Cannes: Aberrált élvezetek

Másfél órája ért véget Jennifer Lynch (David lánya) új filmjének cannes-i vetítése, de még mindig az egekben van a pulzusom és remegő kézzel pötyögöm ezeket a sorokat.* A 40 éves rendezőnő rendesen megtanulta a feszültségkeltést a papától, mert még egy olyan jelenetből is masszív izgalmakat tud kihozni, amelyben öt ember beszélget egy irodában (a képek alá rakott már az elviselhetőség határát súroló zúgó és sípoló hangok jelentősen fokozzák a hatást), de amikor az országúti kulcsjelenetben valóban a végletekig feszíti a húrt, akkor tényleg nem lehetett mást tenni, mint kikerekedett szemmel karmolni a karfát. A Surveillance műfaját tekintve a klasszikus sorozatgyilkosos thriller és az utóbbi években nagy népszerűségnek őrvendő "kínzós pornó" (torture porn) néven elhíresült horror közé esik, de következes aberráltságával a porban hagyja a Fűrész-eket, Motel-eket és társaikat, mert amíg azokban a filmekben rendszerint győzedelmeskedik a jó, itt még kísérletet sem tesznek a morális egyensúly helyreállítására. Néhány kivétellel az összes figura frusztrált elmebeteg, és az általános romlottság olyan evidenciaként van tálalva, hogy csak röhögni lehet az elképesztően morbid kegyetlenkedéseken.SurveillanceEgy brutális kettősgyilkossággal kezdődik a sztori, majd hallunk egy még förtelmesebb mészárlásról, amelynek három túlélőjét beszállították az istenhátamögötti amerikai kisváros rendőrőrsére. Ide érkezik két FBI-ügynök (Bill Pullman és Julia Ormond), akik megpróbálják felgöngyölíteni a két ügyet. A már groteszk módon korrupt és inkompetens helyi erők gáncsoskodásával kísérve három helyiségben megkezdődik a tanúk kihallgatása, és eközben egyre idegölőbb flashbackekben láthatjuk a bűntényhez vezető eseményeket. Itt lényeges humorforrásként kezelik az elmondott és a bemutatott történések közötti óriási eltéréseket, pl. kiderül, hogy a fiatal speed-őrült párocska "sikertelen munkainterjúja" annyit jelent, hogy kirabolták a világ leglepusztultabb drogdílerét, miután a szerencsétlen fickó a szemük láttára adagolta túl magát. A legbetegebb poénok azonban a közúti rendőrők túlkapásaival kapcsolatban jönnek elő: ez a két nettó pszichopata úgy szolgálja és védi az állampolgárokat, hogy távcsöves puskával kilövik az összes arrajáró kocsi kerekét, majd egymás között kisorsolják, hogy éppen melyikük alázza meg az utasokat. A korrupt rendőr vonal annyira eredeti és hatásos módon jelenik meg a filmben, hogy a vetítés után a palota biztonságiőrei között is csak lesütött szemmel tudtam elhaladni, azon meg kifejezetten beparáztam, amikor a szállás felé baktatva a sarkon álló három rendőr közül az egyik egy lézerpointerrel elkezdett a hátamra világítani. Surveillance | Bill Pullman és Julia OrmondBajosan lehetne a "szórakozás" kifejezést használni a Surveillance nyújtotta élmény leírására, mert olyan kiméletlenül lebünteti a nézőt, hogy még a nagyon erős idegzetűek is megtépázva fognak kitámolyogni róla. Azonban, ha úgy nézzük, hogy miként teljesíti a maga számára kitűzött célt, megkockáztatom, hogy a Surveillance az idei fesztivál egyik legjobban sikerült filmje.* Ezt a szöveget csütörtök este írtam.