A zenetanulás és az agyműködés fejlődése közötti kapcsolatot régóta vizsgálják a kutatók, ám elsősorban azoknál, akik hosszú időn keresztül zenéltek. A Northwestern Egyetem kutatói most azt vizsgálták, mi történik azokkal a gyerekekkel, akik pár év tanulás után abbahagyják a hangszeres zenét - hiszen ez történik az esetek túlnyomó részében.
A Journal of Neuroscience című szaklapban közölt kutatás 45 felnőtt résztvevőjét három csoportba osztották: az első csoport tagjai nem kaptak gyerekkorukban zenei képzést, a második csoportban lévők 1-5 éven át tanultak zenét, a harmadik csoport tagjai pedig 6-11 éven keresztül. E két utóbbi csoport tagjai átlagosan kilencéves korban kezdték a zenetanulást.
A kísérleti személyeknek nyolc bonyolult akkordot - különböző magasságú, egyszerre megszólaló hangokat - játszottak le. A kutatók várakozásaiknak megfelelően azt találták, hogy azokban, akik gyermekkorukban zenei képzést kaptak, intenzívebb idegi jeleket váltottak ki a hangok a hallópálya agytörzsi központjaiban. Korábbi vizsgálatok, amelyekben képzett zenészeket és kiskoruktól kétnyelvű embereket vizsgáltak, azt mutatták, hogy a hangokra adott nagyobb agytörzsi válasz jobb hangfeldolgozással és beszédértéssel jár együtt.
További különbség, hogy azok, akik legalább 1-5 éven át jártak zeneórára, hatékonyabban választották ki egy összetett akkord hangjai közül az alaphangot, azaz a legalacsonyabb frekvenciájú hangot, amely általában a legmeghatározóbb. Ennek nem csak a zenei hangok érzékelésében van szerepe, a beszédértésben is lényeges. A képesség ugyancsak segít a hangok elkülönítésében, amikor valaki zajos környezetben tartózkodik.
A gyerekkori zenei képzés tehát hosszú távon, a mindennapi életben is érzékenyebbé teszi a gyerekek hallását - emelték ki a kutatók.