A BMW feltalálta a SUV-ot, ami nem is akar az lenni - BMW X2 xDrive 20d teszt

Semmi sem utal arra, hogy az X2 terepre készülne, főleg nem az ültetett M futómű. Aszfalton viszont nincs párja a maga nemében.

Ki mondta, hogy minden SUV-nak azonosnak kell lennie? A gyártók mindig találnak olyan piaci réseket, amikkel újabb vevőket nyerhetnek meg maguknak. Ebben pedig a BMW az élen jár, nem véletlen, hogy

az X-széria mára népes családdá bővült 1-től 7-ig.

Ezúttal az X2-est tettük próbára, ami a sorban elfoglalt helyétől eltérően messze a legkisebb a sorban, még az X1-nél is 8 centivel rövidebb, 436 centis.

Elvileg abba a kategóriába tartozik, amely éles viták tárgyát képezi a Jeremy Clarkson által használhatatlannak minősített első X6 megjelenése óta.

Ez a kupésított SUV-ok szegmense, ami önmagában egy paradoxon.

Adott egy terepjárósan magas építésű, nagy kerekű, általában műanyag alsó borítással körbedekorált jármű, amire aztán egy sportkupéra hasonlító karosszériát illesztenek rá kis ablakokkal, alacsony tetővel és a vezetési élmény ígéretével.

Tényleg értelmetlen autó az X6, de a vidéki diszkók parkolójában nincs nála tekintélyesebb jármű, ezért megtalálta a maga speciális vevőtáborát. Sikere láttán a konkurencia is felébredt, az Audi (Q8) és a Mercedes (GLC és GLE kupé) beszállt a versenybe, de nem kell már sokat várni a lapított Porsche Cayenne, sőt, a Skoda Kodiaq bemutatására sem.

A legkisebb terepkupé

A BMW lefelé bővítette a terepkupé kínálatát, így jelent meg az X6 után az X4, és végül az X2 is. Utóbbi még olyan friss, hogy a másik két modell időközben már a második generációjánál tart. Ám

az X2 kicsit kilóg a sorból,

legalábbis a formavilágot tekintve. A két nagyobb modell valóban kupés formát kapott, de ezt kompakt méretben nem lehetett megvalósítani, ezért itt más trükköket vetettek be.

A tető nem kezd erősen lefelé ívelni, hanem eleve alacsonyabban húzódik, már az A-oszloptól kezdve, miközben az övvonal erősen felfelé tart. Ennek köszönhetően az ajtókon minimális az üvegfelület, ez és a vaskos C-oszlop a zömök farral szintén egyfajta kupés jelleget kölcsönöz az autónak.

Apropó C-oszlop! Az X2 teljesen egyedi stílusjegyét is itt találjuk,

mivel mindkét oldalra került egy-egy márkajelzés. Ez egyrészt utalás a régi BMW-kre, másrészt arra is jó, hogy oldja a nagy lemezfelület sivárságát. A tolvajoknak külön öröm lesz, hogy egy autóról rögtön négyet tudnak majd leszedni.

Belül olyan, mint az X1

Belül sem kapunk sokkot a látványtól, az X1-ben megszokott és bejáratott beltér fogad minket. A sötétszürke és fekete kárpitok komorságát fehér és kék színű díszbetétekkel igyekeztek oldani, este bónuszként változtatható színű és erősségű hangulatvilágításban is gyönyörködhetünk.

Ám a díszbetétek kapcsán nem tudom megkerülni a minőség témakörét. Az ember azt gondolná, hogy egy prémiummárkánál ilyesmivel nem kell foglalkozni. Természetesen szó sincs róla, hogy összetákolt hatást keltene az autó, ám vannak részletek, amik a vételár tudatában nekem nem nyerték el a tetszésem.

Az egyik ilyen épp a már említett fehér színű díszbetét. Jól néz ki, de ha hozzányúlunk, megkocogtatjuk, olcsó plasztik az egész. Aztán a műszerfali kamuvarrást nem igazán sikerült szépre kivitelezni, girbegurba az utas előtti rész, miközben a bőrkárpitok varrása rendben van. És ha már bőr, számomra elég durva tapintású és eléggé műbőrhatású volt a kárpitozás.

Nyilván az X2 nem egy M760Li, de az ezután nálam járt tesztautóban fényévekkel jobb volt a bőr, miközben egy forinttal sem kerül többe. Ezekhez még hozzátartozik, hogy

néha meg-megszólalnak a belső burkolatok,

főleg a műszerfal teteje felől hallottam zörgést.

A cikk nem ért véget, kattintson a második oldalra!