Az űrsepregetők: Kaotikus űropera

Space Sweepers

A Netflix becsületére váljék, hogy igyekszik minden igényt kielégíteni. A sorozatok mellett a saját gyártású filmjeik is egyre nagyobb teret kapnak, emellett számos nemzetközi produkciót is finanszíroznak. Az olyan művészibb alkotások után, mint a Mank, az Ásatás vagy a Malcolm és Marie, most egy tradicionális látványmozival rukkoltak elő a dél-koreai Az űrsepregetők képében.

2092-ben a Föld haldoklik, egy iparmágnás pedig a Marsot szeretné kolonizálni, hogy az arra érdemesek ott élhessenek tovább. Tae-ho (Song Joong-ki), három társával afféle „űrkukásként" dolgozik, és az itt felgyülemlett szemetet igyekszenek eltakarítani éhbérért cserébe. Az egyik tisztítás alkalmával találkoznak egy kislánnyal, akiről az a hír járja, hogy robot és pusztító erővel bír. Sepregetőink a busás profit reményében megpróbálják eladni friss szerzeményüket, ám a dolgok nem várt fordulatot vesznek.

Az űrsepregetők Forrás: Netflix

Az egyszerű, szórakoztató sci-fi, kalandfilm nem éli virágkorát, így az első dél-koreai monumentális sci-fi, Az űrsepregetők a maga módján hiánypótló alkotás. A végeredményt látva ez egyszerre igaz és mégsem. A felütés bár nem egyedi, egyáltalán nem rossz, magában rejti egy szórakoztató élmény lehetőségét. Remek húzás a nemzetek közti együttműködés, "kukásaink" közt a koreaiak mellett akadnak franciák, oroszok, vagy épp amerikaiak.

Túl nagy funkciója nincs a diverzitásnak, de kétségtelenül jól áll a filmnek.

A cselekmény első harmada megalapozza a konfliktust, megismerjük Tae-hot és társait, akik közt akad ex-drogdíler, lázadó feltaláló és egy pénzmániás robot. Mindenkinek megvan a maga tragédiája, motivációja, s a szedett-vedett legénység egyre inkább összekovácsolódik, hála a talált kislánynak. A "csomagra" azonban sokan pályáznak, így kezdetét veszi a fogócska. Nehéz a helyén kezelni Jo Sung-hee (Cso Szonghi) művét, mert

annyira elnagyolt űroperát alkotott, hogy csak kapkodjuk a fejünket.

Másodpercenként törnek ránk ingerek százai és helyenként nem könnyű követni, hogy mi is zajlik a képernyőn. Mindenképp a javára írható, hogy nem veszi véresen komolyan magát, megvan a maga humora, ha már a dráma elég sablonosra is sikerült.

Apropó sablonok: a rendező igyekszik változatossá tenni az összképet, csavarokat beemelni, de kis túlzással, a film minden lépése kikövetkeztethető. A gonosz milliárdos teljesen jellegtelen, egyes szituációk hemzsegnek a következetlenségektől, a szereplők döntései pedig megkérdőjelezhetőek. Néhány jelenet olyan hatást kelt, mintha félbe lenne vágva és csak a megoldást kapjuk meg, a köztes utat nem.

Az űrsepregetők Forrás: Netflix

Arról nem is szólva, hogy hőseinket úgy védi az úgynevezett "plot armor", amihez foghatót nem sokszor láthattunk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy Tae-ho és csapata legyen bármekkora is a veszély, egyszerűen nem halhatnak meg. Még a legreménytelenebb szituációt is megússzák ép bőrrel, amin egy idő után már kínomban nevettem. Rettenetesen buta tud lenni a film és ennek maximum a fele tudatosan része a koncepciónak. Mégis vitathatatlan tény, hogy amit látunk, az szórakoztató. Időnként fájdalmas, máskor a röhejesség határát súrolja, de megvan a bája, az elnagyolt akciók működnek, a látvány korrekt és a legénységet is szépen lassan megkedveljük. Nyugodtan rá lehet sütni az annyira rossz, hogy az már jó jelzőt, még ha ez kicsit szigorúnak is hangzik.

Aki itt gondolkodni szeretne, vagy mély mondanivalóval gazdagodna, azt súlyos csalódás fogja érni. Az űrsepregetők mindent feláldoz a szórakoztatás oltárán, de egyszeri kiruccanásnak a tengernyi hibája ellenére is megteszi. Ha definiálni szeretném, akkor azt mondanám, hogy a Serenity találkozása Az ötödik elem-mel, mindezt egy elszállt animéba csomagolva. Ebből talán mindenki el tudja dönteni, hogy vevő-e erre kaotikus űroperára, vagy inkább egy másik messzi galaxisban kalandozna.