Cannes: Sorsok keletről-nyugatról

Vágólapra másolva!
Sorra befürödtek a Croisetten az évtizedes múltra visszatekintő, nagy fesztiválkedvencnek számító kultrendezők; Wong Kar-wai, Gus Van Sant, Kim Ki-duk után Tarr Béla is alaposan megosztotta a cannes-i közönséget. Itt az ideje, hogy az izgalmas tehetségek eggyel későbbi generációjára koncentráljunk, az osztrák Ulrich Seidl és a török származású német Fatih Akin mindketten az ezredforduló után aratták első nemzetközi sikerüket. A kora alapján inkább Tarr vagy Van Sant kortársának számító Seidlt 2001-ben az év felfedezettjének kiáltották ki az Európai Filmdíj átadóján, a Kánikula pedig elnyerte a Velencei Filmfesztivál zsűrijének különdíját. Akin mindössze 33 éves, de 3 éve már sikerült neki az, amin a politikusok hiába fáradoznak: a németek büszkék voltak török bevándorlóikra, amikor a zseniális Fallal szemben hazai diadalt hozott a Berlini Filmfesztiválon. Ulrich Seidl: Import ExportA cannes-i szervezők jó érzékkel lecsaptak a német nyelvterület két friss látásmóddal hódító művészére, Seidl és Akin is beváltják a hozzájuk fűzött reményeket új filmjeikkel, ám felülmúlni nem tudják pár évvel ezelőtti áttörésüket. Érdekes, hogy filmjeik témaválasztása igen hasonló. Az Import Export-ban egy osztrák suttyó tengődik céltalanul, majd a véletlen úgy hozza, hogy Ukrajnában köt ki. Vele párhuzamba állítva pedig egy ukrán lányanya gyötrődését kísérhetjük figyelemmel Bécsben. Fatih Akin hősei ezúttal is Isztambul és Hamburg környéke között ingáznak: három család szülőinek és gyermekeinek sorsa fonódik össze rengeteg (néha már irreálisnak ható) véletlen folytán. Egy anya és egy lány meghal, de ezzel nem lövök le semmit, a fejezetek címeivel előre bejelentik a tragédiákat ugyanis, ők koporsóban térnek vissza Török-, illetve Németországba. Mindkét film megtekintése erőteljes emocionális élmény, bár Akin a lelke mélyén egy igazi romantikus, aki mindkét hazájában meglátja a szépet a tragikus események közepette, Seidl kamerája szerint azonban Ausztria éppolyan lehangoló és reménytelen hely, mint Ukrajna.Fatih Akin: Auf der anderen Seite | Nurgul Yesilcay és Patrycia ZiolkowskaAz Import Export főhősei nem különösebben szimpatikus emberek, mégis szorítunk nekik, hogy sikerüljön boldogulniuk az otthonuktól távol. Számos kliséhelyzettel találkozunk (a bébiszitterrel szemétkedő nyugati háziasszony, az ukrán dizsiben májerkedő nyugat-európai lúzerek, házassági ajánlattal előálló haldokló öregember, könnyűvérű ukrán cicababák megalázó helyzetben stb.), de egyik sem úgy alakul, ahogy várnánk és nincs katarzist provokáló váratlan haláleset, szentté emelt kurva vagy rossz útra tért jóember. Sok filmkészítő tanulhatna ebből a fegyelmezett realizmusból, amelynek köszönhetően Seidl filmje egyedi és hiteles. Az Auf der anderen Seite-ban Fatih Akin ezzel szemben mer mesélni és érdektelen részeket bátran átugrani, hisz végső soron egy kerek történetet akar. Ennek köszönhetően egyes részek (a lázadó török lány és német barátnőjének egymásratalálása, az anya pálfordulása, a német egyetemen tanító második generációs török fiú hazatelepülése) túl hirtelen, elnagyolva, sőt szinte megalapozatlanul történnek. Ez a dramaturgia sokkal inkább emlékeztet a Júliusban című korábbi munkájára, de mégis a jóval ismertebb Fallal szemben-hez fogják hasonlítgatni, amelyhez egyébként annyiban kapcsolódik csak, hogy egy "Szerelem, halál, pokol" trilógia első két darabjai. Egy biztos: érdemes várni a folytatást.
Vágólapra másolva!