Bókay Antal válaszol a fel nem tett kérdésekre

 

Függetlenül attól, hogy a költőnek a marxizmusról, pszichoanalízisről mi volt a véleménye, Ön szerint ma József Attila életműve nem a szegényeknek, munkanélkülieknek, hajléktalanoknak, a Dugonits-, Kőris-, Kálvária- stb. utcaiakhoz szól? ( Egy Audi-ból kiszállva is érthető?) (Dezső László)
- Szerintem mindenkinek szól, mert középpontjában a szeretet hiánya van, és a szeretet egy Audiban ülve is nagyon, az öngyilkosságig hiányozhat. Persze az ember, ha szegény, akkor a többszörös megfosztottság lehetőségével küzdhet, és József Attila verseiben nagyon sokszor kerül elő az anyagi szegénység megfosztottsága. Nagyon érdekes lenne tudni (de erről sajnos nincs tapasztalatom), hogy ma mit jelent József Attila a hajléktalannak, a középiskolásnak, az értelmiséginek, a munkásnak stb.

Az életmű jól kivehetően halad egy közösségi érdeklődéstől az önelemzésen át a teljes önsajnálatig. Miért nem a közösségi szakasz volt az előadás súlypontja? (Dezső László)
- József Attila minden korszakában, egész életében a közösségi érdeklődés, vagy éppen a közösség hiánya, keresése volt az igazi kérdés. Csak sokat változott az a közösség, amely a különböző időszakokban meghatározó volt számára. 1929 és 1933 között ez a közösség döntően politikai közösség, egy társadalmi osztály volt. Máskor (még korábban) a szerelem, vagy éppen a saját sors közvetlen közössége tűnt számára fontosnak. Megpróbáltam ezeket a váltásokat bemutatni, ezért a kérdésben "közösségi szakasz"-ként említett időszak csak egyik lehetett a több közül.

Az egyén sikeréhez talán nem elég a zseni, sőt még az elkötelezettség a társadalmi igazságosság, a "Jó" mellett sem. József Attila sorsa nem azt példázza Ön szerint, hogy hit nélkül hiába minden? (Persze mást tart sikernek az egyedüli bíróban hívő, mint pl. a pénz hatalmában hívő.) (Dezső László)
- A hit fontosságára József Attila hívja fel a figyelmet Szerkesztői üzenet című 1936-os írásában, amit egy őt hitetlennek nevező olvasónak írt. Sorsában viszont az volt a tragikus, hogy hitt ugyan, de valahol mindig eljutott az adott hit paradox, kivitelezhetetlen mélyére. Talán ettől is volt nagy költő. Legnagyobb hite és legnagyobb csalódása a szeretetben való hit és a szeretet lehetetlenségének tapasztalata volt.

Szeretném megismerni a Professzor Úr gondolatait, lehetőség szerint az Ön elemzését az Éjjel című versről. (Ezt a verset választotta fiam - aki 18 éves - egy zenei József Attila versenyre készülve. Gitárra zenésítette meg.) (Kardosné Sípos Zsuzsa)
- Egy igazi elemzés sok-sok órába, napba telik, de pár szót tudok a versről mondani. Korai vers, 1923 januárjában keletkezett, aztán a költő második, 1925 elején megjelenő kötetében, a Nem én kiáltok-ban szerepelt. Igazi adys, szimbolista-szecessziós hangulatú vers a férfi-nő kapcsolatról, egy titokzatos éjszakai találkozóról a "halál apáca-lányá"-val. Ady és a szimbolisták kedvelt fordulata volt a szerelem összekapcsolása a halállal. Ez az egyesülés misztikus feloldódással, élvezettel teli elmerülés a túlvilágban, mely nem rossz, de nem is igazi boldogság persze, mégis valami látogatás egy "palotába", túljutás a "titok-kilincsen". József Attila ekkor alig 18 éves. Nagyon nehéz eldönteni, hogy mennyi a versben a póz, a tanult költői fogás és mennyi a saját érzés, élmény. De szépen megírt szöveg, és akár a későbbi versek felől is olvasható.