Gilisztákkal csócsáltatták szét Schwarzenegger fejét

Idén egy bizarr erdőhorrorral zökkentett ki a komfortzónánkból, jövőre pszichedelikus utazásra invitál minket Hamlet elméjébe. Lichter Péter újra egy meghökkentő filmen dolgozik, Hamlet-adaptációját a föld alá ásta el, és az Origo Filmklubot a rohasztás kulisszatitkaiba is beavatta. Azt is megtudtuk, miért az Ernelláék Farkaséknál főszereplő-rendezője, Hajdu Szabolcs hangján fogjuk hallani a dán királyfi klasszikus monológjait. 

Ha horrorra ül be az ember, manapság megszállt babákra, nyughatatlan szellemekre számít, és arra, hogy párszor jó hangosan rácsapják az ajtót, és akkor összerezzenhet, mint a dokinál, amikor rávágnak a térdére a kalapáccsal. Nem vagyunk felkészülve a szokatlan élményekre, hogy egy órán keresztül csak bóklásszunk az erdőben, szorongjunk a sötéttől, összerezzenjünk a neszekre, miközben számítógépen bepötyögött üzenetekből hámozzuk ki, mi is történik a Fagyott május-ban.

Képkocka a Fagyott május című filmből Forrás: Lichter Péter

Lichter Péter kísérleti filmesként nem tartja magát a történetmesélő filmek szabályaihoz, és a Fagyott május-ban is úgy invitált be a posztapokaliptikus fák közé, hogy pörgős sztori helyett inkább fura hangulatokkal és hipnotikus képekkel akarta stimulálni a tudatalattinkat. Bizarr erdőhorrorját még mindig vetítik a fővárosban, de Lichter már a következő filmjén dolgozik: egy absztrakt Hamlet-adaptáción, amelyben a híres monológokra roncsolt filmnyersanyagokat fog felfűzni.

Képkocka a The Rub című filmből Forrás: Lichter Péter

„Az volt a cél, hogy legyen egy pszichedelikus Hamlet-filmünk, ami bevisz minket Hamlet fejébe. Nem történetmesélő drámaként közelítettem a darabhoz, hanem elszállt utazásként fogtam fel. A Fagyott május-nál is absztraktabb lesz, sokszor csak színfoltok ugrálnak a képen, miközben halljuk, hogy Hamlet kábán monologizál” – magyarázza Lichter a The Rub koncepcióját, ami elsőre meglehetősen furcsának tűnik, de az már az eddig közzétett képeken is látszik, hogy egészen különleges, másvilági filmélményben lesz majd részünk.

Képkocka a The Rub című filmből Forrás: Lichter Péter

A technika is egyedi: Lichter és rendezőtársa, Máté Bori fogta az eBay-en felkutatott, gyűjtőktől megvásárolt, vagy épp a Nemzeti Filmarchívum által kiselejtezett, 35 mm-es nyersanyagokat, és elásta a hátsó kertjében. „Mivel a celluloid szerves anyag, a földben élő baktériumok lebontják. Különböző rohasztási technikák vannak, mi például gyümölcsökkel együtt raktuk a filmeket szemeteszsákokba, és a baktériumok mellett a gyümölcscukor is látványosan bontotta le a képeket.”

Máté Bori készül elásni egy adag filmet Forrás: Lichter Péter

Ezzel azonban még nem volt vége a folyamatnak, a szétroncsolt celluloidot ugyanis kockánként újrafotózták, animálták, és ezekből állították össze a filmet. Teljesen más formákat kaptak így, mint a többi kísérleti filmes technikával, amikor

például körömlakkal festették le, vagy hipóval marták szét a filmszalagot.

„A rohadás sokszor szabályos formákat eszik a nyersanyagba, a baktériumok és a giliszták így zabálják át magukat a képen. Az az izgalmas ebben, hogy az alkotás folyamata véletlenszerűvé válik, mert nincs ráhatásunk, melyik képkockát rohasztja szét a föld. Csak azt tudjuk kontrollálni, mennyi ideig és milyen földbe rakjuk a celluloidot.”

Lichter Péter és Máté Bori a berlini Filmmúzeumban Forrás: Lichter Péter

Elborult, de gyönyörű és szuggesztív képek születnek így, mintha a celluloid elkezdené felemészteni a rajta lévő embereket, kinyúlna értük, és bevonná őket egy burokba. „Ezen egy férfi és egy nő ölelkezik, oldalról világos csápok nyúlnak a képbe: ezek a hurkok a rohadás formái” – árulja el a kísérleti filmes.

Lichterék egyébként nem Hamlet-filmeket roncsolnak a Hamlet-filmhez, az alapanyag bármi lehet Kádár-kori reklámtól az európai művészfilmen át a Terminátor-ig, ami a hangulata vagy asszociációi révén passzol a megőrülő dán herceg elmeállapotához. Aki viszont fel akarja ismerni ezeket a kockákat – persze, a Terminátor-on kívül –, annak súlyos filmgeeknek kell lennie. „Felhasználtam például pár filmkockát Claire Denis régi filmjéből, a Kínzó mindennapok-ból, de nem olyat, amit simán ki lehet kiszúrni.”

Roncsolt Schwarzenegger a Terminator 3-ból a The Rub című filmben Forrás: InterCom

Ha a képek nem is, a szöveg és a hang ismerős lesz: Hajdu Szabolcs, az Ernelláék Farkaséknál rendezője szaval majd monológokat Nádasdy Ádám Hamlet-fordításából. „Szent meggyőződésem, hogy

Hajdu Szabolcs az egyik legnagyobb kortárs filmszínészünk lehetne.

Az ő kicsit vívódó, kicsit kesernyés karaktere, és az enyhén kisfiús, enyhén koravén hangja szerintem nagyon jól passzol a figurához.

Nem az volt a célom, hogy tökéletesen eljátssza Hamletet, mert ahhoz kell a fizikai jelenlét, ő pedig csak a hangjára támaszkodhatott. Inkább arra törekedtünk, hogy olyan legyen, mintha egy színész próbálgatna egy belső monológot. Ad hoc, improvizatív hatást akartunk elérni, ezért egy nap alatt felvettük az összes szöveget” – meséli a rendező, aki azt is elárulta, valószínűleg jövő tavasszal vagy nyáron kerülhet a mozikba a The Rub.

Török-Illyés Orsolya és Hajdu Szabolcs az Ernelláék Farkaséknál című filmben Forrás: Big Bang Media

A Fagyott május után valószínűleg a Hamlet-filmet is játszani fogja az Art+ Cinema, amely május óta műsoron tartja az eddig körülbelül háromszáz nézőt vonzó erdőhorrort. Lichter Péter egy kiállítást is tervez a vetítések mellé, szeretné, ha a nézők a kezükbe vehetnék a roncsolt nyersanyagot, miután megtekintették a bő egyórás filmet, és ezzel is eggyel beljebb lépnének a The Rub pszichedelikus világába.

Ugráló színfoltok a The Rub című filmben Forrás: Lichter Péter

Az alkotócsapat nem sokat változott a Fagyott május óta, a hangkulisszákért megint Lukács Péter Benjámin és Horváth Ádám Márton felel, de Lichterhez most csatlakozott egy társrendező, Máté Bori, akinek The Headless Appearance című absztrakt kisfilmjét vetítették az idei berlini filmfesztiválon a Kritikusok Hete szekciójában.

Ilyen horrort még biztosan nem látott

A Fagyott május bedob minket az erdő közepére, nagy vonalakban felvázol egy világvége utáni világot, utána viszont nem azt kapjuk, amire a történetközpontú filmekre ráállt agyunk számít. Lichter Péter kísérleti horrorfilmje az erdőhöz kapcsolt, legtöbbször irracionális félelmeinkre épít, és az első perceiben megteremtett borzongató, hipnotikus hangulatot nyújtja el egész estés alkotássá. Jobb, ha már most leszögezzük, ez a film nem való mindenkinek. De ha nem idegenkedik a horrortól, ha érdekli, milyen az, amikor alkotóelemeire szednek szét egy műfajt, és megtörtént már önnel, hogy megigézve bámulta a széltől suhogó faágakat, akkor nyugodtan üljön be a Fagyott májusra. Olvassa el kritikánkat!