Tom Cruise egy csoda volt, de a Jurassic World dinoszauruszai bődületesen ostobák
Jurassic World: Világuralom
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Tom Cruise néhány hete visszahozta Hollywood hőskorának szellemét a mozikba, most azonban Colin Trevorrow rendező eloszlatta a tömegfilm újjászületését illető reményeket. A Jurassic World: Világuralom nemcsak a franchise legrosszabb darabja, de minden egyesül benne, amiért utálni lehet a kortárs tömegprodukciókat.
Steven Spielberg Jurassic Park-ja annak idején maga volt a tökéletes nyári blockbuster: egyszerre izgalmas, vicces, lendületes és hatalmas szíve van. És nem mellesleg a forradalmi trükkjeivel is bevonult a filmtörténetbe: a dinoszauruszok hol ámultba ejtően, hol félelmetesen festettek a vásznon, nem véletlenül hódította meg a produkció az őslényekért egyébként is rajongó kisiskolások milliót; ha valaki a megfelelő életkorban találkozott vele, szinte biztosan egy életre filmrajongóvá vált.
És ha nem tegnap láttuk utoljára, könnyen becsaphat az emlékezetünk és az lehet az érzésünk, mintha a játékidő nagy részében a szereplők dinoszauruszok elől menekülnének. Azonban szó sincs erről, a két óra alatt alig tizenöt percen keresztül szerepelnek az ősi, újraélesztett vadállatok a filmben. Jól mutatja mindez Spielberg zsenijét: ritkán bukkantak fel a szörnyetegek, amikor azonban igen, akkor felejthetetlenül hatásosan.
Márpedig ez az a mértéktartás és kreativitás, ami teljesen kiveszett a kortárs hollywoodi produkcióból.
Ennek a folyamatnak az egyik állatorvosi lova éppen a Jurrasic Park-franchise-t 2015-ben újraindító Jurrasic World volt, amelyből hiányzott mindaz a szellemesség, gyermeki báj és játékosság, amely Spielberg klasszikusát naggyá tette. Helyette az egyetlen alkotói koncepciót kizárólag az jelentette, hogy a film legyen minél hangosabb és látványosabb: teletűzdelték a produkciót ormótlan, számítógépes effektekkel megalkotott dinoszauruszokkal, a karakterek megírásával pedig egy percig sem vesződtek.
Sőt, a főszerepet is két igazi antitalentumra osztották: Chris Pratt és Bryce Dallas Howard nyilvánvalóan a külsejével és nem a tehetségével hívta fel magára a casting során a figyelmét. Két nagyon rossz színész magyarul.
Emellett a Jurassic World dramaturgiájában (már ha nem abszurd dramaturgiáról beszélni egy ilyen filmnél) látványosan az első Jurassic Park-ot követte, azaz a történetbe sem fektettek semmiféle kreativitást, egyszerűen csak újrahasznosítottak. Mégis sikerült alulmúlni a 2015-ös filmet, mert a A bukott birodalom alcímet viselő folytatás már egyenesen Michael Bay Transformers-filmjeit idézte, génmanipulált őslényekkel és egyéb marhaságokkal.
Mindezek ellenére, akár egy naiv kisgyerek, bíztunk az újabb részben, hiszen a beharangozók, előzetesek egy teljesen új irányvonalat ígértek. Az előző etap végén a dinoszauruszok elszabadultak a világban, így a széria történetében most először nem egy szigetre korlátozódik a cselekmény, hanem az egész Föld a gigászok játékterévé vált, az őslények úgy terrorizálják az embereket a nagyvárosokban, mint a fészküket óvó varjak a járókelőket a Jászai Mari tér környékén.
Az alapkoncepcióban rejlő szabadsággal azonban semmit sem tudtak kezdeni az alkotók. Azon kívül persze, hogy
akárcsak egy Tom és Jerry epizódban, teletűzdelték a filmet olyan unalmas és önismétlő akciójelenetekkel, amelyekben a szereplők olyan hatalmas dinoszauruszok elől menekülnek, amelyek állkapcsa mindig egyetlen centire csukódik össze mögöttük.
Pedig a nosztalgia kedvéért összetrombitálták az 1993-as klasszikus színészeit: Sam Neil, Jeff Goldblum és Laura Dern egyaránt visszatérnek, de esélyük sincs kibontakozni ebben a kaotikus filmben. Ráadásul a történet szerint egy mutáns sáskajárás ügyében nyomoznak.
Nehéz elképzelni, hogy tudatmódosító használata nélkül miként jutott a forgatókönyvírók eszébe ez az ötlet és miért gondolták, hogy a nézők nagy méretű kártevő bogarakra kíváncsiak éppen egy őslények által uralta világban.
Megállapítható, hogy Colin Trevorrow egy kifejezetten tehetségtelen rendező. Pedig a pályája elején cseppet sem tűnt annak és kifejezetten kellemetlen kritizálni is, mert amikor tíz évvel ezelőtt, a legelső nagyjátékfilmjével, a Kockázatos túra című szellemes, kisköltségvetésű sci-fivel Miskolcon járt a Cinefest Nemzetközi Filmfesztiválon, egy végtelenül szerény és közvetlen embert ismerhettünk meg, aki vidáman elsörözött közönségével a helyi kocsmában a vetítés után.
Ha azonban hozzávágnak több száz millió dollárt, képtelen mit kezdeni vele, és mint bolond a lisztet, úgy szórja el a pénzt ostobábbnál ostobább ötletekre.
A hangos akciójelenetek pedig még azt is megakadályozzák, hogy egy kellemeset szunyókáljunk a moziban.