Meryl Streep: Negyven fölött minden perc ajándék a színésznőknek

Meryl Streepet egész egyszerűen a még aktív színésznők legjobbikaként szokás emlegetni. Több mint három évtizedre visszanyúló karrierje során sohasem került ki Hollywood A-ligájából, és a mai napig átlag kétévente Oscar-díjra jelölik (idén tizenhetedszerre!). A Vaslady európai premierje alkalmából, január elején Londonban faggattuk a színészlegendát öt másik újságíró társaságában arról, hogy feministának tartja-e magát, kacérkodna-e televíziós szerepekkel, és hogyan tud 62 évesen is Hollywood legfoglalkoztatottabb színésznője maradni.

Ma jelentették be, hogy a berlini filmfesztivál életműdíjjal tiszteleg a karrierje előtt. Számítanak még bármit is önnek a kitüntetések?

Persze. Rengeteget jelentenek, főleg annak fényében, hogy negyvenéves koromban biztos voltam benne, hogy vége a karrieremnek. Épp kétéves volt a lányom, és szerettem volna visszatérni dolgozni, de nem voltak érdekes szerepek. Abban az évben három szerepajánlatot is kaptam, ahol boszorkányt kellett volna alakítanom. (Nevet) Három különböző boszorkányt, bizony. Egyszerűen ez a kínálat a negyven év feletti színésznők számára. És ha belenyugszol, akkor negyvenöt évesen már azon veszed észre magad, hogy öt évet rossz filmekkel töltöttél el. Szóval ebben a szakmában negyven fölött minden perc ajándék a színésznőknek. Minden perc, amit normális szerepekre áldozhatok. Álmomban sem gondoltam volna, hogy hatvankét évesen még ilyen lehetőségeim lesznek.

Mi vonzotta A Vaslady főszerepéhez?

Hogy mi vonzott? Minden! Egyszerűen ez az elképzelhető legjobb szerep. A nyugati világ első szabadon választott női kormányfőjéről beszélünk, akit egyesek Nagy-Britannia leggyűlöltebb nőjeként tartanak számon, miközben háromszor megválasztották. Soha nem veszített választást, a saját környezetének árulói kényszerítették ki a lemondását. Egy igazi női Julius Caesar.

Nem sok film készül női vezetőkről. Fontos volt önnek ennél a szerepnél, hogy egy jelentős politikai pozíciót betöltő nőt kellett megformálnia?

Egyrészről persze. Ugyanakkor az is nagyon tetszett a forgatókönyvben, hogy lényegében egy idős nőről szól; egy idős asszony három napjáról, amikor visszaemlékszik a politikai karrierjére. Az amerikai kultúrában ez a legkevésbé elfogadott téma: az öregek. Senki nem foglalkozik azzal, hogy mi lehet egy vén, elhízott ember fejében. Engem viszont pont e nézőpont miatt kezdett el érdekelni a szerep. Először magányosan, öregen látjuk Thatchert, és csak utána utazunk vissza az időben, hogy megismerjük, micsoda elképesztő személyiség volt. Teljesen mindegy, hogy mit gondol az ember a politikájáról, pusztán a tény, hogy ennyi ideig, ilyen keményen keresztül tudta vinni az akaratát, már érdemessé teszi a figyelmünkre. Ráadásul ez az időszak is nagyon izgalmas, teljesen más volt akkor a világ.

Forrás: Budapest Film

A Vaslady | Meryl Streep

Nem riasztotta el, hogy milyen botrányos megítélésű, megosztó személyiség?

Kihívásnak tekintettem. Noha egy politikusról szól a film, mégis abszolút személyes, már-már egzisztenciális történetet mesélünk el. A politika csak a körítés. Tévedés ne essék, Thatcher politikáját nem csak ő maga fundálta ki. Sokan, akik egyetértettek vele, ma is politizálnak Angliában, ő csak az arca volt egy irányzatnak, amiért a mai napig rengetegen gyűlölik.

Thatcher híres volt arról is, hogy nem tartotta magát feministának. Ki is jelentette, hogy semmilyen szinten nem járult hozzá a női egyenjogúsági mozgalomhoz. Ön feministának tartja magát?

Abszolút. Ez a film is jól példázza; egy feminista nő írta, egy feminista nő rendezte, és én alakítom benne a főszerepet. Mi vagyunk azok, akik számára érdekes ebből a megközelítésből leforgatni Margaret Thatcher filmbiográfiáját. A filmre zúdult amerikai kritikák nagy része nem tudott mit kezdeni a ténnyel, hogy Thatcher majdnem a játékidő felében öreg, és nem csak a hatalomhoz vezető diadalmas, csatákkal teli útra koncentráltunk. Minket érdekelt az, hogy milyen lehet idős nőként visszatekinteni az életedre, és számot vetni mindarról, ami azzá tett, aki lettél. Emberi lényként tekintettünk Thatcherre, mivel - bármilyen nehéz is elhinni - ő is az.

Forrás: Budapest Film

A Vaslady | Meryl Streep

Érdekelne, hogy a szerepre való felkészüléskor mennyire ásta bele magát abba, hogy Thatcher szoros kapcsolatot ápolt Augusto Pinochettel (Chilét egykor vezető diktátor - a szerk.) és még a fogva tartása alatt is meglátogatta és vehemensen követelte a szabadon bocsátását. A filmben ugyan nincsenek benne mindezek, de érdekelne, hogy tudott-e róla. (Ezt a kérdést egy chilei újságíró tette fel - a szerk.)

Tisztában voltam vele, igen. Rengeteg olyan részlettel tisztában vagyok, ami nem kerülhetett bele a filmbe. Külön filmet lehetne forgatni csak a Falkland-szigetekkel kapcsolatos történetekről, sőt körülbelül 10 évvel ezelőtt a jogtulajdonos, a Pathé kifejezetten ezt tervezte. Abi Morgan forgatókönyve, a sztori, amit végül mi leforgattunk, már erre a szubjektív nézőpontra épül, Thatcher szemszögéből láttatja az eseményeket visszatekintve. Ezzel együtt jár, hogy sokkal inkább a dicsőséges pillanatokra tekint vissza, mintsem azokra, amelyeket megbánhatott. Éppen ezért nem törekedhettünk teljességre; kimaradtak például a találkozói Gorbacsovval. A Falkland-háborút is az ő szemszögéből mutattuk, és ezáltal némileg az erényeire is reflektálhattunk, mégpedig az eltökéltségére és a jog hatalmához való merev ragaszkodására. Ez az elszántság nála átcsapott egyfajta hübriszbe, amikor az ember nem hajlandó semmiféle más érvelésre hallgatni. Nem volt hajlandó elszakadni az elveitől, ami azért érdekes, mert sok ember pontosan ezt szereti a keménykezű vezetőkben: nem hezitálnak, nem változtatják a véleményüket a széljárástól függően, hanem pontosan tudják, mit akarnak, és attól semmi sem tántoríthatja el őket. Ironikus, hogy pont ennek a tulajdonságnak a túlzásba vitele okozhatja egy vezér vesztét, amikor senki másra nem hallgatnak, és nem hajlandók alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.

Ahogy említette is, egy bizonyos kor után lehetetlenség hollywoodi színésznőként izgalmas szerepeket találni. Mégis úgy tűnik, hogy kortársai közül ez egyedül önnek sikerül, míg mások a televízió képernyőjére menekülnek. Tudatos döntés, hogy csak főszerepeket vállal, és azok közül is olyan súlyúakat, mint pl. Margaret Thatcher megformálása?

Nem, egyáltalán nem. Például az egyik kedvenc munkám az Angyalok Amerikában volt, amely egyrészt tévéfilm volt, másrészt több kisebb szerepből állt össze a feladatom. Természetesen összefüggtek a látszólag teljesen kontrasztban álló karakterek, de egy nagyobb egész alkotóelemei voltak. Pont nemrég emlegettük Jimmel (Broadbent), mert ő is egy hasonló projektben vesz részt, a Cloud Atlas-ban fog, azt hiszem, kilenc karaktert megformálni. Ugyanakkor nem gondolom, hogy kivételezett helyzetben lennék, de az biztos, hogy az a tény, hogy én dolgozom és főszerepeket kapok, segít másoknak is a korosztályomban. És nem mintha annyi jó alapanyag állna a rendelkezésünkre. Nehogy azt higgyék, hogy évi húsz jó forgatókönyvből csemegézek. Sőt nem is tízből vagy ötből. Jó, ha van három, és abból egy, ami érdekel, akkor szerencsésnek tarthatom magam.

Forrás: Budapest Film

Angyalok Amerikában | Al Pacino és Meryl Streep

Az utóbbi időben zsinórban több női rendező filmjében szerepelt. Ez tudatos koncepció része, hogy segítse a karrierjüket?

Amint említettem, negyvenéves koromban örültem, ha bárki normális szerepet kínált, nem válogathattam a rendezők alapján. Akkoriban ráadásul nem is nagyon voltak női rendezők. Tyúk vagy tojás? - dilemma, hogy vajon a női rendezők térhódítása történt előbb, vagy az, hogy ilyen szerepeket adhattak. Phyllida (Lloyd) például a New York-i Central Park nyári színház egyik előadásán látott Kurázsi mama szerepében, és azután ajánlotta fel nekem a Mamma Miá!-t. 58 éves voltam akkor, túl öreg arra a szerepre, de ő bízott bennem. Nem vagyok benne biztos, hogy egy férfi rendező feltétlenül rám gondolt volna. A férfiak másként látnak bennünket. De ő úgy érezte, hogy képes leszek rá, és utána A Vaslady-vel is közvetlenül ő fordult hozzám. Nem én kapartam a szerepért, vagy az ügynökeim, hanem ő kifejezetten engem akart. És mindezt a Mamma Mia! sikerének köszönhetjük, mert szépen teljesített a mozipénztáraknál. Egyszerű a képlet: Phyllida megcsinálhatta A Vaslady-t, mert pénzt termelt a stúdióknak. Kathryn Bigelow-nak most nagyobb a mozgástere, mert Oscart nyert A bombák földjén-nel, és hozott némi hasznot is, míg a korábbi filmjei hatalmas profitot termeltek. Ettől függetlenül továbbra is fennállnak a negatív előítéletek egyrészt a női művészekkel, másrészt pedig a női közönséggel szemben. Valószínűleg több női néző van, de ha egy nő a barátjával vagy a férjével megy moziba, akkor gyakran az alapján választanak, hogy a férfinak mi tetszene. Márpedig a hollywoodi törvények alapján az a film lehet sikeres, amelyre az első hétvégéjén beülnek a párok. Az pedig a legritkább esetben egy női központú film. Higgyék el nekem, három lányom van, ők is a Mission: Impossible 4-et nézték a múlt hétvégén.

Forrás: Budapest Film

A Vaslady | Meryl Streep

Példaképként tekint önmagára?

Valamilyen szinten igen. Törekszem arra, hogy művészként és magánemberként is megtartsam az integritásomat, de azt hiszem, ez a mi szakmánkban alapvető elvárás. Ugyanakkor a családomon kívül senkinek nem tartozom elszámolással a döntéseimről, és az a legfontosabb a számomra, hogy a gyermekeim mit gondolnak rólam.

És önnek vannak példaképei, illetve olyan kollégái, akikkel még mindenképpen szeretne dolgozni?

Persze, rengeteg. De nem mondanék neveket, mert nem szeretném, ha bárki megsértődne, hogy kihagytam. Mindenesetre már eddig is nagyon szerencsés voltam, mert rengeteg tehetséges színésszel és rendezővel dolgozhattam együtt. Amikor elmegyek egy díjátadóra, csupa kedves régi ismerős vesz körül, ezért sem esik nehezemre szinte minden évben végigjárni ezeket az eseményeket.