Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
- Az 1957-ben játszódó A vizsga (2011) után másodszor is kémfilmet írtál, de ez már a kádári diktatúrába vezet, amit a puhuló rendszer idejeként is szoktak emlegetni. Hogy látod te ezt az időszakot?
- Sokat foglalkoztam ezzel az időszakkal és rá kellett jönnöm, hogy amire sokan úgy emlékeznek, mint a kedves gulyáskommunizmusra, az valójában egy elég kemény diktatúra volt. Az életünkre máig is hatással van a Kádár-korszak. Intő jelek lehetnek számunkra, hogy ne ismétlődhessen meg sohasem. Aki Mező Gábor könyveit elolvassa, annak nem kérdés, hogy
a nyolcvanas évek, a rendszerváltás előtti időszak is igen kegyetlen diktatúraként működött itthon.
Mező Gábor tudományos pontossággal megy utána olyan „szent teheneknek", amiknek mások eddig nem, ezzel pedig új fénytörésbe helyezi a korszakot.
- Hogy foglalnád össze a sajátosságát a kádári diktatúrának?
- Jó narratívaképző képessége volt és nagyon jó urambátyám kapcsolatot tartott fent a médiájával, filmeseivel, akik gyorsan segítettek feledtetni, hogy megtorlás volt 1956 után, és Kádár János bábkormányzóként került Magyarország élére. Embereket ölt meg kemény megtorlással:
háromszáz emberi élet szárad a lelkén, és ki tudja hány olyan élet, amelyet megnyomorítottak, B-listáztak, ellehetetlenítettek. Én is könnyedebbnek láttam a Rákosi-rendszerrel összevetve, de kegyetlen időszak volt.
Sokaknak, akik akkor voltak fiatalok a Kádár-rendszer közepén, átitatódik az emlékezetük azzal, hogy sütött a nap, volt megélhetés vagy valami minimum amiből mindenki megélt, rövid szoknyában jártak a lányok. Az anyagi biztonság annyit jelentett, hogy a béka ülepének a legaljáról el lehetett jutni a béka ülepéig. A rendszerváltáskor azzal szembesült az új kormány, hogy mindent hitelekből finanszírozott Kádár, azért, hogy némileg elcsendesítse a magyar társadalmat 1956 után, ezzel biztosítva a rendszer számára, hogy nehogy még egyszer előfordulhasson a forradalom. Magyarországnak a szankciók kijátszásában is kitüntetett szerepe volt: amikor Kelet és Nyugat azt mondta, hogy hidegháború van, nem kereskedünk egymással, akkor rajtunk keresztül végezték az import-export kijátszását. Azért adtak az országnak a táboron belül szabadabb jogállást, mert szabadon lehetett „pénzezni" és ebben a nép volt a legutolsó szempont.
- A vizsga az 1957-es megtorlással foglalkozik, pontosan 1957 karácsonyát dolgozza fel, A játszma pedig hat évvel később 1963-ban játszódik. Miért pont akkor?
- Egy újjászerveződő időszakot látunk a politikában: 1963 Magyarországa, amikor Kádár széke meginog, hiszen Hruscsov széke is billeg. Úgy működik a rendszer, mint egy multicég, a központból figyelik, hogy ki kinek az embere és ha a főnök pozíciója bizonytalanná válik, dől vele a többi embere is. Óriási lökdösődés van ebben az időben a nagypolitikában: jön Brezsnyev, és akkor az a kérdés, hogy ő megtartja-e Kádárt vagy sem. 1963- ban átszervezik a titkosszolgálatot: akkor jön létre a III/III. is, addig átmeneti állapot van 1957 után. Én meg visszatérek a karakterek életébe, akiket 1957 után otthagytunk: a Kulka János, Hámori Gabi és Nagy Zsolt alakította színészek életébe.
Újabb fordulatos kémjátszma veszi kezdetét, ami megint sokat el fog mondani a rendszerről és az adott korszakról.
- Miért kellett 10 év, hogy megszülessen a folytatás?
- Eredetileg nem akartam A vizsgá-nak folytatást írni, mert úgy éreztem, hogy kerek egész és nincs hova fokozni, minek második rész. De amikor Kulka Jánosnak stroke-ja volt, kerestem neki szerepet, amit a megváltozott állapotában is el tud majd játszani. Akkor ugrott be, hogy miért nem viszem tovább az ő karakterét, Markó Pált A vizsgá-ba úgy, hogy a karakter is stroke-ot kap, és így Kulka el tudja játszani.
Tulajdonképpen Kulka János inspirált. Úgy írtam meg a párbeszédeket, hogy rá szabtam a forgatókönyvet.
Olyan alakítást nyújt, hogy ha semmi más miatt, akkor ezért meg kell nézni ezt a filmet.
- A vizsga nemzetközi sikereket is elért. Hol értették meg leginkább a kelet-közép-európai történetet?
- Meglepő, hogy mennyire értik mindenütt a világon. Az örök tél-nél, amely a gulág munkatáborába vezette a nézőt, azt gondoltam, hogy senki nem fogja érteni, hiszen egy magyar szenvedéstörténet és lassan nyolcvan éve történt. Mégis arra rezonáltak a legjobban az emberek, mert valójában minden nép élt már elnyomás alatt. Azt, hogy élsz egy civilizációban és kiragadnak belőle, sokan ismerik a világtörténelemből.
Nagyon komplex és lokális problémákat is elő lehet adni úgy, sőt illik úgy előadni, hogy univerzálisként, globálisként hassanak és tudjanak azonosulni a helyzettel mindenhol a világon.
- A magyar filmesek nem foglalkoztak eddig a Kádár-korszak keményebb megnyilvánulásaival?
- Meglepően jó magyar filmek vannak, amiket nem ismerünk, én magam is mindig rádöbbenek. Csak a kánon mindig ugyanazt az 50 filmet hozza elő az elmúlt 100 évből és ugyanazt a 25 alkotót emlegetjük – az, hogy ez most változóban van, ahhoz például generációváltás is kellett, az, hogy felnőjön egy olyan generáció, aki nem volt élmények szintjén benne a múlt eseményeiben.
- Jogászként végeztél, filmforgalmazással foglalkoztál, majd a filmírás felé vetted az irányt. Miért alakult így?
- Valójában mindig ezt akartam csinálni és minden, amit addig csináltam, az a körülötte való táncolás volt. Kerestem a helyet, hogy mi az, amit igazán szeretnék: mindig is filmírással akartam foglalkozni.
- Hiányszakma még ma is a forgatókönyvírás?
- Tízszer annyi forgatókönyvíró van, mint amikor kezdtem, de közben tízszer annyi szkriptelt tartalom is lett. A televízió is és a sorozatok is rengeteg írót mozgatnak, de a reality-ket is írják, sokszor nagyon fix forgatókönyv szerint dolgoznak.
- Több filmes jelölést kapott már A játszma..
- Tíz jelölése van most és az első hazai vetítése, szabadtéren a Magyar Mozgókép Szemlén lesz Veszprémben, június 9-én.
