Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az óraátállítás okozta időeltolódás átmenetileg felborítja a szervezetünk bioritmusát, beleértve a kortizol és a melatonin hormon termelését. Előbbi a szervezetet érő stresszhatás kivédésében játszik fontos szerepet, ezért antistresszhormon néven is emlegetik. A melatonin pedig az alvási ciklust irányítja, így termelődésének megváltozása komoly alvásproblémákhoz vezethet.
Az átállítás kortizolszintre gyakorolt hatását a közelmúltban igazolták az ausztrál II. Erzsébet királynő Orvosi Központ kutatói. A szakemberek különböző évszakokban, tizenhárom év folyamán levett 27 569 vérminta kortizolszintjét vizsgálták meg. Tanulmányozták a kortizolszintek és az évszakok közti összefüggést, valamint azt, hogy nyári vagy téli időszámítás idején vették a vérmintákat.
A kutatók megállapították, hogy a kortizolszint valóban változik az évszakokkal. 3 százalékkal növekszik a nyári napfordulókor, és 4,5 százalékkal ősszel. A növekedés maximumát – majdnem 9 százalékot – a téli napforduló idején éri el. A kutatók kiemelték, hogy a napkelte időpontjának későbbre tolódásával a kortizolszint növekszik.
A kutatók azt is leírták tanulmányukban, hogy a tavaszi óraátállítás önmagában is egy órával eltolja a reggeli kortizolcsúcs megjelenését. Ez igazolja, hogy a szervezet belső órája nem alkalmazkodik hatékonyan az időeltolódáshoz.
Noha a szervezet kortizolszintjének kismértékű változása és a csúcsszintek egy órával való késése az átállítás miatt nem tűnik kritikus fontosságúnak, a nyári időszámítás mégis jelentősen befolyásolja az alvási ritmusunkat, és növeli az alvászavarok előfordulási gyakoriságát.
Ráadásul számos tanulmány kimutatta, hogy az alvászavarok összefüggésben állnak az időskori elbutulással, a szívbetegségekkel, a munkahelyi és az autóbalesetekkel és életünk sok más aspektusával.
A michigani William Beaumont kórház kutatói egyik tanulmányukban a szívinfarktus előfordulását vizsgálták 2006 és 2012 között. A tanulmányozott populációban 935 ember kapott infarktust (az érintettek nagyjából 60 százaléka volt férfi).
A kutatók egy nagy kiugrást vettek észre a tavaszi óraátállítást követő napon. Ősszel, az óra visszaállításakor elhanyagolható növekedést észleltek.
A nyári időszámításra való átállást követő napon 71 százalékkal nőtt az infarktusok előfordulásának száma az átlagértékhez képest. Az átállást követő első héten azután fokozatosan csökkent ez az érték, egészen 17 százalékra.
Ezt sokan maguk is tapasztalták, de egy német tanulmány tudományosan is igazolta, hogy a szervezetnek sokkal nehezebb a tavaszi óraátállításhoz alkalmazkodnia, mint az őszihez.
A Ludwig-Maximilian Egyetem kutatói a nyári időszámításra átállás alvásra gyakorolt hatását vizsgálták. Kérdőívet küldtek ki 55 000 embernek, az alvásukkal kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk.
A kutatók azt tapasztalták, hogy az emberek többsége viszonylag könnyen alkalmazkodik az őszi visszaállításhoz, a tavaszi előreállításnál jelentős alvásproblémákat élnek meg. Ez rossz minőségű, felületes, nem pihentető alvásban és egyéb alvászavarokban nyilvánult meg.
A kutatók egy másik tanulmányt is lefolytattak, ahol 50 önkéntest követtek nyolc héten át a nyári időszámítás bevezetése, illetve az őszi visszaállítás körüli időszakban. A kutatók vizsgálták a résztvevők alvásminőségét, és mérték az alváshosszat a két óraátállítási időszakban.
A második tanulmányban is azt tapasztalták a kutatók, hogy a résztvevők rosszul alkalmazkodtak a nyári időszámításra való átálláshoz, az őszi visszaállás könnyebben ment.
Ez természetesen várható volt, hiszen a tavaszi óraátállításkor egy órával előbbre kell állítani az órát, emiatt „elvész” egy óra, egy órával később kel fel és nyugszik le a nap. Ez mind negatív módon borítja fel a belső ritmusunkat. Ősszel visszanyerjük az elveszett órát, és az egy órával korábbi napkelte kedvezően befolyásolja szervezetünk kortizolszintjét.
A finn Nemzeti Egészségügyi Intézet több tanulmánya is megerősíti, hogy a nyári időszámításra való átállás megzavarja az alvást. Az egyik tanulmányban tíz egészséges felnőttet kértek meg arra, hogy viseljen speciális, csuklóra szerelhető aktivitásmérőt (akcelerométert). Ez lehetővé tette a kutatók számára, hogy nyomon kövessék a vizsgálati alanyok pihenés-aktivitás ciklusait tíz napon át a tavaszi óraátállítás átmeneti ideje alatt.
A tanulmányt két egymást követő évben végezték, ugyanazokon a személyeken, hogy megerősíthessék az eredményeket.
A kutatók azt tapasztalták, hogy az átlagos alvásidő 1 óra 14 perccel csökkent, és az alvás hatékonysága átlagosan 10 százalékkal romlott, azaz ennyivel nyugtalanabb volt az alvás.
