Megoldás a nyitott kapcsolat? - interjú a Nyitva főszereplőivel

2018.10.10. 15:02

Vajon működőképes ötlet-e az, ha megfáradt kapcsolatunk problémáit azzal próbáljuk orvosolni, hogy beengedünk egy harmadikat? Legalábbis a szex terén. Ezzel kapcsolatban tesz fel kérdéseket az új magyar film, a Nyitva, amelyet Nagypál Orsi (Hidegzuhany, Terápia, Csak színház és más semmi, Tóth János) rendezett. A film kendőzetlen őszinteséggel és fanyar humorral igyekszik feltérképezni a párkapcsolatok buktatóit, mindezt női szemszögből, kitérve a nők szexualitását övező társadalmi konvenciókra, és tükröt tartva az ezzel kapcsolatos kettős mércének. A két főszereplővel, Radnay Csillával és Kovács Lehellel beszélgettünk (ráadásul mindkettejük számára ez az első filmes főszerep). 

Miért fontos a Nyitva c. film?

Kovács Lehel: Ha karrier szempontjából nézem, akkor azért, mert ez az első filmfőszerepem, ezen túl pedig azért, mert élvezhettem egy csodálatosan tehetséges rendező bizalmát. Ráadásul részem volt nagyon jó és fontos találkozásokban, illetve egy nagyon jó hangulatú forgatásban. Így, hogy még nem láttuk a filmet, valamivel nehezebb erre válaszolnom, de nagyjából ezek jutottak eszembe hirtelen.

Radnay Csilla: Abszolút, jól összefoglaltad, ugyanezt mondanám. (Nevet.)

Kovács Lehel és Radnay Csilla, a Nyitva c. film főszereplőiFotó: Polyák Attila - Origo

Bár egyben nem láttátok még a filmet, de gyanítom, hogy a szerepeket azért annak idején meg kellett gyúrnotok magatokban mielőtt nekiestetek a munkának. Mennyire ismertetek magatokra az eljátszott figurákban, vagy a filmben megélt helyzetekben?

R. Cs.: Minden kapcsolat sajátja az, hogy vannak problémás időszakok. Kár áltatni magunkat azzal, hogy létezik problémamentes kapcsolat. Mindannyian voltunk ilyen helyzetben. Mondjuk olyanban azért talán nem, amit a film is felvázol, amely szerint megoldásként ki kellene nyitni a kapcsolatot. Hogy magamra ismertem-e? A problémákban valamennyire igen, a szerepben pedig előfordultak olyan pici momentumok, amelyek ismerősek voltak - a mániákusság, vagy kockaság egy kicsit ismerős, bevallom.

Arra gondolok, hogy néha nem csak ismerős lehet egy-egy helyzet, de akár annyira párhuzamosan rezonálhat a saját életeddel, hogy az már szinte ijesztő.

R. Cs.: Nézd, azért mi színészek valahol azzal is dolgozunk, hogy a már megélt pillanatokat megpróbáljuk felidézni és beépíteni a munkánkba. Ez a színészi foglalkozás sajátja.

"A mániákusság vagy a kockaság kicsit ismerős, bevallom"Fotó: Polyák Attila - Origo

K. L.: Sőt, kifejezetten hálás vagy azért, amikor találsz ilyen pontokat. Főleg egy filmnél, ahol azért nem arról van szó, hogy estéről estére sebeket kell tépkedned magadban, mint mondjuk egy színházi előadásnál. Ami azért elég nehéz. Gondolj csak bele! Ha történt velem egy tragédia és azt el kell játszanom minden este, akkor azért elég hamar kiüresednék, vagy megcsömörlenék. Egy filmnél viszont egyszeri helyzetről beszélünk, így könnyebb.

Mi volt a legnehezebb a Nyitva c. film készítése során?

K. L.: Ezek az interjúk. (Nevet.)

R. Cs.: Viccet félretéve, ez amúgy egy tényleg nagyon jó hangulatú forgatás volt. Nem voltak olyan ijesztő nehézségek, amitől félnünk kellett volna.

K. L.: De azért volt pár olyan furcsa és érzékeny helyzet, amikor olyan viszonyba keveredem a partnernőimmel, ami nem adja magát annyira természetesen. Egy ágyjelenetnél például azt kellene érzékeltetni, hogy ezek már négy éve ezt csinálják, holott számunkra nyilvánvaló, hogy most csinálják először. (Nevet.) Ott azért eléggé jelen kellett lenni. Ilyen helyzettel amúgy most találkoztam először, ott nem ártott azért tapintatosnak lenni.

"Néha azért eléggé jelen kellett lenni"Fotó: Polyák Attila - Origo

Éreztél valamiféle elégtételt amiatt, hogy ez végre egy főszerep?

K. L.: Nyilván boldog voltam, de ilyen feeling nem volt bennem, hogy itt volt már az ideje. Ha nem jött volna el, akkor sem lett volna semmi gond, hiszen kaptam már szép dolgokat a filmes szakmától. Azért van bennem némi félelem azzal kapcsolatban, hogy még csak most lesz bemutatva, vajon hogyan fognak reagálni az emberek. Bevallom, hogy félek attól, hogy nem tetszik nekik. Eddig minden film elé simán le tudtam ülni. A Kincsem kapcsán el tudtam mondani, hogy szuper, mert látszik rajta a rengeteg meló, Nagy Ervin tök jól működik, én is elfértem a filmben. Most viszont majd magamat kell nézni, borzasztó lesz. Nem vagyok benne biztos, hogy látom majd a filmet egészben.

R. Cs.: Visszatérve még az előzőhöz: ha van nehézség, akkor az az, hogy már több mint egy éve befejeződött a munka, viszont a mai napig eszembe szokott jutni, hogy valamit másként kellett volna csinálni. Tulajdonképpen dolgoznak még a filmen, de én már semmit nem tudok változtatni rajta. Na ez nehéz, szörnyű érzés.

Radnay Csilla és Kovács Lehel, azaz Fanni és Bálint, a hosszú évek alatt összekopott párForrás: Megafilm Kft.

Csilla, neked volt olyan jeleneted, ami meglepő volt?

R. Cs.: Jó kérdés! Nagyon kíváncsi vagyok az éjszakai esős jelenetünkre. Abból két vagy három felvételt csináltunk. Tisztán emlékszem arra, hogy szerintem melyik sikerült a legjobban, kíváncsi vagyok, hogy ennek ellenére melyik kerül majd a filmbe.

Mennyire könnyű a Nyitva?

R. Cs.: Bár nem könnyű problémáról van szó, de azt fogyaszthatóan közelítik meg a filmben. Szerintem nem a nagy válaszokról szól majd, hanem a jó kérdésekről. Ugyanakkor megélni a forgatást, na az nem mindig volt könnyű. Az, hogy az általam játszott Fanni ennyire zavarban van a saját nőiességével és saját magával, az egy idő után elkezdett visszahatni. Én is egy kicsit frusztráltabb lettem a kelleténél. Rá kellett jönnöm, hogy ez azért nem én vagyok és ezt ki kellett gyomlálnom magamból.

Nem a nagy válaszokról, hanem a jó kérdésekről szól a filmFotó: Polyák Attila - Origo

Megjelentek-e határozottabban a saját életetekben, a saját párkapcsolatotokban ezek a kérdések, vagy aggályok, amelyekkel a film is foglalkozik?

K. L.: Nem. Szerintem ezek akkor merülnének fel, ha hasonló problémával küzdenék, de én például eléggé más élethelyzetben voltam. A forgatás alatt az egyik gyermekem három hónapos, a másik másfél éves volt, a feleségemmel az éjszakáink túléléséért küzdöttünk és nem azzal, hogy mit kezdjünk egymással.

R. Cs.: Én is abszolút más élethelyzetben voltam. Meg én általában is egészen másként közelítek a párkapcsolatokhoz. Ez a fajta nyitás számomra elképzelhetetlen.

Mi a baj azzal, ha valakik a párkapcsolati problémájukat - a főszereplőkhöz hasonlóan - nyitással próbálják megoldani?

R. Cs.: Semmi baj nincs, ha a két fél valami különös együttállás okán ezt járható útnak tartja. Az én szemszögemből viszont ez több szempontból is elképzelhetetlennek tűnik. Persze ez még nem jelenti azt, hogyha valakinél ez működik, akkor ezzel bármiféle baj lenne. Én másként tekintek egy kapcsolatra, nálam ez nem fér bele.

"Nálam nem fér bele a nyitás"Fotó: Polyák Attila - Origo

Ijesztő egyébként ez a fajta megoldás?

R. Cs.: Nem feltétlenül ijesztő, de én úgy látom, hogy ez nem a probléma megoldása felé vezet, hanem inkább új problémákat generál. Azt gondolom, hogy egy párkapcsolat az egy sérülékeny építmény. A korlátlan őszinteség viszont olyan, mintha azzal ezt a sérülékenységet próbálnánk kiiktatni a kapcsolatból, holott szerintem ez nem lehetséges.

Nehéz őszintének lenni?

K. L.: Persze, hogy az. Méghozzá azért, mert ahhoz először is magadat is nagyon jól kellene ismerned. Én például alig ismerem magam. Mindig meg tudok lepődni azon, hogy mik térítenek el, vagy mitől rémülök meg az életben. Nehéz őszintének lenni. Persze attól még el lehet játszani azt, hogy másokkal végtelenül őszinte vagy, ugyanakkor nem gondolom, hogy a teljes őszinteséggel élhetőbb lehetne a világunk. A hazugság nem véletlenül alakult ki. Ha belegondolsz az is hazugság, hogy most éppen itt beszélgetünk, hiszen miért nem egy hegyen vagyunk éppen, vagy valami elképesztő helyen és csak élvezzük a létezést? Meghalunk előbb-utóbb és inkább arra kellene koncentrálnunk, ami végtelenül értékes, csak hát helyette inkább eljátsszuk azt, hogy nincsen semmi baj.

"Nehéz őszintének lenni"Fotó: Polyák Attila - Origo

Mennyire lesz megosztó ez a film?

Egyszerre: Az lesz!

K. L.: Még be sem mutatták, de már most azt hallom vissza, hogy nem elég bátor, míg mások már arról beszélnek, hogy nem elég habkönnyű ahhoz, hogy igazi közönségfilm legyen.

R. Cs.: Óhatatlanul is be fog indulni a nézőben egyfajta ítélkezés azzal az állásponttal szemben, amivel ő nem ért egyet. Erős reakciókra számítok.

Átütő sikert lehet elérni egy ilyen filmmel?

K. L.: Attól függ, hogy mit értünk átütő siker alatt. Nem ez lesz a következő Testről és lélekről, de nem is annak készült. De az sem biztos, hogy akkora siker lesz, mint a Kincsem. Én azt gondolom, hogy az már önmagában siker lesz, ha sokan azt gondolják, hogy végre ebben a témában is készült egy film. Nekem legalábbis nagy öröm lenne. De azért hozzáteszem, hogy ez most tényleg a kettőnk vállára nehezedik. Ha Kincsemben rossz voltam, mint zsoké, attól még elment a dolog. Itt, ha a két főszereplő rossz, akkor nagy a baj. Ez azért egy eléggé új helyzet, ne gondold, hogy nincs bennem a para.