások helyett, a végtelenül gagyi trükkök miatt azonban mindegyik mészárlás mosolyt keltőre sikerült.
És ha nem is szándékoltan, de
kifejezetten vicces, ahogyan végtelenül primitív és ízléstelen módon találkozik a filmben a szexizmus és az LMBTQ. Az egyik jelenetben leszakad egy lány ruhája, miközben meggyilkolják és kivillannak a mellei, pár másodperccel később két barátnőjéről kiderül, hogy egy párt alkotnak – ez azonban semmi jelentőséget nem nyer a későbbiekben –, majd snitt, és egy bikinis lányt láthatunk zenére vonaglani.
Vannak olyan horrorok, amelyek annyira rosszak, hogy már jók, de a Micimackó sajnos szimplán kegyetlenül ócska. Egy olyan filmről van szó, amelyről lehetetlen egy pozitív szót ejteni, a rendező azonban valószínűleg röhög a markába, mert bár a produkció mindössze nevetségesen kevés, három és fél millió dolláros összeget termelt eddig világszerte, ez már így is harmincötszörös haszon a százezer dolláros költségvetéshez képest. Be is jelentette a folytatást, valamint a rendező már elkezdte a Pán Péter horrorváltozatának készítését is.
Azonban, aki egy valóban szórakoztató B-kategóriás slasherre vágyik, jobban teszi, ha egy másik mackóra vált jegyet: a múlt héten bemutatott Kokainmedve bár szintén nem filmművészeti mestermű, de ezerszer szórakoztatóbb.