Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Alfonso Balbo 1914-ben nyitotta meg karosszériaüzemét Torinóban, és jól is jött neki a szomszédság, a Fiat már a kezdetektől a legnagyobb megrendelői közé tartozott. Sőt, a cég döntően a Fiatnak köszönhette, hogy a második világháború után is fenn tudott maradni egy ideig.
A Balbo személyautókat és kishaszonjárműveket is épített Fiat-alapokon,
és a másik neves szomszédtól, a Lanciától is több megrendelést kapott már a húszas évektől.
Egy Kappa volt az első Balbo-féle Lancia, aztán több nagyobb Dikappa és V8-as Trikappa is vendégeskedett a cégnél. A márka másik két híres típusa, a Lambda – amely az első sorozatgyártású önhordó karosszériás személyautóként írt történelmet – és a Dilambda is a rendszeres kiválasztottak közé tartozott.
Itáliában a két háború között sokkal több autógyár működött, mint később, a Balbo mesteremberei olyan márkákon is dolgoztak, mint a Diatto, a Chiribiri, az Ansaldo, a Bianchi, a SCAT vagy az Isotta-Fraschini. Kevés nyitott – torpedo és phaeton – és teljesen zárt felépítményt komponáltak, specialitásaik félig zárt kocsiszekrények – a landauk és a landaulettek, a Coupe de Ville-ek és a Dorsay Limousine-ok – voltak.
A minőségről, pompáról, meg persze az árról az is árulkodik, hogy a modellnév mellett legtöbbször ott szerepelt a Lusso vagy a Superlusso (luxus vagy szuperluxus) elnevezés is. Ezek kis sorozatokban készültek, de
vállaltak egyéni kívánságok szerinti gyártást is.
És ne feledkezzünk meg a harmadik nagy olasz gyártóról sem: az Alfa Romeo RL, 6C 1500 és 6C 1750 típusokra is készültek Balbo-ruhák.
1926-ban Balbo váratlanul elhunyt, közeli munkatársa, Carlo Follis vitte tovább a céget. Sikerült úgy felfuttatni az üzletet, hogy
napi egy karosszéria készült, teljes egészében kézi munkával.
Két Lancia-modell, az Aprilia és az Artena alapjaira fabrikáltak többféle szedán- és kabriófelépítményt, plusz érkeztek a Fiattól 1500 6C és 508C járóképes alvázak – ezekre berlina, kupé és spider kasztnikat konstruáltak.
A háború alatt, 1943-ban a földig bombázták a Corso Parigi 78. szám alatti üzemet, de Follis már 1946-ban új telephelyet nyitott a Via Gorizián, így folytatódhatott a munka. Legtöbbet változatlanul a Fiatnak szállítottak, három tömegmodellre, a Nuova 1100-asra, az 1400-asra, valamint az 1500 D és E kiadásaira faragtak szedán-, kupé- és kabrioletruhákat. Utóbbiak némelyikét maga Giovanni Michelotti tervezte.
Közben megépítettek három pazar Lancia Aureliát, a B50-esből egy 2+2 kupét, egy nyitottat és egy B53 kupét. Mindháromnál egy másik neves dizájner, Franco Scaglione segédkezett. 1952-ben
a Fiat-technikán alapuló Siatának készítettek 208CS Roadstereket
(11 darabot), de mindez együttvéve sem volt elég a megélhetéshez, a cég a megrendelések csökkenésével hanyatlani kezdett.
Utolsó próbálkozásként Follis még megtervezett egy kéthengeres, kétütemű, 15 lóerős, 398 cm3-s miniautót, a Balbo B400-at, de csak a prototípus készült el. Ezzel a fellendülés éveiben oly népszerű törpék (Isetta és társaik) piacára léptek volna be, ám a terv meghiúsult, és a Balbo a korábbi cikkeinkben bemutatott karosszériaépítő manufaktúrák sorsára jutott: 1954-ben bezárt.
Még több veterán olvasnivaló a Retro Mobil februári számában:
