Vágólapra másolva!
Kilencvenegy éves korában meghalt Alain Resnais francia filmrendező, a Szerelmem, Hiroshima és a Tavaly Marienbadban nagy hatású alkotója. Resnais pályája a 40-es években indult rövid dokumentumfilmekkel, Van Gogh című munkájáért 1950-ben Oscar-díjat nyert a rövidfilmes kategóriában. '55-ben mutatták be Sötétség és köd című, nagy visszhangot keltő filmjét, amely az egyik első dokumentumfilm volt a náci koncentrációs táborokról. Már ez a munkája is a visszaemlékezést állította középpontba, mint két leghíresebb nagyjátékfilmje, melyek az emlékek megbízhatatlan, szubjektív természetét vizsgálják.Alain Resnais a 2012-es cannes-i filmfesztiválonForrás: AFPmiddleAz 1959-es Szerelmem, Hiroshimá-ban két szerelmes, egy francia nő (Emmanuelle Riva) és egy japán férfi (Eiji Okada) beszélgetnek az atomtámadáshoz kapcsolódó emlékeikről, mielőtt elválnának. A film óriási hatással volt az újhullám alkotóira, de Resnais sosem tartozott igazán az újhullámosok közé.A '61-es Tavaly Marienbadban című filmjében Resnais továbbfejlesztette előző nagyjátékfilmje témáit, itt egy férfi és egy nő kezd beszélgetni egy kastélyban: a férfi azt állítja, egy évvel korábban már találkoztak Marienbadban, de a nő erősködik, hogy nem ismeri a férfit. A film úgy épül fel, hogy a nézőt végig bizonytalanságban tartja azzal kapcsolatban, hogy mi és mikor történt és történik valójában. A Tavaly Marienbadban forgatókönyvét - akárcsak a Szerelmem, Hiroshimá-ét - Oscar-díjra jelölték, és elnyerte a velencei filmfesztivál fődíját.Szerelmem, HiroshimaForrás: MoképmiddleResnais a Szerelmem, Hiroshima után is sokszor foglakozott politikai témákkal a filmjeiben, ilyen volt a '66-os A háborúnak vége, amely a Franco-korszakra koncentrált, és a '67-es Távol Vietnamtól című szkeccsfilm is, amelyben Jean-Luc Godard és Claude Lelouch is részt vett.Később sokféle témát és műfajt érintett: a '68-as Szeretlek, szeretlek-kel kipróbálta magát a sci-fi műfajában, a '74-es Stavisky-ban a híres szélhámos életét dolgozta fel Jean-Paul Belmondo főszereplésével, a '77-es Gondviselés-ben pedig pályája során először angol nyelven forgatott. A film egy öregedő íróról szól, akit John Gielgud formál meg.Többször rendezte Gérard Depardieu-t, többek közt a '80-as Amerikai nagybácsim-ban, amely a cannes-i filmfesztiválon elnyerte a zsűri nagydíját és a '89-es Hazafelé című vígjátékban, amelyet Velencében díjaztak.'93-ban mutatták be Smoking/No Smoking című vígjátékát, amely Alan Ayckbourn színdarabján alapult. Resnais ezután még kétszer dolgozott Ayckbourn-alapanyagból: 2006-os Szívek című filmje és utolsó alkotása, az idei berlini filmfesztiválon bemutatott Aimer, boire et chanter (Life of Riley) is az ő színdarabja alapján készült. A film elnyerte a fesztivál Alfred Bauer-díját és a kritikusok díját.
Vágólapra másolva!