Az Academic Medicine e havi számában közölt vizsgálatban 891, cukorbetegségben szenvedő páciens vett részt, akiket 2006 júliusa és 2009 júniusa között kezelt 29 orvos valamelyike a philadelphiai Thomas Jefferson Egyetem kórházában.
Mohammadreza Hojat, a pszichiátriai és humán viselkedéstani tanszék kutatója és munkatársai az orvosok empatikusságát az egyetem saját fejlesztésű, széles körben elfogadott tesztjével, az úgynevezett Jefferson-empátiaskálával (Jefferson Scale of Empathy) mérték. Ez a teszt az empátiát egy tudatos tulajdonságként definiálja, amelynek része a megértés és a segítő szándék. Húsz kijelentésből áll, amelyeket 1-től 7-ig lehet pontozni (minél nagyobb a pontszám, annál inkább egyetért az illető a kijelentéssel).
A betegek gyógyulásának követésére a kutatók rendszeresen mérték a vércukorszint-ingadozást tükröző glikohemoglobin- (HbA1c-) értékeket, valamint a "káros" LDL-koleszterin szintjét. Azt találták, hogy azokban a betegekben, akiknek a kezelőorvosa magas pontszámot ért el az empátiateszten, a vércukorszint-szabályozás és az LDL-koleszterin-szint nagyobb eséllyel volt megfelelő, míg az alacsony pontszámú orvosok betegeiben gyakrabban fordult elő rossz vércukorszint-kontroll és túlságosan magas LDL-koleszterin-szint.
A szerzők szerint az empatikus orvosi attitűd nagyobb elégedettséget, bizalmat és együttműködést eredményez a beteg részéről, ami kedvezőbb klinikai eredményekhez vezet. Cikkükben felhívják a figyelmet arra, hogy szakmai testületek - például az Amerikai Orvosegyetemek Társasága (American Association of Medical Colleges) - már korábban szorgalmazták, hogy az empátia vizsgálatát és tanítását építsék be az orvosképzésbe.