Én bizony ettől nem álmodok rosszat

Az új Rémálom az Elm utcában nagyon buta film. Sokkal butább, mint 1984-es, Wes Craven-féle elődje volt. Pedig a szándék pont ellentétes lehetett: míg az eredeti filmben néhány mondattal letudják a jó megjelenésű tiniket álmukban gyilkoló Freddy Krueger háttérsztorijának elmagyarázását, az idei eresztésben a két legtovább talpon maradó tini (Rooney Mara és Kyle Gallner) hosszan nyomoz Freddy múltja után. Ez fokozhatná a parát, de sajnos Samuel Bayer rendezőnek (akinek ez az első nagyjátékfilmje, eddig videoklipeket csinált) fogalma sincs róla, hogyan kell feszültséget teremteni.Katie Cassidy, Thomas Dekker és Rooney Mara a filmbenEz a rémálom egyáltalán nem ijesztő, ugyanis a rendező egyetlen, ovis szintű trükkre hagyatkozik: Freddy hirtelen előugrik valahonnan, amit zajos hangeffekt kísér: bú! Ezt eljátssza egyszer és aztán megint és megint és megint és megint. Nem mondom, hogy nem rezzenünk össze tizedszer is, ez zsigeri reakció, de erre építeni egy horrorfilmet egyszerűen nevetséges. Érdemes újranézni az eredetit: Craven egyszer vagy kétszer alkalmazza csak a bú-effektust, a filmje attól ijesztő, hogy Freddy színre lép és üldöz.Jackie Earle Haley a Rémálom az Elm utcában című filmbenA rémálmok egyik leggyakoribb típusa, amikor az embert üldözik álmában, Craven filmje még erre alapozott. Freddy lassan közelít a sötét utcán, karjai olyan hosszúra nőnek, hogy két oldalt súrolják a házak falát. Freddy betört a házba, de nem lehet előle az emeletre menekülni, mert a lépcsőfokok besüppednek a lépések nyomán. Ezek a jelenetek tudatos vagy tudattalan szinten előhozzák a néző saját rémálmait, és ezért kezdünk félni. Bayer nem tudja, hogyan kéne ijesztgetni, és ezt valahol érzi is, különben nem próbálna meg folyton azzal hatást elérni, hogy előugrasztja Freddyt egy ajtó mögül. Amikor pengekezű gyilkosa kicsit hosszabban a színen tartózkodik, nincs benne semmi félelmetes, csak a jó öreg Jackie Earle Haley az, gumimaszkkal a fején.Katie Cassidy a Rémálom az Elm utcában című filmbenBár az eredeti film sem egy remekmű (a színészi alakítások abban talán még rosszabbak, bár a mostani fiatalokról se lehet sok jót elmondani, a csúnya véget érő szöszit alakító Katie Cassidy különösen gyenge), bátrabb volt az újnál annyiban, hogy mert gusztustalan lenni. Bayer tinijei egytől egyig modellarcok, akik szép tisztán múlnak ki: fröcsög körülöttük a vér, és jónapot. Craven sokkal brutálisabban tette el láb alól a főhősöket, Freddyjéből pedig genny csöpögött és hernyók kúsztak ki. Mindezt az új verzióban felsikálták, nehogy ne legyen elég esztétikus.